2022. 08. 07.-13. Bihar-hegység

Részletek: Szülőkategória: Beszámolók; Módosítás: 2022. december 26. hétfő, 10:15

Ez a történet valamikor januárban kezdődött, akkor kellet akaratot nyilvánítani arról, hogy van-e szándékom Hét nap Hat éjszakát eltölteni a ZÖLDSPORT-tal a Király erdőben és a Bihar-hegységben. Aztán már majd elfelejtettem az egészet, annyi helyre mentem. Lassan jöttek a hírek: már van buszunk, van szállásunk az első előleget, majd a másodikat is elutaltam.

Aztán eljött az augusztus hetedik napja, vasárnap reggel. Mire odaérek, már többen csomagjaik mellet várják az indulást. A nyolc órára meghirdetett népligeti találkozóra mindenki megérkezik, kicsivel korábban a busz is bekanyarodik, megtelik a csomagtartó. Aztán bezáródnak az ajtók, meg kezdődik a hosszú utazás Erdélyországba pontosabban Magyarremetére. Két pihenő után kelünk át a határon. Már az elején újra tervezés: a visszaútra tervezett Vida-tavat nézzük meg, mielőtt a magyarremetei a szállásunkra mennénk. Lankás faluban (Luncasprie) a patak partján áll meg a busz. Rövid túra, alig egy kilométer, de alig teszünk, pár lépést máris jön az „égi áldás” nagy cseppekben. Az eső elől többen a fák alá menekülünk. Lassan fogynak a felhőből a cseppek, vagy csak a szél lökött egy nagyot a felhőn, hogy máshova is jusson, de csendesülni látszik, így elindulunk a Vida-tóhoz. Gáttal elrekesztett völgybe gyűlik a patak vize. Szokatlan megoldással kádlefolyóra hajazó túlfolyója van. Vajon ki vitte el a nagy dugót? A szemközti kis öbölben, kevésbé mély vízben fürdőzők vannak. Fotókat készítek, aztán a többiek után indulunk Danival a patak parton a buszhoz. Magyarremetére érve a szűk kapun vezetőnk áttuszkolja a nagy buszt a kapun. Ezt a műveletet egyre nagyobb ügységgel ismétli meg minden nap. Megszerzem a nagy zsákomat, elfoglaljuk a szállásunkat, hatan vagyunk a faházban. Kicsivel később megyünk vacsorázni. Vacsora után Gábor elmondja, hogy merre indulunk hétfőn. Hosszú volt az út elfáradtam hamar nyugovóra térek. (A nap mérlege 2,5 km, 54 m)

2022.08.08. Korán a nappal kelek, mint mindig. Kávét kapunk, reggel hétkor már ki van téve a két termosz a tető alá. Fél nyolckor reggeli (svéd asztal). Busszal Ponitába megyünk, a Fehérkő-szurdokot járjuk végig. Erre nem számítottam, de lehetőséget kapok, hogy a Magazinban bérelt beülővel a via ferrátát kipróbálhatom természetesen a kezdő oldalon, a vietnámi hídon nem kéne átmennem még. Egy felnőtt, egy gyermek felváltva besorolva, lassan haladunk, másként nem is lehet. Nézem, ahogy a gyakorlottabbak átkelnek a hídon és fölöttem folytatják. Próbálok fotózni. Ugyan megmutatta Árpi, hogy van pihenő kötél, de nem jut eszembe használni, így nincs kép arról, hogy másztam a falon. Ahogy egyre feljebb jutok, ugyan fáradok, de bírom. Felérve a fáradság elszáll, csak a vízhólyag marad a tenyeremen, és már a vietnámi hídon is átmennék. A csapat másik fele a szurdok végéből már felért a tetőre. Együtt indulunk visszafelé. Útközben két barlangot is meglátogatunk a szurdokban. Az első csak egy mélyen lévő barlangocska. Az összes aprótalpú villámgyorsan lent terem. Szédületes hogy mennyire kíváncsiak és ügyesek. Menni kell tovább, a szülők felparancsolják a gyermekeiket. A másik barlangba már én is bemegyek, igen meglepő, hogy mennyi cseppkőképződmény van benne. Sikerül néhány jó fotót készíteni. Visszasétálunk a buszhoz. A Magazin mellet megebédelünk. Délutánra a Farcu kristály-barlang látogatás van betervezve. Én ide nem megyek be, előzőleg megnéztem a neten. Kint várakozunk barlangjáró társainkra. Egyszer csak elered a csendes eső, ez aztán majd minden délután megismétlődik, de a vasárnapi zápor jutott eszembe bepánikolva a buszig futok. Így kimaradtam a Lazuri-szorosra szép kilátást nyújtó rövid túrából, nagy butaság volt. Míg túratársainkat várjuk, szedret szedtünk. Meglepően érett, édes, később mindenhol ugyan ilyen. Mivel már nagyon benne voltunk a délutánban, visszaindultunk Magyarremetére. (A nap mérlege 13,5 km, 423 m)

2022.08.09. Egy órával később kilenckor indulunk. Az idő esőre áll, mára is barlanglátogatás van betervezve, a Mézgedi Czárán Gyula cseppkőbarlanghoz megyünk. A többség befizette a belépőt és csodákat látott. Én vettem képeslapot meg a Királyerdő naplója (2017) kiadványt. Mivel Zsuzsa és Viki sem mentbe úgy gondoltam, van időnk, ballagjunk fel az úton egy darabig. Itt is érett szeder volt az út szélén. Egy őzet is láttunk, a hegyoldalban találkozunk egy favágóval, traktorján „robog” a falu felé. Visszafordulunk, megyünk a buszhoz, megeszem a szendvicsemet, a visszaérkezők is ebédelnek. Kicsivel 13 óra után a Blue triangle (kék háromszög) jelzésen indulunk vissza Mézgedre. Az ösvény ugyan nem látszik, de a GPS segít, rajta vagyunk a jelzésen, jobbra kell fordulni. Itt már van jelzés, de nagyon benőtt. Hajtogatjuk a cserjéket, hogy előre tudjunk haladni, aztán a gerincen már erdészeti útra térünk. Újratervezés: jelzetlen erdészeti úton ereszkedünk le a Mézged-patakhoz. Apró talpúak bakancsaikat ledobva már a vízben vannak, gátat építenek, békát fognak, hihetetlenek. Nincs térerő, a busz még fenn van, de lehet, hogy nem. 14 óra elmúlt hárman leindulnak a hídhoz, én is csatlakozom. Most a hídnál várunk tovább, a csapat is feltűnik a kanyarban, majd a busz is megérkezik. Kicsit korábban érkezünk vissza, van idő a vacsorához felkészülni, lefürödni. (A nap mérlege 9 km, 354 m)

2022.08.10. Ma van választási lehetőség a kisebb és a nagyobb túra között. Természetesen a nagyobbra megyek. Biharfüredre (Stana de Vale) megyünk. munkagépek néhány lézengő nyaraló vagy turista fogadja köszönésünket. A Csoda-forrásnál idegen gyereksereg fényképezkedik, mindenki sorra kerül. Nincs időnk kivárni, megyünk tovább. Kis-havas (Saua Muncei), majd már a gerincen tovább az Édenkerten át jelzést váltunk. Kiérve az erdőből két pásztor jön szembe, lehet ebédelni mennek a lenti menedékhez. Felérünk a Ló-havasra (Piatra Calului), az 1463 m-es tetőn megebédelünk. Nem nagyon készültem, de már sejteni lehet, hogy a jelzetlen, láthatatlan ösvényen folytatjuk az utat. Így is lett, egy idő után már az erdőbe tér az út, bedőlt fákat kerülgetünk, vagy mászunk át rajtuk. Az erdő mélyébe hatoltunk, itt ember igen csak régen járhatott. Az erdő titkos lakói (lehet Csingiling barátai) kíváncsian repkednek körülöttünk, aztán hátra hagyva őket megyünk tovább, majd újra találkozunk velük. Már itthon jutott az eszembe, lehet csak az esőt akarták jelezni. Az ösvény erdészeti útban folyatódik, az út közepén több 150 cm-es fenyőt kell kerülni. Mennyi idő kellett, mire ekkorára nőttek? Elérjük a Drágoteanul-patakot. Kiderül, hogy a vízesés, amit kerestünk, tőlünk feljebb van, az odavezető utat sem láttuk. Páran felfelé indulnak a benőtt úton. Várakozunk, lassan elered az eső, előkerülnek az esőkabátok. Elunom a várakozást, előveszem a metszőollómat és elindulok előre, megrendszabályozom a cserjéket. Utolér a csapat, jól járható ösvénnyé szelídül az út, bal oldalon ott a Tündérkerti-patak. Egyre több összefolyással erősödik a patak vize, a zúgókat apró lombok takarják, néha vízeséssé erősödnek. A jelzés egyenesen megy tovább, mi balra térünk, a jelzetlen útra. Az út elfogy, csak egy rejtőzködő, mára láthatatlanul benőtt ösvényen lehet tovább menni, de a rövid meredeken senki sem akar felmenni. Visszafordulunk, majd az új aszfaltozott országúton térünk vissza Biharfüredre. (A nap mérlege 16,5 km, 619 m).

A másik csapat ez alatt a Kis-Jád-patak völgyében a Szerenád- és a Triccs-traccs- vízesésekhez túráztak el és ott jó nagyot pancsoltak.

2022.08.11. Csütörtök, megint a nappal kelek. Szeretem, mert a napkeltében benne van valami újnak az ígérete. Ma már ebédre péksüteményt kell vennem, nyitásra megyek a boltba, de a friss áru csak fél nyolckor érkezik, a tegnapit nem engedi megvenni a derék boltos asszony. Addig visszamegyek kávézni. Még reggeli előtt megveszem a sóstúróval töltött „palacsintát” (ez egy sűrű palacsinta tészta, beletekerve a tehéntúró) szerencsére csak óvatosan sós így nem fogom kiinni a legközelebbi tó vizét. Ma is Biharfüredre megyünk, a Székely kaputól indul a hosszabb túra. Én is erre megyek, még nem tudom mi vár rám, ránk. Az Emfexrém kapuja zárva, kicsivel arrább a lakókocsi mellet a tulaj kutyája csak szemével követ, nem mozdul. A jelzés az erdészeti út fölé kanyarodik. A keskeny, sziklás ösvényen, a bedőlt fákkal tarkított terepen átverekszem magam. Zoli megunja, visszamegy az erdészeti útra, én kitartok, így utolsónak érkezem. Kicsivel később fentről kerüljük a Kusztura 1386 m–es csúcsát, jobbra kitérünk a Bárlogul Lupuluil menedék szép kilátásához. Innen már látszik egy magas hegy csúcsa, de a Bohogyó nyeregre megyünk 1480-ra. Az eleinte jól járható, a hegyoldalba futó ösvény a nyereg közelében rövid szakaszon 100 métert emelkedik, itt már csak nyomokban látszik az ösvény, csak a nyereg közelében javul a helyzet. Egy pontról visszanézve egy apró csúcsot örökítek meg, valahol már láttam. A nyeregbe felérve elfogyasztjuk a szendvicseinket. Ma már a megcélzott Istenek-havasára nincs idő (Hadnagy Árpi „felfutott” rá), visszaindulunk a piros jelzésen. Már indulnánk, de megint utolér a délutáni zápor. Hiába nézem, nem tudni honnan jön, a szétszaggatott bárányfelhőkből nem szokott esni eső. Neki csak az dolga hogy díszítse az eget. Hirtelen elrejtem a telómat. Nem sokkal előbb jobbra kellet volna letérnünk a piroson, de mindenki a köves utat nézi, keresi a bakancsának a helyet. Mikor ez kiderül, már késő visszafordulni, így végig sétálunk az erdészeti úton vissza a Székely kapuhoz. A rövid túrát vállalók még nem érkeztek le, így a busz értünk jön. (A nap mérlege 14,5 km, 601 m).

A másik csapat egy rövidebb úton közelített a Mező-havasra, 1027 m-re túrázott és ott nagyon elázott.

2022.08.12. péntek, utolsó túranap. A via ferrátások a hegy aljáról is lenyűgöző Fekete-kövek mészkőszikla gerincét követő útvonalra mennek. Az aprónép velünk marad, mert ahhoz az úthoz kellő testmagasság kell, hogy elérjék a kapaszkodó-biztosító kötelet. A könnyebb túra résztvevői, így Én is kicsit feljebb szállunk ki, a Rozsda–szakadékba megyünk. Ma végre találkozunk túrázókkal is, magyarokkal. Áronnal, a Kíváncsi gyermekkel beszélgetünk, felfelé menet. Felérve van kevés idő, így Melindával páran felmegyünk a Rozsda-szakadék tetejére. Édesanyja engedélyével Áron is velünk tart. A többiektől elszakadva később érünk vissza. A mama már kicsit izgult, de Áron teli van, élményekkel, mutatja mit fotózott. Elköszönünk. De ők is csatlakoznak a csapatukhoz. Mi meg elindulunk, a Fekete-kövekhez. A busz egy szép kilátásnál parkol, leülök a padra, kicsit fárad, vagyok és gyönyörködök a látványban. Alant keskeny völgyben egy falu lehet, odáig már nem lát az öreg szem, marad a fantázia falu az és kész. Asztalokról az asszonyok pálinkát, szörpöket, gyógyfüvekből készült kenőcsöket próbálnak eladni a parkolóban megálló turistáknak. Kicsi bolha piac. Megérkezek a mászók, megyünk a következő helyre. Kisszegyesd felett a patakban gyalogolva felmehetünk egy darabig, két óránk van rá. Az aprótalpúak vízi cipőt kapnak a lábukra és már benne is vannak a vízben. Kicsit lemaradok, szedrezek. Ami igazán érdekelt volna, a József főherceg barlang zárva, szigorúan védett a denevérek miatt, bár ilyenkor a szabadban vannak. Többször át kell kelnem a patakon. Néha bokáig merülök, de a bakancsom bírja. Hiába igyekszem, már nem érek fel a fenti barlangba, szembe jön a csapat és már fordulhatok vissza. Szembe találkozom Árpáddal. Ő a láncos út mászásból a völgyön keresztül jött le. Hiába kérdezem, csak mosolyog, és csak annyit mond jó volt. Ennyibe maradunk. Lassan mindenki leér a buszhoz. Visszamegyünk Magyarremetére. Az „utolsó vacsorát” a gulyáslevest, meg a süteményt a szabadban, a tető alatt szolgálják fel. Vacsora után csomagolok, reggel már ne kelljen ezzel foglakozni. Korán lefekszem. (A nap mérlege 11 km, 468 m).

A mászós csapat, miután megtalálta a beszállást és bekötözködött, jó kedvvel, vidáman lépkedett egyre fel a B nehézségű vasalt úton. Technikailag nem volt nehéz az út, biztoságban érezték magukat. Készült is pár száz kép innen és onnan, erről és arról. Aztán a felszökések után némi gerincséta következett maguk után húzva a karabinereket, de egyszer csak felértek egy elágazáshoz, ahol 120 m oldalirányú traverzálás, vagy 25 méter harántoló mászás között lehetett választani a kiszállásig. Előbb mindenki a rövidet választotta, letette a zsákját és többen visszamentek a maradék út kimászására is.

2022.08.13. Szombaton megint a nappal kelek, erről már nem tudok leszokni, kiviszem a csomagom a buszhoz. Megkávézom, reggelizünk. Kilenckor elindulunk, hosszan integetünk. Nem megyünk Nagyváradra, a legrövidebb úton megyünk haza, a határnál visszaengednek. A buszvezetőnek egy kötelező pihenőt kell tartania a Mol kúton, kávézok, Indulás előtt készül egy csoportkép. Az ötösön dugó van, Ócsa felé elkerülünk. A Vajda Péter utcai parkolóban gyors búcsúzkodás. Sietek, Nóra szülinapját tartja ma a család. Hoztam neki köveket, mindig ezt kér, feladtam két levelező lapot is.

Ez úton is köszönjük Jankuly Imre Moha segítségét a mászásoknál, illetve a Farcu-barlangi alkalmi vezetésben!

Köszönjük a túrák vezetését Andrisnak, Árpinak, Tibinek, Szilinek, az értő segítséget Mátéka Lacinak!

Bp. 2022. 08. 16.

Apáthy László írása nyomán

A túrákon készült képek itt találhatóak:

Andris: https://photos.app.goo.gl/5rPYT7qw8yJcmcSX6

A. Laci: https://photos.google.com/share/AF1QipPWmsKyDGgh42RJvBDqcpoBpbVlzZULFhDoCksbo8hvqTibtGAIgIkAeJE9Q8jxIQ?key=cjkydlJoaVRJUG5kX0pjWWVzMmNFOEh3amp0YVF3

Árpi: https://photos.app.goo.gl/ZatJas5tLcwsbXDTA

Gabi:

https://photos.app.goo.gl/4rrHYjRa8Ea6VLCs9, https://photos.app.goo.gl/fTNiJmyaviQTEQqm8,

https://photos.app.goo.gl/trEvHt3N5LiNy9y46, https://photos.app.goo.gl/iUwEVPaBd3u4BNty8

Gábor: