Beszámoló a Dráva vízitúráról

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2024. augusztus 28. szerda, 14:40

Megvan vagy tán 15 éve is, hogy Mura-Dráva vízitúrát szervezett a Zöldsport Egyesület. Nagy izgalommal készültünk az ezévi túrára, a túravezetőnk már jó előre belefogott a szervezésbe, hiszen a Duna-Dráva Nemzeti Parknál időben kell engedélyt kérni és kikötni is csak a megadott helyen és napon lehet. A szúnyogok is nagy izgalommal készültek és a csípésekből ítélve, teljes létszámban meg is jelentek. Ők is igazodtak a helyi szabályozáshoz, kétnaponta mehet evezőscsapat a Dráva mentén, akkor kell az élelmüket megszerezni. Változatos sprékkel, illatozó karperecekkel, füstölőkkel felvértezve vettük fel a harcot ellenük. Így is sokszor ők győztek.

A Dráva nagy vízhozammal készült érkezésünkre. Barcsig meglehetősen gyorsfolyású volt a folyó, utána szélesedik ki és lassul le.

1. nap érkezés Őrtilosra, sátorállítás, séta a Szent Mihály hegyre, vacsora a helyi étteremben.

https://photos.app.goo.gl/ryHpLiDT9eLpWC8v6

A táborhely melletti tanösvényen sétálva és lábunk szárát, karunkat, hátunkat csapkodva vártuk a sofőröket, hogy Barcsról visszaérjenek.

A Murát csak első nap láttuk, hiszen idén nem Muraszemenyéről, hanem Őrtilosról indultunk. A Mura a táborhelytől nem messze folyik bele a Drávába, most az ausztriai esőzés miatt sárosra festette a Mura a Dráva vizét, a befolyásnál élesen elkülöníthető volt a két víz színe.

2. nap Őrtilostól Vízvárig 45 fkm

https://photos.app.goo.gl/xd2hRfxtb6uwL9vBA

A nagy vízállás miatt a folyó erős sodrású volt az első két nap. Nyugodtabb részeken a gps 8 km/órát meghaladó sebességet mutatott, akkor, azonban amikor valami nagyobb odafigyelést igénylő helyzet volt, a sebességméréssel nem értünk rá bíbelődni. A nagy vízhozam miatt a 8 kenu részére kikötésre alkalmas hely is erősen korlátozott volt. Kora délután, hogy a helyzetet fokozza, még a szél is megélénkült, enyhe esővel kísérve. A bedőlt fák és úszó fák kikerülése rutin feladat, a megjelenésük területi szétszórtságuk miatt előre tervezhetetlen. Az eső és a szembeszél miatt felmerült, hogy tán ki kellene kötni, de közel s távol nem mutatkozott megfelelő hely ehhez. Az elemek erős tombolása közepén érkeztünk egy dérékszögű jobbkanyar felé. Na de mit csinál egy ilyen helyen a folyó? Természetesen beszűkül, ami azzal jár, hogy még jobban felgyorsul. Ugyan nem ismeri sem az áramlástant sem a centrifugális erő elméletét, de a fizika törvényeit e nélkül is alkalmazza. Az éles jobb kanyar azt jelenti, hogy folyó sodorvonala balra tevődik át, és persze visz mindent, ami a folyón úszik vele. Ha fa, akkor a fát, ha kenu, akkor a kenut dobja ki a bal oldalra. Ha meg az addig kisodort fák megakadnak valamiben, akkor egy összegabalyodott kupacot képez. Ebben a helyzetben a kenusok jobban teszik, ha nem a keresztet vetik magukra, hanem próbálják minél szűkebben venni a jobb kanyart, mert a folyósodor úgyis balra viszi őket, mindenki inaszakadtából evez, különösen a bal oldalon evező. Amikor az első 4 kenu átjutott a kanyarulaton, az első kikötésre alkalmas helyen bevártuk egymást. Ez persze elég nagy távolságra volt. Árpi telefonált, hogy megvagyunk-e, neki jeleztük, hogy 4 kenuval átjutottunk, várjuk a második 4 hajót. Kis idő múlva 3 hajó meg is érkezett, de a 8. hajóra viszonylag sokat kellett várni. Aztán leesett a tantusz, hogy tán borultak és amiatt nem jönnek. 3 markos legény beszállt egy kenuba, hogy a segítségükre menjen. Mit mondjak, keményen kellett evezniük felfelé. Már javában haladtak felfelé, amikor megjelent a sodrásban a 8. kenu vízzel tele, amibe kapaszkodott a 3 evezős. Ugyan megnyugtató volt látni, hogy megvan és kapaszkodik mindhárom hajós, de hogy lesznek megállítva és a partra kísérve, hogy a hajót ki lehessen emelni és a vizet kiönteni belőle? Még az a veszély is fennállt, hogy a mentő kenunak nekisodródva azt is felborítják. Elég sokat sodródtak, mire olyan parti helyhez értek, hogy a parton a vizet ki lehetett önteni a kenukból. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Egy szandál fele úszott el, valamint olyan csomagok, amik nem voltak vízhatlan zsákba, illetve hordóba téve. Ezekből egy ételes zacskót később sikerült kihalászni a folyóból.

3. nap evezés Barcsig 39 fkm

https://photos.app.goo.gl/D3A2bpbCUYmeAWsv7

A 2. napi evezés során még gyors folyású volt a Dráva. A barcsi táborhely kész felüdülés volt: hideg-meleg vizes folyóvíz, áram, sőt büfé sörrel, jégkrémmel. A kísérőnk, Zoli a helyi Lidlbe is bevitt minket bevásárolni. Na de hogy volt ez eddig? Kaptunk egy kísérőkocsit, az általa vonatott trélerbe be tudtuk tenni a sátrat, hálózsákot, ruhákat. Csiszárik Erzsike (Cserzsika) és Ordasi Ancsa (Anyecska) a kísérőkocsival utazott. Bea összeszedte a másnapi bolti igényeket, azt összesítve adta oda Cserzsikának és Anyecskának, akik bevásároltak az esti vacsorához és a 28 ember másnapi kívánságait is beszerezték. Emberfeletti feladat, hiszen amikor nem volt a táborhelyen víz és villany, akkor a főzéshez sem volt, tehát nekik még a vizet is vinni kellett magukkal. Hihetetlenül nagy segítség volt számunkra, hogy ezeket a terheket levették a vállunkról. Ők meg gyakorlatilag reggeltől estig a mi ellátásunkról gondoskodtak. Mi meg csak az evezéssel kellett, hogy foglalkozzunk. Nagy segítség volt az is, hogy Bea összegyűjtötte az egyéni igényeket és összesítve tudta átadni a beszerzést végzőknek.

Mi, amikor úgy adódott, fürödhettünk, homokvárat építhettünk. Úgy is mondhatjuk, hogy nekünk a nyaralás jutott, nekik pedig a társaság sokirányú kiszolgálása reggeltől estig, aztán a fáradtság kipihenése sem sikerült mindig a sátorban. Nem lehet eléggé megköszönni a két mesterszakácsnak a segítségét, áldozatvállalását!

A mai nap azzal kecsegtetett, hogy Kriznicánál, a horvát oldalon nyitott büfét találunk jó hideg sörrel. A rég várt találkozásra szomjas torokkal és némi EURO-val felszerelve érkeztünk. Meleget nem kellett vinni, az végig velünk volt. A hidat már jó előre észrevettük, de a büfé jól be volt csukva. Egy horvát házaspár hintáztatta a gyereket a játszótéren. Látva csalódásunkat, az autó hűtőtáskájából jó hideg sört vettek elő és megkínálták a szomjas csapatunkat. Az éjszakát Barcsnál töltöttük, ahol a napok óta hiányzó hideg-melegvizes tusolóval is találkoztunk, volt a szabadstrandon büfé és kísérőnk, Zoli kis csapatokban bevitt minket a Lidlbe a vásárlást elintézni.

4. nap Szentborbásig 19 fkm

https://photos.app.goo.gl/fJT5D8W4LmaApjiEA

A folyó Barcs után elég jelentősen lelassult, méréseink szerint a nyugodt szakaszon 4 km/óra sebességre. Sokat kanyargott, a többnyire kavicsos hordalékát a kanyarokban le is tette, így nekünk megfelelő kikötőhelyet és fürdési lehetőséget is adott. Egy ismerős csapat két héttel korábban járt ugyanezen az útvonalon, akkor még magasabb volt a Dráva vízszintje, kevesebb kikötésre alkalmas helyet kínálva. Szúnyogból nekik is bőven jutott.

A képeken látszik, hogy kissé lentebb vonult az ár, de az iszap még nehezítette helyenként a gyaloglást benne. A móka, kacagás azonban végig velünk volt. A felnőttek terpeszben álltak, amíg a gyerekek a lábak közötti árkádok alatt végig úsztak. Este az Annabál elmaradt, de a névnapi köszöntést nem lehetett kihagyni. Voltak, akik unztak, voltak, akik ultiztak, voltak, akik pedig kibiceltek hozzá.

5. nap Drávasztáráig 18 fkm

https://photos.app.goo.gl/bLgevU3SPTWvEB8v9

A program folytatódott a lassabb vízmozgáshoz alkalmazkodva. Kisebb etapok voltak kijelölve ezen a szakaszon, így az átlagos fürdésen kívül volt elegendő idő ahhoz, hogy homokvárépítő verseny is legyen. Erre egy megfelelően homokos partszakaszon került sor. Kicsik és nagyok együtt építettek, igazi ötletbörze alakult ki az anyagfelhasználásban és a kiviteli tervek sokoldalúságában.

6. nap Vejtiig 17 fkm

https://photos.app.goo.gl/GFTAHhVnEdF9G3KLA

Már annyi vízijáték ötletet eljátszottunk, és egy csendesebb öbölben új felnőtt kormányos próbatételre nyílt alkalom. A kormányosnak egy oldalon evezve kellett egy 8-as alakzatot rajzolni kenujával a vízben. A feladatot Csanádi Jancsi mutatta be, a többiek próbálták kisebb-nagyobb sikerrel utána csinálni. A bíztatásban nem volt hiba. A kormányos próbatételtől nem messze egy a vízben hűlő német dobozos sörre bukkantunk. Állítólag iható maradt, legalábbis baja nem lett annak, aki belekóstolt.

7. nap Drávaszabolcsig 20 fkm

https://photos.app.goo.gl/RDBa8F8HuJjBbgr29

A lassabb vízfolyás ellenére a mai napra is maradt egy kis izgalom. Dani a kikötőhelyünkről jobban eltávolodott, így bekerült a víz sodorvonalába, ami ahhoz elég gyors volt, hogy önerőből nem tudott visszajönni. A fiúk beugrottak egy kenuba és a segítségére eveztek. Közben a többi felnőtt irányította, hogy a parthoz közel a fűbe kapaszkodjon meg. A manőver sikeres volt, épségben a kenuba került.

A kikötő a híd lábánál volt, itt még a hajók kiemelése, kitakarítása, a trélerre való pakolása, a vízitúra kötelező befejező tétele várt ránk. Drávaszabolcson a nagy melegben szívesen fürödtünk, vagy söröztünk, fagyiztunk volna, amíg a Barcson letett autókkal a sofőrök visszaérnek. Ezekre nem került sor, mert a hely fürdésre nem volt alkalmas, vendéglátóhely pedig – az addigi szokásoknak megfelelően – közel, s távol nem volt.

A táborban kialakult egy-két jellemző tevékenység, ráragadt egy-két jelző a résztvevőkre. Volt, akit azonnal a vízben ülve, hűsölve kellett keresni, volt, aki az indulási felszólítás után csobbant még egy utolsót, volt, akit olyan szeretettel vettek körül a gyerekek, hogy Barát bácsinak nevezték el, a két mesterszakácsunk is mindig kitett magáért.

Reméljük, hogy a szúnyogcsípések helyének halványulása után már csak a sok pozitív élmény és emlék marad meg, és nagy köszönettel tartozunk Szabó Árpinak a túra megszervezéséért és vezetéséért. Jövőre, két év múlva újra megyünk hasonló kalandokért!

Benedek Kata