Túrák, kirándulások beszámolói
- Részletek
Október 3-án szombaton ismét útra keltünk!
Ideális túraidőben, 14 fős csapattal vágtunk neki a Budai-hegységnek.
Kelenföldről a 40-es busszal érkeztünk Budaörsre. A Rudolf király emlékpark érintésével mentünk fel a sárga (S) jelzésig, majd ezen haladtunk a Huszonnégyökrös-hegyig. Innen a Csiki-hegyek bal oldalán vezetett az utunk egészen a Sorrento-sziklákig, ahol tartottunk egy kellemes ebédszünetet és pihenőt.
A feltöltődés után a sárga (S) és sárga kereszt (S+) jelzéseken haladtunk tovább, és 14 óra körül a KFKI buszmegállójánál fejeztük be a túrát.
A túra mérlege:
- 📏 Táv: 12 km
- 📈 Szintemelkedés: 480 m
Szuper nap volt, köszönjük mindenkinek a társaságot!
- Részletek
A Vasutas Természetjárók Szövetsége a Vasi Múzeumbarát Egylet Természetjáró Szakosztálya (Szombathely) közreműködésével szervezte meg az eseményt. Egyesületünkből 7 fő vett részt, és valamennyien kivettük a részünket a programokból.
Közösen reggeliztünk és vacsoráztunk, sokat beszélgettünk a távolról érkező VTSZ-tagokkal, és az esti sétákat sem hagytuk ki – nagyon jól éreztük magunkat! Sok-sok munka eredményeként kb. 100 VTSZ-tag számára nyújtott a hétvége felejthetetlen élményt. 👏
A túrát és természetet kedvelő csoportok válogathattak a jobbnál jobb programokból:
- Kulturális városnéző túrák Kőszegen és Szombathelyen
- Gerinctúrák a Kőszegi-hegységben (kisebb és nagyobb kilométerekkel)
- Túra a Liebingi Energiaparkhoz
- Források és forráskutak keresése
- Barangolás a Szent Márton-úton
- Könnyű túra Cákról Bozsokra
- Túra a Peruska-kápolnához, a Hétforráshoz és a Saint-Germain-kereszthez
- Kisvonatozás a városban 🚂
🥰👏🥾 Csak az nem talált kedvére valót, aki nem akart! 😅
A szállásunk a Csikar Panzióban volt. Vacsora után nagy beszélgetések, kártyapartik és a napi élmények átbeszélése zárta a napokat. 😅🥰🙂
Köszönet a szervezésért, a sok munkáért és az előkészítésért! Külön köszönet Urbán Lászlónak, a VME vezetőjének, hogy remekül összefogta a túravezetőket, akik mind hatékony és lelkiismeretes munkát végeztek! 🥰👏👏
Jókor voltunk jó helyen! 🥾🌞
Üdvözlettel:
Zsuzsa, Ildikó, Gyöngyvér, Mária, Viki, Györgyi, Ági
- Részletek
Megbirkóztunk újabb két szakasszal, ami páratlanul szép helyeken vezetett a Balaton-felvidéken.
Első nap Veszprémből indultunk és Badacsonyig tekertünk, majd egy elmaradhatatlan kis borozás után Orsi nyaralójában, Balatonedericsen kaptunk ötcsillagos szállást vacsorával, reggelivel együtt. Ami nagyon jól esett, mert a napi teljesítményünk 84 km és 1120 m szint volt.
Aztán eljött a reggel, amikoris Keszthelyre indultunk, de nem a parton, hanem a Keszthelyi-hegységen keresztül. Ezen az úton is csodáltuk a tájakat, a kilátást, mikor éppen nem a lihegéssel voltunk elfoglalva. Bár ez a táv már „csak” 61 km és 790 m szint volt, mégis keményebbnek tűnt az előző napinál. Igyekeznünk kellett, hogy elérjük a vonatot, amin le volt foglalva a helyünk, de olyan jól sikerült az igyekezet, hogy még jutott idő kikötő látogatásra, fagyizásra is.
Az időjárás pont olyan volt, amilyennek elképzeltük, napsütés, gyengécske szél, kellemes hőmérséklet, de ez látszik a képeken is.
- Részletek
Családias méretű, vegyes összetételű és vegyes be- és kiszállási pontokkal rendelkező csapattal jártuk be a Gerecse egy kis szegletét ma.
Bővebben: Elveszett vasútvonalak nyomában V. - a Bánhida-Tolna erdei vasút túra - 2026. 09. 13.
- Részletek
Sikeresen lezajlott a lelkes Ifjúsági Szakosztály első szervezése 
A húsvéti tájékozódási kihívás napján a szervező csapat már korán reggel kint volt Nagykovácsiban 🐣☀️, és együtt, egymást segítve dolgoztunk a program előkészítésén 🤝. A hangulat mesés volt, nagyon vártuk az érkezőket! ✨
Aztán szép lassan megérkeztek a résztvevők, és egyre boldogabbak voltunk, hogy ezt mi szervezhettük meg 😊. Összesen 34 fő vett részt: túráztak és kvízt töltöttek ki 🚶♂️🚶♀️📝.
Minden egyes visszaérkezésnél hatalmas öröm töltött el minket, mert láttuk, mennyire élvezték a programot 🏁💖. Külön öröm számunkra, hogy senkinek nem esett baja ✅.
A jövőre nézve azt kívánjuk, hogy tartsák meg jó szokásaikat, és továbbra is jöjjenek el programjainkra kikapcsolódni! 🌲🧘♂️
Hálás köszönet minden résztvevőnek! 🙏
A szervezők nevében: Noémi (elsősegélynyújtó) 🩺❤️❤️
- Részletek
2026.01.18. Páratlan hét vasárnapja, a több lehetőség közül mára a ZÖLDSPORT túráját választottam. Szerencsy Judit túravezetőnek levelet írtam, válaszolt, semmi akadálya, hogy a budai túráján részt vegyek. Széll Kálmán téren találkoztunk, villamosra szállunk. Hűvösvölgyből a BKV végállomásról még busszal a Kökörcsin utcáig utazunk. Buszmegállóba felvesszük a csúszásgátlókat, hómacskákat kinek mije van.
- Részletek
Fogyókúra túra a ZÖLDSPORT-tal, karácsony után.
Megkeressük a geokesserek által feldíszített geo karácsonyfát, megajándékozzuk egymást a karácsonyról megmaradt sütikkel, forralt borral, teával és megünnepeljük az együttlétünket.
- Részletek
Tele autóval utaztunk, a nap végére aztán kiderült, hogy ez volt a legjobb választás.
Még pénteken aggódva beszéltünk arról, hogy vajon a Tésai Alapítvány megtartja-e a rendezvényt. Czenki Zsuzsa határozott kijelentésére – „Megtartjuk!” – már eldőlt, menni kell. Szombat reggel több irányból indultunk Vác felé, hogy aztán a Dunakanyar folyamatos, megunhatatlan tájgyönyöre és a kicsivel Vámosmikola utáni szakasz után megérkezzünk Tésára.
Bővebben: 2025. 08. 30. Szilva nap Tésán a ZÖLDSPORTTAL és a Szabad Vándorokkal
- Részletek
Nem volt jó ómen, hogy Vác és Diósjenő közé vágányzárat vett fel a MÁV, de a mentőötlet jónak bizonyult, mert a Keletiből Aszódon keresztül utaztunk Balassagyarmatra. Az átszállásnál derült ki, hogy defektes az első kerekem. A vonaton szerelve három kisebb tüskét találtunk a külsőben. Szemerkélő esőben szálltunk le a vonatról és az Orsi által felfedezett I. Kerékpár Múzeumba csöppentünk. a múzeum alapítója éppen egy másik csoportot várt, de előtte azért végig kalauzolt bennünket a bringák csodái között. A becsöppenés után majdnem elcsöppentünk, olyanokat láttunk időrendben és a technika, a technológia fejlődését követve!
Menet közben nem volt vészes az eső, csak amikor 50 km/órás sebességnél a lejtőn száguldva azért a legkisebb cseppek is hatásosan vették el a kedvünket. Ámde egy zárva levő kocsma mellett találtunk egy éttermet, ahol sztrapacskát ebédeltünk egy-egy korty sörrel lecsúsztatva, Az út maga a továbbiakban nem is érdemel említést. Az Ipolynyéken levő Nimród szállásunkra korán megérkeztünk. A tetőtérben voltak a szobáink, és a tetőtéri teraszon voltak a biciklijeink. Habzsi-dőzsi nap volt, mert vacsorára is meleget ettünk, többnyire rántott karfiolt ezzel-azzal a körettel. Értékeltük Árpi papramorgóját és a fűtést is. Szárítgattuk az ázott, átnedvesedett holmijainkat. https://photos.app.goo.gl/nTN5Wc2vJeMMkfETA
Másnap reggel tovább élveztük a kényeztetést, virslit és tükörtojást reggeliztünk. Az eső elállt, csak a köd szitált kissé nyirkosan. Ámde, hogy ne fázzunk, jókora emelkedővel kezdtük a tekerést. Felérve az 500-as szintre, már ajánlott volt, hogy bekapcsoljuk a lámpáinkat is, a balesetek elkerülésére. Zsolti kitért az eredetileg tervezett útra, mi maradtunk az országúton és nemsokára újra találkoztunk is. Aztán nemsokára már együtt vágtunk neki az erdei aszfaltútnak. Találtunk egy esőbeállót és mellette II. világháborús partizán emlékművet. És persze szólt a Bella ciaó, az Eljött a hajnal… Lankásan emelkedve értük el az eredeti, a Turista Magazinban talált útvonal tervünkben szereplő balkanyart. Innen elég szilárd talajú erdei úton ereszkedtünk le Csábrág/Cabrad vára irányába. Attól még kb. 700 méterre egy kidőlt fa választásra késztetett bennünket. Átemeljük a bicikliket és menjünk tovább tekerve, vagy itt hagyjuk és gyalogoljunk tovább. Persze volt egy fő, aki felvállalta az előbbi változatot. Ő és a biciklije erre alkalmas volt. Mi többiek pedig lábbuszra szálltunk, nem bántuk meg, mert az eddigi kétnyomú út helyett egy oldalra is lejtő ösvényben folytatódott az út, további kidőlt fákkal.
A vár előtti nyeregbe érve igazoltuk az előzetes várakozásokat, tényleg erős vár lehetett a fénykorában! A kapu előtt és után is voltak táblák, sőt még kis prospektusok is szlovák nyelven, a helyreállító építkezés folytatásához a felhívás magyarul is ki volt írva. A vár viszontagságos történelméről többet itt találni: https://geocaching.hu/caches.geo?id=1273
Aztán a betegeskedő geoládát pótoltuk, mielőtt visszaindultunk volna biciklijeinkhez. Előbb gyalog, majd már nyeregben ülve értünk vissza az erdei aszfalt útra, ahonnan korábban kitértünk a várhoz. Itt jókora rönkökön ülve ettük meg ebéd szendvicseinket. Mivel az ebédelő helyünk is egy nyereg volt, innen kellemesen ereszkedtünk egy mohával szegélyezett és középen mohacsíkos aszfalt úton. Már az előző útszakaszon is hallottuk a szarvasok barcogását, most azonban láttunk is egy dámszarvast, több őzet, vagy nőstény szarvast átszaladni keresztben az úton. A Litva patak vadregényesen kanyargott, csorgott, csobogott mellettünk. De egyszer csak kiértünk a 75-ös országútra és azon beértünk Palástra, ahol fülsértően bömböltek a falu hangszórói. Kávé után kutattunk, sikertelenül. Az idő közben javult, felszállt a köd, néhol a napot is láttuk egy-egy kisebb kék égnél. Ámde a falu után a diagramból is láthatóan egy nagy meredek következett. Ki-ki a combjának, ki az akksijának, ki pedig a tolhatnékjának köszönhetően jutott fel a tetőre. Árpi számot vetett az előttünk álló utakkal, a térképpel és a szándékainkkal, hogy menjünk a hőn áhított teszéri szurdokhoz, illetve az oda már elmenni nem szándékozók miatt a szállás felé. A térkép lankásan ereszkedő kerékpárutat jelölt Dudince/Gyügy? felé, a szállásunkra. Ámde az nem derült ki, hogy helyenként két bevetett földterület közötti jócskán felázott földúton kellett átszenvedni magunkat többszöri kerékfogó sár eltávolítása után. Ezzel aztán minden, az emelkedő után még megmaradt kedvünk is elpárolgott. Már eszünkbe se jutott a szurdok, csak meneküljünk le innen még sötétedés előtt. Mindenhol sárpiszkáló fát kerestünk. Már a szintvonalak le-fel jelzése is megcsalt bennünket, ott is fölfelét láttunk, ahol lefelé volt. Némi zöldben vezető óvatoskodás, valamit segített a sártalanításban. De végre sikerült elcsípni a kisváros szőlőjébe vezető aszfalt csíkot, melyen aztán láttuk a korábban kinézett szóba jöhető vacsorázó helyeket, de elmentünk előttük. Megjöttünk a szállás udvarába. Árpi próbálkozott bizonygatni a foglalást a „recepciós” lánynak, aki, mint kiderült, ukrán volt, cirill betűkkel írt. De a felfedezés, hogy van egy vízcsap az udvar hátuljában, mindenkit jobban izgatott, mint maga a szállás, a szobák. Egy festékes kis vödör, egy kefe állt rendelkezésünkre ötünknek. No meg a kulacsaink, meg a kezünk. Később azért kaptunk rongyot is, meg még egy vödröt. Volt, aki beérte a nagyja sár eltávolításával, volt, aki sárhányóra szedte a gépét, hogy tisztább, tiszta legyen. Már sötét volt, mire bevackoltuk magunkat a szerencsére forró fürdő és némi falatok, meg pici pálinka bekapása után a jéghideg szobákba, a bemelegítendő takaró alá. Jól látszik a képen a borzasztó, 900 méter körüli szintet tettünk meg!!!
https://photos.app.goo.gl/koo1VrdpbHNfjdU49
A harmadik napon felvéve kicsit a bicikli mosdatástól és sártalanítástól vizes, de kissé megszikkadt öltözetünket, egy közös fotó után nyeregbe „pattantunk”. Zsolti különvált tőlünk, ő Kemence felé vette az irányt. Mi meg az elmaradt szakadékhoz tekertünk, az Ipolyság felől Zólyomba vezető 75-ös főközlekedési úton. Azonban az út elég dicséretesen úgy van kialakítva, hogy az út szélét jelző sáv mellett még jó széles, de aszfaltozott padka van. Így kényelmesen, az autóktól nem veszélyeztetve sikerült haladnunk. Hont Teszárig, ahol a vasút mellett rövid földúton és hosszabb füves úton tudtunk bemenni a szurdokig. Rövid, de igen meredekfalú a szurdok, előbb benéztünk, majd a szélén vezető ösvényen elmentünk a végéig. Közben le-lenéztünk a szikla oldalra. Leérve Árpi be is mászott a szurdokba, keresve a túrára való felkészülés során képeken látott alakzatokat.
A szurdoktól visszafelé a váltókezelő csapásán, apró zúzott köves utacskán kerültünk vissza a faluba.
Az este remek ötlet született! Hogy ne maradjon ki a szurdok sem, de ne is tekerjünk Balassagyarmatra összesen vagy 70 km-t, ezért azt találtuk ki, hogy le/délre megyünk Ipolyságig és onnan áttekerünk Drégelypalánkra, ahonnan már vonattal érjük el Balassagyarmatot. Így aztán az első útba eső Billában feltöltöttük magunkat a szükséges dolgokkal, ajándékba szánt édességekkel és hipp és hopp már Magyarban is voltunk. Közbejött egy apró elsődefekt szerelés, de Szondi szimbolikus szarkofágját is megnéztük. Kiderült, hogy minden várakozásunkat felülmúlóan a két órával korábbi vonatot is bőven elértük.
A megpróbáltatásokat már csak a gyarmati és az aszódi átszállás jelentette. Illetve hármunknak a Keletiből a Nyugatiba való városi biciklizés.
A krónikásnak sikerült végre egy erős vízsugárral otthon tisztába tennie a bringát, konstatálni a hátsó kerékben a küllő törést, lemosni a csomagos táskákat, a cipőt, szennyesbe dobni a már csak nyomokban sáros ruházatot, levedleni a törésből gyógyuló, dagadt bokát rögzítő alkalmatosságot.
És a fürdés után mehettek fel a képek, a trekkek képei a mappákba. Még Árpi is hozzátette a saját képeit és nyugovóra tértünk jóleső fáradtsággal, de élményekkel gazdagabban!
Remélem, reméljük, hogy ha ezeket az élményeket a képek sorával visszaadni nem is tudjuk, azért érzékeltetni lehet azokat! https://photos.app.goo.gl/eEDtYzK6cKePVv8t6
Budapest, 2024. 10. 09. BG
- Részletek
1. nap (08.14.)
A kora d.u. már Szlovákiában a Rohácsi-völgy aljában lévő nagy parkolóban találta 18 fős ZÖLDSPORT csapatunkat. Mindenki felmálházta a 4 napos cuccot, amire tudta – ki rollerre, ki huzi-toli kerekes kiskocsira, ki hagyományosan a saját hátára, majd nyakunkba vettük a 4 km hosszan emelkedő erdei utat a Tatliacova házhoz, mely a szállásunk funkcióját töltötte be. Némi nehézséget okozott a kerekes szerkezeteknek az út első, ösvényes (köves, fahidas, nagy köves emelkedős) szakasza, de ezt legyűrve aszfaltút mutatta az irányt. Kimelegedve értünk fel a házhoz, ahol beköltöztünk szobáinkba. Szállásunk kalandos mivolta abban nyilvánult meg, hogy a tetőtérben laktunk, ahol a rendkívül alacsony tetőzet és a minimalista hely legfeljebb is guggoló, kígyózó mozgást tett lehetővé testünk számára. De megugrottuk ezt is, ahogy azt is elfogadtuk, hogy rossz helyen parkoltunk le a kocsikkal, így újra le kell menni és átpakolni máshová… Így ma sikerült 3x caplatnunk a sohavégetnemérős aszfaltúton – megvolt a bemelegítés.
- Részletek
Megvan vagy tán 15 éve is, hogy Mura-Dráva vízitúrát szervezett a Zöldsport Egyesület. Nagy izgalommal készültünk az ezévi túrára, a túravezetőnk már jó előre belefogott a szervezésbe, hiszen a Duna-Dráva Nemzeti Parknál időben kell engedélyt kérni és kikötni is csak a megadott helyen és napon lehet. A szúnyogok is nagy izgalommal készültek és a csípésekből ítélve, teljes létszámban meg is jelentek. Ők is igazodtak a helyi szabályozáshoz, kétnaponta mehet evezőscsapat a Dráva mentén, akkor kell az élelmüket megszerezni. Változatos sprékkel, illatozó karperecekkel, füstölőkkel felvértezve vettük fel a harcot ellenük. Így is sokszor ők győztek.
A Dráva nagy vízhozammal készült érkezésünkre. Barcsig meglehetősen gyorsfolyású volt a folyó, utána szélesedik ki és lassul le.
1. nap érkezés Őrtilosra, sátorállítás, séta a Szent Mihály hegyre, vacsora a helyi étteremben.