Kerületi túra 2010. 03. Verőce
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59
2010 március 6. Verőce
Útvonal: Verőce vá. - Magyarkút vm. - Szokolya vá. - Királyrét vá.
Hideg szombat reggel, majd -5 fok. Eltelt megint egy hónap, így ismét kerületi túra. Most a Királyréti-kisvasutat vesszük irányba Verőcei indulással.
Nyugati pályaudvarra lassan szállingózunk, a találkozó idejére már egész szép számmal összegyűlünk, kerületi túrán régen voltunk ennyien. Megvesszük a jegyeket, a számla kérést még tökéletesíteni, tudatosítani kell többünkben :). 
Libikóka tesztIdő van. Vonatra fel, majd megsülünk, jól bedurrantottak. A vonat, mint egy „villám”, pikk-pakk már Verőcén is vagyunk. Itt találkozunk Zsuzsiékkal. Szép napsütés már-már melegnek mondható, mégis vége a télnek?
A libikókatesztelés kihagyhatatlan program. Indulunk, Verőce utcáit rójuk. A messzeségben látszanak a Magyar sziget bungalói. Kellemes sétatempóban betrappolunk Magyarkútra, átszeljük a patakot itt még hídon, majd megpihenünk. Pecsétet gyűjtünk (gratula Janónak, befejezte a Börzsöny Vándora ezüst fokozatát) a helyi vendéglátó egységben kis forraltborozással egybekötve, bár van, aki a forrásvizet részesíti előnyben, tőlük várjuk a visszajelzést, hogy telt a hétvége többi része :).
Indulunk tovább, az állomást elhagyva próbáljuk követni a piros jelzést a vonatsíneken. A hétvégi házak és a hozzájuk tartozó útnak egyszer csak vége Janó elmegy átjárót keresni, mert az út természetesen a patak másik oldalán megy. 
Nem ideális a hely az átkelésre, elég bővizű a patak, de rögtönözünk egy kisebb hidat. Labilis, de talán kibír minket. Majdnem mindenki átjutott száraz lábbal. Volt, aki nem vállalta a közönség előtti szereplést, így magányos farkasként külön átjárót keresett a patakon, ugye Zsolti? Innentől rendes erdei úton mehettünk, már itt is nyílnak a hóvirágok, bár néhol még érdekes jégcsapok híznak.
Jégcsap
Szokolya vasútállomás, kis pihenő, napozás, nápolyi osztás, már amennyi maradt miután a fele a földön végezte és Bodza még a közelben sem volt, hogy segítsen kiborítani.
- Dél van, eszünk? - hangzott a kérdés.
- Nem már csak 3km Király-rét majd ott ebédelünk.
Na, most vagy lassan mentünk, mint a csigák vagy korántsem 3km volt a táv, amit több mint másfél óra alatt tettünk meg :)
Elindultunk, jó hogy nem egy héttel korábban jöttünk, a turistautat elmosta teljesen az olvadáskor lezúduló víz.
Jéghártyás patak Járható-járható, de út szinte nincs. Itt a völgyben a patak még jéghártyás, igazán érdekes formákat tud létrehozni a természet. Kidőlt fákat kerülgetünk, mászunk meg. Jön a várt kunkor az útban, ja mégsem. Megyünk tovább, most már tényleg itt a kunkor.
Felérünk egy szekérútra, itt már olvad. Sár is van rendesen. Nyílt terepen egész hideg szél fúj, de legalább szikrázó a napsütés. Gyerekek játszanak a jéggel, van aki tálcát szerez, van aki tükörjeget talál, többen pedig botjaikkal lyukasztgatják a pocsolyák befagyott tetejét :). Elérjük a zöld-piros kereszteződést, innen már csak lefele 500m és kiérünk Király-rétre.
Bevesszük a büfét meleg virslivel, forró teával és végre ebéddel kényeztetjük magunkat. Mire befejezzük, már indulhatunk is a vonathoz, mire odaérünk be is fut. A helyi „hangosbemondó” minden eseményről akkurátusan tájékoztat. Bevesszük magunkat a meleg kocsiba, régi fatüzelésű kályha ontja a finom meleget. Lassan zötyögünk Kismaros fele.
Jó volt, meg volt, köszönjük Janó a túravezetést.
Áprilisban ismét kerületi túra (Kerepesi-hév állomás), remélem legalább ennyien leszünk :)