ZÖLDSPORT Egyesület - túrák, kirándulások

• 
• 

2022. 08. 07.-13. Bihar-hegység

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2022. december 26. hétfő, 10:15

Ez a történet valamikor januárban kezdődött, akkor kellet akaratot nyilvánítani arról, hogy van-e szándékom Hét nap Hat éjszakát eltölteni a ZÖLDSPORT-tal a Király erdőben és a Bihar-hegységben. Aztán már majd elfelejtettem az egészet, annyi helyre mentem. Lassan jöttek a hírek: már van buszunk, van szállásunk az első előleget, majd a másodikat is elutaltam.

 

Aztán eljött az augusztus hetedik napja, vasárnap reggel. Mire odaérek, már többen csomagjaik mellet várják az indulást. A nyolc órára meghirdetett népligeti találkozóra mindenki megérkezik, kicsivel korábban a busz is bekanyarodik, megtelik a csomagtartó. Aztán bezáródnak az ajtók, meg kezdődik a hosszú utazás Erdélyországba pontosabban Magyarremetére. Két pihenő után kelünk át a határon. Már az elején újra tervezés: a visszaútra tervezett Vida-tavat nézzük meg, mielőtt a magyarremetei a szállásunkra mennénk. Lankás faluban (Luncasprie) a patak partján áll meg a busz. Rövid túra, alig egy kilométer, de alig teszünk, pár lépést máris jön az „égi áldás” nagy cseppekben. Az eső elől többen a fák alá menekülünk. Lassan fogynak a felhőből a cseppek, vagy csak a szél lökött egy nagyot a felhőn, hogy máshova is jusson, de csendesülni látszik, így elindulunk a Vida-tóhoz. Gáttal elrekesztett völgybe gyűlik a patak vize. Szokatlan megoldással kádlefolyóra hajazó túlfolyója van. Vajon ki vitte el a nagy dugót? A szemközti kis öbölben, kevésbé mély vízben fürdőzők vannak. Fotókat készítek, aztán a többiek után indulunk Danival a patak parton a buszhoz. Magyarremetére érve a szűk kapun vezetőnk áttuszkolja a nagy buszt a kapun. Ezt a műveletet egyre nagyobb ügységgel ismétli meg minden nap. Megszerzem a nagy zsákomat, elfoglaljuk a szállásunkat, hatan vagyunk a faházban. Kicsivel később megyünk vacsorázni. Vacsora után Gábor elmondja, hogy merre indulunk hétfőn. Hosszú volt az út elfáradtam hamar nyugovóra térek. (A nap mérlege 2,5 km, 54 m)

2022.08.08. Korán a nappal kelek, mint mindig. Kávét kapunk, reggel hétkor már ki van téve a két termosz a tető alá. Fél nyolckor reggeli (svéd asztal). Busszal Ponitába megyünk, a Fehérkő-szurdokot járjuk végig. Erre nem számítottam, de lehetőséget kapok, hogy a Magazinban bérelt beülővel a via ferrátát kipróbálhatom természetesen a kezdő oldalon, a vietnámi hídon nem kéne átmennem még. Egy felnőtt, egy gyermek felváltva besorolva, lassan haladunk, másként nem is lehet. Nézem, ahogy a gyakorlottabbak átkelnek a hídon és fölöttem folytatják. Próbálok fotózni. Ugyan megmutatta Árpi, hogy van pihenő kötél, de nem jut eszembe használni, így nincs kép arról, hogy másztam a falon. Ahogy egyre feljebb jutok, ugyan fáradok, de bírom. Felérve a fáradság elszáll, csak a vízhólyag marad a tenyeremen, és már a vietnámi hídon is átmennék. A csapat másik fele a szurdok végéből már felért a tetőre. Együtt indulunk visszafelé. Útközben két barlangot is meglátogatunk a szurdokban. Az első csak egy mélyen lévő barlangocska. Az összes aprótalpú villámgyorsan lent terem. Szédületes hogy mennyire kíváncsiak és ügyesek. Menni kell tovább, a szülők felparancsolják a gyermekeiket. A másik barlangba már én is bemegyek, igen meglepő, hogy mennyi cseppkőképződmény van benne. Sikerül néhány jó fotót készíteni. Visszasétálunk a buszhoz. A Magazin mellet megebédelünk. Délutánra a Farcu kristály-barlang látogatás van betervezve. Én ide nem megyek be, előzőleg megnéztem a neten. Kint várakozunk barlangjáró társainkra. Egyszer csak elered a csendes eső, ez aztán majd minden délután megismétlődik, de a vasárnapi zápor jutott eszembe bepánikolva a buszig futok. Így kimaradtam a Lazuri-szorosra szép kilátást nyújtó rövid túrából, nagy butaság volt. Míg túratársainkat várjuk, szedret szedtünk. Meglepően érett, édes, később mindenhol ugyan ilyen. Mivel már nagyon benne voltunk a délutánban, visszaindultunk Magyarremetére. (A nap mérlege 13,5 km, 423 m)

2022.08.09. Egy órával később kilenckor indulunk. Az idő esőre áll, mára is barlanglátogatás van betervezve, a Mézgedi Czárán Gyula cseppkőbarlanghoz megyünk. A többség befizette a belépőt és csodákat látott. Én vettem képeslapot meg a Királyerdő naplója (2017) kiadványt. Mivel Zsuzsa és Viki sem mentbe úgy gondoltam, van időnk, ballagjunk fel az úton egy darabig. Itt is érett szeder volt az út szélén. Egy őzet is láttunk, a hegyoldalban találkozunk egy favágóval, traktorján „robog” a falu felé. Visszafordulunk, megyünk a buszhoz, megeszem a szendvicsemet, a visszaérkezők is ebédelnek. Kicsivel 13 óra után a Blue triangle (kék háromszög) jelzésen indulunk vissza Mézgedre. Az ösvény ugyan nem látszik, de a GPS segít, rajta vagyunk a jelzésen, jobbra kell fordulni. Itt már van jelzés, de nagyon benőtt. Hajtogatjuk a cserjéket, hogy előre tudjunk haladni, aztán a gerincen már erdészeti útra térünk. Újratervezés: jelzetlen erdészeti úton ereszkedünk le a Mézged-patakhoz. Apró talpúak bakancsaikat ledobva már a vízben vannak, gátat építenek, békát fognak, hihetetlenek. Nincs térerő, a busz még fenn van, de lehet, hogy nem. 14 óra elmúlt hárman leindulnak a hídhoz, én is csatlakozom. Most a hídnál várunk tovább, a csapat is feltűnik a kanyarban, majd a busz is megérkezik. Kicsit korábban érkezünk vissza, van idő a vacsorához felkészülni, lefürödni. (A nap mérlege 9 km, 354 m)

2022.08.10. Ma van választási lehetőség a kisebb és a nagyobb túra között. Természetesen a nagyobbra megyek. Biharfüredre (Stana de Vale) megyünk. munkagépek néhány lézengő nyaraló vagy turista fogadja köszönésünket. A Csoda-forrásnál idegen gyereksereg fényképezkedik, mindenki sorra kerül. Nincs időnk kivárni, megyünk tovább. Kis-havas (Saua Muncei), majd már a gerincen tovább az Édenkerten át jelzést váltunk. Kiérve az erdőből két pásztor jön szembe, lehet ebédelni mennek a lenti menedékhez. Felérünk a Ló-havasra (Piatra Calului), az 1463 m-es tetőn megebédelünk. Nem nagyon készültem, de már sejteni lehet, hogy a jelzetlen, láthatatlan ösvényen folytatjuk az utat. Így is lett, egy idő után már az erdőbe tér az út, bedőlt fákat kerülgetünk, vagy mászunk át rajtuk. Az erdő mélyébe hatoltunk, itt ember igen csak régen járhatott. Az erdő titkos lakói (lehet Csingiling barátai) kíváncsian repkednek körülöttünk, aztán hátra hagyva őket megyünk tovább, majd újra találkozunk velük. Már itthon jutott az eszembe, lehet csak az esőt akarták jelezni. Az ösvény erdészeti útban folyatódik, az út közepén több 150 cm-es fenyőt kell kerülni. Mennyi idő kellett, mire ekkorára nőttek? Elérjük a Drágoteanul-patakot. Kiderül, hogy a vízesés, amit kerestünk, tőlünk feljebb van, az odavezető utat sem láttuk. Páran felfelé indulnak a benőtt úton. Várakozunk, lassan elered az eső, előkerülnek az esőkabátok. Elunom a várakozást, előveszem a metszőollómat és elindulok előre, megrendszabályozom a cserjéket. Utolér a csapat, jól járható ösvénnyé szelídül az út, bal oldalon ott a Tündérkerti-patak. Egyre több összefolyással erősödik a patak vize, a zúgókat apró lombok takarják, néha vízeséssé erősödnek. A jelzés egyenesen megy tovább, mi balra térünk, a jelzetlen útra. Az út elfogy, csak egy rejtőzködő, mára láthatatlanul benőtt ösvényen lehet tovább menni, de a rövid meredeken senki sem akar felmenni. Visszafordulunk, majd az új aszfaltozott országúton térünk vissza Biharfüredre. (A nap mérlege 16,5 km, 619 m).

A másik csapat ez alatt a Kis-Jád-patak völgyében a Szerenád- és a Triccs-traccs- vízesésekhez túráztak el és ott jó nagyot pancsoltak.

2022.08.11. Csütörtök, megint a nappal kelek. Szeretem, mert a napkeltében benne van valami újnak az ígérete. Ma már ebédre péksüteményt kell vennem, nyitásra megyek a boltba, de a friss áru csak fél nyolckor érkezik, a tegnapit nem engedi megvenni a derék boltos asszony. Addig visszamegyek kávézni. Még reggeli előtt megveszem a sóstúróval töltött „palacsintát” (ez egy sűrű palacsinta tészta, beletekerve a tehéntúró) szerencsére csak óvatosan sós így nem fogom kiinni a legközelebbi tó vizét. Ma is Biharfüredre megyünk, a Székely kaputól indul a hosszabb túra. Én is erre megyek, még nem tudom mi vár rám, ránk. Az Emfexrém kapuja zárva, kicsivel arrább a lakókocsi mellet a tulaj kutyája csak szemével követ, nem mozdul. A jelzés az erdészeti út fölé kanyarodik. A keskeny, sziklás ösvényen, a bedőlt fákkal tarkított terepen átverekszem magam. Zoli megunja, visszamegy az erdészeti útra, én kitartok, így utolsónak érkezem. Kicsivel később fentről kerüljük a Kusztura 1386 m–es csúcsát, jobbra kitérünk a Bárlogul Lupuluil menedék szép kilátásához. Innen már látszik egy magas hegy csúcsa, de a Bohogyó nyeregre megyünk 1480-ra. Az eleinte jól járható, a hegyoldalba futó ösvény a nyereg közelében rövid szakaszon 100 métert emelkedik, itt már csak nyomokban látszik az ösvény, csak a nyereg közelében javul a helyzet. Egy pontról visszanézve egy apró csúcsot örökítek meg, valahol már láttam. A nyeregbe felérve elfogyasztjuk a szendvicseinket. Ma már a megcélzott Istenek-havasára nincs idő (Hadnagy Árpi „felfutott” rá), visszaindulunk a piros jelzésen. Már indulnánk, de megint utolér a délutáni zápor. Hiába nézem, nem tudni honnan jön, a szétszaggatott bárányfelhőkből nem szokott esni eső. Neki csak az dolga hogy díszítse az eget. Hirtelen elrejtem a telómat. Nem sokkal előbb jobbra kellet volna letérnünk a piroson, de mindenki a köves utat nézi, keresi a bakancsának a helyet. Mikor ez kiderül, már késő visszafordulni, így végig sétálunk az erdészeti úton vissza a Székely kapuhoz. A rövid túrát vállalók még nem érkeztek le, így a busz értünk jön. (A nap mérlege 14,5 km, 601 m).

A másik csapat egy rövidebb úton közelített a Mező-havasra, 1027 m-re túrázott és ott nagyon elázott.

2022.08.12. péntek, utolsó túranap. A via ferrátások a hegy aljáról is lenyűgöző Fekete-kövek mészkőszikla gerincét követő útvonalra mennek. Az aprónép velünk marad, mert ahhoz az úthoz kellő testmagasság kell, hogy elérjék a kapaszkodó-biztosító kötelet. A könnyebb túra résztvevői, így Én is kicsit feljebb szállunk ki, a Rozsda–szakadékba megyünk. Ma végre találkozunk túrázókkal is, magyarokkal. Áronnal, a Kíváncsi gyermekkel beszélgetünk, felfelé menet. Felérve van kevés idő, így Melindával páran felmegyünk a Rozsda-szakadék tetejére. Édesanyja engedélyével Áron is velünk tart. A többiektől elszakadva később érünk vissza. A mama már kicsit izgult, de Áron teli van, élményekkel, mutatja mit fotózott. Elköszönünk. De ők is csatlakoznak a csapatukhoz. Mi meg elindulunk, a Fekete-kövekhez. A busz egy szép kilátásnál parkol, leülök a padra, kicsit fárad, vagyok és gyönyörködök a látványban. Alant keskeny völgyben egy falu lehet, odáig már nem lát az öreg szem, marad a fantázia falu az és kész. Asztalokról az asszonyok pálinkát, szörpöket, gyógyfüvekből készült kenőcsöket próbálnak eladni a parkolóban megálló turistáknak. Kicsi bolha piac. Megérkezek a mászók, megyünk a következő helyre. Kisszegyesd felett a patakban gyalogolva felmehetünk egy darabig, két óránk van rá. Az aprótalpúak vízi cipőt kapnak a lábukra és már benne is vannak a vízben. Kicsit lemaradok, szedrezek. Ami igazán érdekelt volna, a József főherceg barlang zárva, szigorúan védett a denevérek miatt, bár ilyenkor a szabadban vannak. Többször át kell kelnem a patakon. Néha bokáig merülök, de a bakancsom bírja. Hiába igyekszem, már nem érek fel a fenti barlangba, szembe jön a csapat és már fordulhatok vissza. Szembe találkozom Árpáddal. Ő a láncos út mászásból a völgyön keresztül jött le. Hiába kérdezem, csak mosolyog, és csak annyit mond jó volt. Ennyibe maradunk. Lassan mindenki leér a buszhoz. Visszamegyünk Magyarremetére. Az „utolsó vacsorát” a gulyáslevest, meg a süteményt a szabadban, a tető alatt szolgálják fel. Vacsora után csomagolok, reggel már ne kelljen ezzel foglakozni. Korán lefekszem. (A nap mérlege 11 km, 468 m).

A mászós csapat, miután megtalálta a beszállást és bekötözködött, jó kedvvel, vidáman lépkedett egyre fel a B nehézségű vasalt úton. Technikailag nem volt nehéz az út, biztoságban érezték magukat. Készült is pár száz kép innen és onnan, erről és arról. Aztán a felszökések után némi gerincséta következett maguk után húzva a karabinereket, de egyszer csak felértek egy elágazáshoz, ahol 120 m oldalirányú traverzálás, vagy 25 méter harántoló mászás között lehetett választani a kiszállásig. Előbb mindenki a rövidet választotta, letette a zsákját és többen visszamentek a maradék út kimászására is.

2022.08.13. Szombaton megint a nappal kelek, erről már nem tudok leszokni, kiviszem a csomagom a buszhoz. Megkávézom, reggelizünk. Kilenckor elindulunk, hosszan integetünk. Nem megyünk Nagyváradra, a legrövidebb úton megyünk haza, a határnál visszaengednek. A buszvezetőnek egy kötelező pihenőt kell tartania a Mol kúton, kávézok, Indulás előtt készül egy csoportkép. Az ötösön dugó van, Ócsa felé elkerülünk. A Vajda Péter utcai parkolóban gyors búcsúzkodás. Sietek, Nóra szülinapját tartja ma a család. Hoztam neki köveket, mindig ezt kér, feladtam két levelező lapot is.

Ez úton is köszönjük Jankuly Imre Moha segítségét a mászásoknál, illetve a Farcu-barlangi alkalmi vezetésben!

Köszönjük a túrák vezetését Andrisnak, Árpinak, Tibinek, Szilinek, az értő segítséget Mátéka Lacinak!

Bp. 2022. 08. 16.

Apáthy László írása nyomán

A túrákon készült képek itt találhatóak:

Andris: https://photos.app.goo.gl/5rPYT7qw8yJcmcSX6

A. Laci: https://photos.google.com/share/AF1QipPWmsKyDGgh42RJvBDqcpoBpbVlzZULFhDoCksbo8hvqTibtGAIgIkAeJE9Q8jxIQ?key=cjkydlJoaVRJUG5kX0pjWWVzMmNFOEh3amp0YVF3

Árpi: https://photos.app.goo.gl/ZatJas5tLcwsbXDTA

Gabi:

https://photos.app.goo.gl/4rrHYjRa8Ea6VLCs9, https://photos.app.goo.gl/fTNiJmyaviQTEQqm8,

https://photos.app.goo.gl/trEvHt3N5LiNy9y46, https://photos.app.goo.gl/iUwEVPaBd3u4BNty8

Gábor:

https://photos.google.com/share/AF1QipPFyVBko5DY_HY3RU0FRy_dJfoKAR55ONgf7L2b6LXAq1znwYphELrUYf2Q0q_YjQ?key=RmJrVUNpYk5SbEhuekt6Nl9lYm9SSDFvcTVPUlp3

https://photos.google.com/share/AF1QipOwaMx0hmCueXmEuJQxNW_a06O3ygQ8R5HimIOfx33Q7rSEZP_JRKqQRGtOmWUWmA?key=MEdkcFpmZk1RZ2xxYm5FV216Nnl6YjFwUzhnaFpR

https://photos.google.com/share/AF1QipPKA47SdMhWbc3FQ90M8YQF6Di2fwrpIjYXg1ZgEvsxTuhKhg1Cza3ukmY4L_sD0Q?key=OEdkR01nYlZzM2hxMjl5aWpBTlZ0T1dnUExVckZn

https://photos.google.com/share/AF1QipNb4RosqZFMg-xwnCW3HiDBKp9QTGMqqaV_8VfF1RzOYg1tvNLtSqlpLhxsdv_F4w?key=RWU3Z2NFZzBuN1hoMVh6MlNVY1AxYm5oai1USmV3

https://photos.google.com/share/AF1QipNHoJDwobPJbbx1NrT3K737xwi7wmJm9TU0EnttfyWiitcUUSfkNRaSEVPAD39NrA?key=TXRKNDZ4Q2taeV9pcTMxSzgxZTE3NEVpOFR5SG13

Moha: https://photos.google.com/share/AF1QipNXp7Mcz3UqPQ5SoBsI_ubnXpwqu4sFHPp1paYnlZjk7qhBmzdVuHiDAlt3msxk2w?key=NTVlOUNTWENtZkdVSFE0aVppRHlIT3Z0QjkyR1VR

• 
• 

Téli Tátra 2022. február

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2022. március 19. szombat, 14:46

Bár nem ZÖLDSPORTos program volt, de jónéhány tagunk résztvett rajta, így egy beszámoló készült róla.

Két éjszakásra tervezték a túrát, vándortúraként a menedékházakban.
Azaz vinni kell minden felszerelést és kényelmi eszközt magaddal. Vannak kötelező túrafelszerelések, melyek a téli túra állandó résztvevő: hágóvas, csákány, beülő, karabíner, fejlámpa, többit csak ha akarod. A menedékházakban alvás ajánlottan kötelező darabja például a hálózsák, amit viszont nem kell vinni az a papucs, mert azt „adják” a házban a bakancs letétért cserébe, mert csak papucsban lehet bemenni a hálótérbe.
Vannak emeletes ágyas szobák, és vannak a tetőtérben szivacsos fekvőhelyek, melyek tulajdonképpen olyan termek, ahol szivacsok vannak letéve egymás mellé, és ezen lehet aludni. A belmagasság általában csak akkora, hogy hajlott háttal, lehajtott fejjel lehet közlekedni.

A vízhasználat általában kincs és jutalom, a meleg víz pedig lehet hogy luxusnak vagy elérhetetlennek számít, mert nincs is rá lehetőség. Reggeli, vacsora és büfé az van, tehát akinek megfelel a serpaszállítási szolgáltatási felárral is megemelt ár, az teljes ellátásban részesül, aki pedig szívesebben fogyasztja a sajátját, annak ezeket is vinnie kell magával. Az ügyesebbek valami instant kaját visznek magukkal, mert forró vizet is adnak a konyhán, és ezzel megoldják a reggelit.

Harmadszor megyek már ilyen téli többnapos túrára, de a vándortáborozás ebben a műfajban még először esik meg velem. Be is húzok szinte mindent amit egy kezdő hibázhat:

- sok kaját viszek magammal, mert mi van ha éhes leszek és nem lesz…

- sok fölös súly viszek magammal, olyan tárgyak formájában melyek nélkül azért lehet élni.(térképek, könyv)

- sok ruhát viszek magammal – mint aki lakodalomba megy és többször is át akar öltözni az este alatt, vagy azért mert mi van ha hidegebb lesz, és kell egy melegebb pulcsi, egy melegebb kesztyű, pót-zokni, és pót még bármiből.

Így lesznek a dekákból kilók, a kilókból pedig egy nehéz hátizsák, amit vinni kell a szélben, hóviharban, meredek hágókon, csúszós oldalazásokon, reggeltől estig, amíg a következő állomáshelyre nem érünk. Váll-fájdító, lábat-elfárasztó, lelek-elcsigázó súlyok. Erőnléti edzés lesz minden nap. Már ez is egy jó programpont.
Ennél azért jóval izgalmasabbnak ígérkezett a túra a természeti látnivalókkal, a menedékházak esti éjszakai és reggeli hangulatával, az időjárás változékonyságával, a hóhelyzettel és a váratlan helyzetekkel, melyekkel azért mindig számolni kell.
A házak jól teljesítettek, az alapvető feladatot jól ellátták, hogy éjszakára meleg szállást és érkezés után és indulás előtt pedig étkezési lehetőséget biztosítsanak. Kiszámolhattuk, hogy hány fokozattal jobb egy ilyen hely, mint egy bivak szállás. Ahol a WC csak egy külön kőházban volt, amit a 15m-re található szakadék fölé telepítettek, gravitációs és légöblítéses megoldással, világítás nélkül – ott erre a szintre nem sok pluszpontot tud adni az ember.
Egy egyszerű, jó ízű és forró tea pedig mindent megért.

Amiért mentünk, azt nagyon szerettük.
A téli táj, a megunhatatlan csipkés hegyek, a 2000m fölé magasodó sziklák vonulatai, a mély völgyek, a fenyők melyek hol törpék, hol magasak, néhol óriásiak, a havazás, vagy a havat felkavaró és fújó szél, melyben a kristályokra eső fény bennünk apró szivárványcseppek vibráló vonulását láttatja, a szikrázó napsütés, melyet a fehér hó még vakítóbbá és csak napszemüvegben át bírhatóvá tesz, a hóvihar, melynek kavargó szele süvítve próbál bejutni a sapkánk vagy a kabátunk alá, a 20-25 cm friss havat hozó reggel, mely minden utat mutató lábnyomot betakar, a hágó melyet csak kitartó mászással lehet elérni, a kiszélesedő laposabb vidék, ahol a hó alatt tudjuk hogy több tó is található, a bakancsot és bokát próbáló lépések, mikor a hágóvassal egy nemvárt kőre lépsz, a csákány sétabot-módban megtapasztalt stabil fogása, a meredek lejtőn megállás biztonsága, az orrot kicsípő hideg, a túratársak megnyugtató biztonsága, a serpák hihetetlenül nagy csomagja, a túrasízők nyoma a hóban, a jégmászók látványa a befagyott vízeséseken.
Ott lenni és megtapasztalni, itthon pedig felidézni, melyhez vizuális segítséget ad a készített fényképek sora.

Kész van már a jövő évi terv is!

Vitéz Norbert

• 
• 

Képes beszámoló a 2021. augusztus 01 – 07. közötti, torockói túránkról

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2021. november 05. péntek, 10:58

Több mint két év tervezés, szervezés után végre eljött a nap, amikor útra kelhettünk Torockóra. Az első napunk az utazás jegyében telt. Sok izgalommal készültünk az útra, mert ebben a covidos időben külföldi útra menni azért elég nagy kihívás. A gyerekek kiviteléhez még külön nehezítés a szülői hozzájárulások megszerzése a töredék családoknál, és ha a nagymama viszi az unokáját, ahhoz is papír kell.

Bővebben: Képes beszámoló a 2021. augusztus 01 – 07. közötti, torockói túránkról

• 
• 

Családi sporttábor, Csongrád 2021. július 4-8.

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2021. szeptember 07. kedd, 11:40

Nyár = szünidő
szünidő = Zöldsportos családi sporttábor

képletet egyesületünk apraja-nagyja ismeri. A családi sporttábor szervezőpárosa, a Szabó Árpi - Pásztor Andris duó, idén is remek programot állított össze, ami olyan sikeres, hogy Egyesületünk legnagyobb létszámú többnapos rendezvénye. A gyerekek, unokák évek óta találkoznak nyaranta, ami azóta barátságok kialakulását is magával hozta. Így a szülőkön, nagyszülőkön kívül a főszereplők, a gyerekek is izgalommal várják az újabb közös élményeket, a barátokkal való találkozást. Akik idén először voltak velünk, átérezhették ezt a hangulatot és jövőre már régi csapattagként jönnek újra. Jó érzés azt látni, hogy a 20-30 évvel gyerekként résztvevő túratársaink ma már a saját gyerekeiket hozzák magukkal a táborba.

Az idei tábor a csongrádi Körös-Toroki kempingben volt. Mivel szállásunk a csongrádi szabadstrand mellett található, a mindennapi, akár többszöri fürdés állandó program volt. A jó idő biztosított volt egész idő alatt, a meglepő a strand szélességének a csökkenése volt, ami a Tisza felső szakaszán lévő tározóból a víz leengedése miatt történt. A szabadstrandnál működő kifőzdék és büfék lehetőséget nyújtottak frissítők, fagylalt és főtt étel vásárlására is. A kétfogásos vacsorát pedig helybe szállították nekünk. Köszönjük az asztalok és padok kölcsönadását, nagy segítség volt.

A tábori program összeállításánál Árpi és Andris figyelembe vette a hely nyújtotta előnyöket, így vízi és kerékpáros programokat állítottak össze.

Július 4. vasárnap

Az első nap a megérkezés, elhelyezkedés, majd kora délután a közgyűlés megtartása volt. A közgyűlésre lejöttek olyan tagjaink is, akik a spottáborban nem maradtak, de így részt tudtak venni a 2020. évi beszámoló és a 2021-es tervek megvitatásában és elfogadásában, valamint a tisztújításban.

Július 5. hétfő vízi-túra a Tiszán

Az élő-Tiszán és a Körösön eveztünk, ami 3-4 órás kenutúrát jelentett. A nagy létszám miatt két turnusra osztva mentünk, az otthon maradók a strandon játszottak, de akár be is kerékpározhattak a településre.

Július 6. kedd, Kerékpártúra Csongrád-Bokrosra

Egésznapos programra kerekeztünk át Csongrád-Bokrosra, a Vadnyugati városba. Az út nagy részét kerékpárúton tettük meg, de elkerülhetetlen volt az útkereszteződéseken való átkelés és némi közút használata is. Köszönjük az önkéntes forgalomirányító túratársaink segítségét, akik biztosították a veszélytelen áthaladást. A Western filmek egy része sivatagi környezetben játszódik, ezt az életérzést most át is élhettük, ha nem is lóháton, de a forró nyári melegben a vastag homokban kellett tolva a kerékpárjainkat. A „Vadnyugati város”-ban változatos és játékos feladatokkal vártak minket. Kukoricalabirintusban gyűjthettük a pecséteket, lehetett aranyat mosni, kisállatokat simogatni, parittyázni és tomahawkot dobálni. A serif és nejének bemutatója végén közösen táncolni.
elvétel a közös táncról:
https://www.facebook.com/100001591334176/videos/3018494498372021
Akinek a végén még maradt energiája és főképp bátorsága, az a bikarodeóban is részt vehetett.
A játékok és programok elsősorban gyerekeknek szóltak, de a felnőttek is jól szórakoztak. A felnőttek kikapcsolódásához esténként hozzájárult Vay Gergő, a Szomjoltóság szolgáltatásával, de a tűzoltóautó a gyerekeknek is egy kedves tartózkodási helye lett.

Július 7. szerda, Sárkányhajózás

Délelőtti fürdés, kerékpározás után délután a Holt-Tiszán sárkányhajóztunk. A csónakházhoz 3-4 km-es kerékpározás után érkeztünk meg, így a sportolás többféle formáját gyakorolhattuk minden nap.
Az esti tábortűz elmaradt ugyan, mert a kempingben és a parton sem lehetett tüzet rakni, de a jó hangulat persze adott volt, amihez hozzájárult Andris gitározása, Panka furulyázása és a csapat éneklése.

Július 8. csütörtök

Pakolás és táborzárás után még a szabadstrandon lehetett fürödni, amíg ki-ki útra nem indult hazafelé – immár egy újabb 5 vidám, közösen eltöltött nap emlékével.
BBK

• 
• 

Vitorlázás a Balatonon - 2020. július 24-26.

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2020. szeptember 14. hétfő, 11:23

Pénteken reggel a már megszokott módon, de most új helyszínen, Alsóőrsön gyülekezett a vitorlázó csapatunk. Idén a vírushelyzet sok mindent átalakított, így a vitorlázást is, az eredeti hajóscsapat létszáma lecsökkent, de végül is 2 hajóval és 23 fővel igyekeztünk a hullámok hátára.

A hajóátadások után lelkesen indultunk ki a nyílt vízre. Vitorlákat fel! Irány Balatonföldvár!

Jó időben, csendes széllel haladtunk, aztán a tihanyi szoros felé haladva erősödött a szél mindenki nagy örömére, de kaptunk egy kis esőt is.

Még indulás előtt azt a felvilágosítást kaptuk, hogy másnap Balatonföldváron verseny lesz, ezért érdemes időben érkezni, ha helyet szeretnénk kapni a kikötőben. Ezzel a felerősödött széllel 4 óra előtt beérkeztünk, szerencsésen kikötöttünk.

Sajnos az előrejelzések viharokat, erős szelet és sok esőt jósoltak éjszakára. Ennek ellenére néhányan megkíséreltük a kint alvást, de hamar be kellett húzódnunk. Beváltak a jóslatok, intenzív zivatarok érkeztek.

Még szombaton délelőtt is kis megszakításokkal esett és erős szél fújt. Így mi nem tudtunk kihajózni, csak a partról néztük, ahogy a kiírt versenyre egymás után húznak ki hajók 4-4 fős legénységgel. Valószínűleg csak egy futam volt, mert hamar vissza is tértek a hajók a kikötőbe.

Két óra felé kisütött a nap, a szél is számunkra is hajózhatóvá szelídült, de a kapitány szerint már túl későn ahhoz, hogy aznap elinduljunk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy mára csak szárazföldi program marad. Ismerd meg Balatonföldvárt!

A kellemes este és nyugodt éjszaka után korán keltünk, hogy kihasználjuk az utolsó napot.

Jó széllel haladtunk visszafelé, átmanővereztünk a kompok között.

Megcsodáltuk ismét a tihanyi Apátságot napsütésben. A keleti medencében csodás látvány várt, rengeteg vitorlás és katamarán, csak kapkodtuk a fejünket. Balatonfüreden is verseny volt.

A jó idő miatt volt még lehetőség egy kört tenni a keleti medencében. Mindenki lelkesen húzta- vonta a köteleket, igazította a vitorlákat és a kormányt. Aztán lehorgozott egymás mellett a két hajó és össznépi fürdőzést rendeztünk. A parton körben megint gyülekeztek a felhők, de a víz felett még sütött a nap.

Beérve a kikötőbe takarítás, pakolászás várt még ránk.

Szerintem megint szép emlékekkel tértünk haza.

 

Fehér Betarix