2016. március - Téli túra a Magas-Tátrában, beszámoló

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2016. március 22. kedd, 20:26

2015-16 telén szokatlanul kevés hó esett a Magas-Tátrában, még a csúcsokon is. Helyette sok eső áztatta a sziklákat, ami le is fagyott mindenhova és ennek december – január idején ijesztően sok tragikus baleset lett a következménye.
Hét fős csapatunkkal március elején készültünk egy három napos körtúrára magasabb hágókon keresztül, ezért aggódva hallgattuk a híreket, figyeltük az időjárás előrejelzéseket.

Tervezett túránk előtt egy héttel két társunk is járt a Tátrában, ők már hirtelen jött nagy havazásról meséltek, ami egyrészt nagy örömöt okozott nekünk, másrészt igencsak meggondolásra késztetett, mert a nagymennyiségű hó ebben a régióban komoly lavinaveszéllyel is jár. Így aztán fel volt adva a lecke…
Azonban elszántságunk és vágyunk erősebb volt annál, hogy csak úgy feladjuk az egész túra- tervet.
Egy társunk kivételével úgy döntöttünk, hogy indulunk és ha kell, módosítjuk az útvonalat, de első nap az Ótátrafüred feletti Zamkovszky-házig mindenképpen felmegyünk és ott tájékozódva a körülményekről, meghozzuk a döntést a további útirányról.
Nos ehhez tartottuk is magunkat, március 3-án, csütörtökön kora délután megérkeztünk Ótátrafüredre, a kocsikat zárt parkolóban hátrahagyva 3 napos felszereléssel indultunk fel a hegyre.
Meglepő módon a városban egy fehér foltot sem láttunk, nyoma sem volt a hónak március elején, ami itt egészen rendkívüli. A magasra tornyosodó hegyoldalban láthattunk volna sok havat, ha a köd nem takarta volna.
A siklóvasút mellett elindultunk Tarajkára (Hrebienok), ahonnan tovább már jól letaposott jeges havon, a ködtől homályos, téli tájak között kaptattunk fel a Zamkovszky-házhoz (1475 m). Még bőven világos volt, mikor megérkeztünk, ezért a szobákat elfoglalva, holmijainkat lepakolva egy kis bemelegítő-felfedező útra indultunk a Kis-Tarpataki-völgybe. Itt már jól jött a hágóvas, aki nem vette fel, sokat csúszkált-kapaszkodott a meredek ösvényen.

Este aztán úgy döntöttünk, hogy másnap a Téry-ház – Vöröstorony-hágó útvonal helyett – ahol a hírek szerint másfél-két méteres hó borítja a hegyet – a Nagy-Tarpataki-völgyet vesszük célba, ott kapaszkodunk fel következő szálláshelyünkre, a Hosszú-tavi menedékházba.
Második napon szikrázó napsütésre ébredtünk, csillogó havas sziklák szórták fényüket a ház ablakaira. Nem kellett erősen biztatni magunkat, hogy igyekezzünk, minél hamarabb indulni akartunk, hogy kihasználjuk ezt az ajándékba kapott ragyogó időt. Gyors reggeli és pakolás után 7 óra körül már a hátizsákot, hágóvasat igazgattuk magunkon. Aztán néhány perc múlva a jeges havon trappoltunk egy rövid szakaszon lefele, hogy aztán elérve a Nagy-Tarpataki-völgyet, elkezdjünk kapaszkodni felfele az egyre meredekebb ösvényen. 1700-1800 m magasságban, a völgybe visszatekintve különös látvány volt látni a zárt felhőtakarót a város felett, ami lassan kúszott felfele mögöttünk, a völgyet megtöltve szürkeséggel.

Több kisebb pihenő után már 2 óra körül felértünk a Hosszú-tavi menedékházhoz (1960 m) és el is foglaltuk helyünket a tetőtérben található „matrac-lágerben”. Körülbelül 28-30 matrac lehetett ott egy légtérben, ami késő estére meg is telt hozzánk hasonló elvetemült magashegyi túrázókkal, természetesen többféle nemzetséget képviselve. Mi zsákjainkat itt hagyva elindultunk, hogy kitapossuk harmadnapra tervezett utunk elejét a Rovátka-hágó irányába. Az egymás mellett magasba nyúló több hágó közül fel is kapaszkodtunk az egyik tetejére, azonban nem voltunk benne biztosak, hogy a megfelelő helyen járunk-e. A házba visszaérve érdeklődtünk, hogy mennyire járható a Rovátka-hágó, mire azt mondták, hogy menjünk nyugodtan, mások is járnak arra. Ez azért volt érdekes, mert nyomokat egyáltalán nem láttunk, pedig 4-5 napja havazott utoljára.

Ezzel szemben a Vöröstorny-hágó irányába vezettek nyomok… ez bizony az a hágó, amin keresztül ideérkezésünket terveztük. Gyorsan megszületett a döntés, harmadnap hagyjuk a Rovátka-hágót, inkább visszafele járjuk végig a Vörös-torony-hágó – Téry-ház – Tarajka – Ótátrafüred útvonalat, amit egy nappal ezelőtt elvetettünk.
Miután kialakult a következő napi túratervünk, egy kellemes vacsora után korán aludni tértünk, mert 5 órára tűztük ki az ébresztő idejét. Azonban még elalvás előtt felmerült egy kis bizonytalanság, nevezetesen, hogy ha a Vöröstorony-hágó le van jegesedve, akkor csak kötélbiztosítással tudunk átkelni rajta, ami pedig elég bonyolult és lassú lesz, mert a hágó gerince nagyon szűk, ott legfeljebb két, vagy három ember fér el egyszerre. Végül is a döntésünket nem változtattuk meg, fel voltunk készülve erre az esetre is és ha korán indulunk, az idő is elég lesz, hogy ilyen módon is leérjünk a hegyről még világosban.
Ezzel a tudattal próbáltunk elaludni, de ezen az éjjelen nem volt jellemző a nyugodt alvás, mert a 30 fős „szobában” sokan másképp ütemezték az alvás idejét…

Harmadnapon hajnali 5 órakor kipattantunk „ágyacskánkból”, csöndben leosontunk az étkezőbe, mert fél 6-kor már várt miket a külön kérésünkre főzött forró tea.  Eközben kint feltámadt és süvített a viharos szél, de az égbolt derült volt, ezért káprázatos pirkadatban volt részünk, amit szavakkal nem lehet leírni, a képek is csak részben adják vissza az élményt.

Mínusz 7 fokot mutatott a hőmérő, ami a vártnál enyhébb volt, azonban a tomboló széltől mínusz 17-nek éreztük.
6 óra körül erősen beöltözve, hágóvasakat felcsatolva és minden egyéb téli felszerelést előkészítve kiléptünk a házból és irányba vettük a Vörös-tornyot. A tiszta, ragyogó időben körbenézve élesen látható volt minden sziklás csúcs, havas hágó, hegygerinc. Nehéz volt levenni tekintetünket a pazar látványról, de ebben sokszor segített a viharos szél, mikor a jeges havat felkapta és arcunkba vágta…
Szépen, rendben, libasorban haladtunk, követtük a korábban látott nyomokat, hosszú szakaszon túrasízők is hagytak jól látható nyomot. Nehéz volt lépkedni a mély hóban, helyenként a firnesedett hó megtartotta az embert, de sokszor egy lépéssel arrébb már térdig süllyedtünk bele.  Meredek oldalakban számos helyen láttuk a korábban lecsúszott lavinák nyomait, néhány alkalommal keresztül is kellett mennünk rajta. Azonban jól érezhető volt, hogy a vastag hóréteg már eléggé összetömörödött, jeges állapotban van, újabb lavinák nem keletkezhetnek.
Mintegy két és fél óra alatt elértünk a Vöröstorony-hágó aljába, ahol rögtön el is kezdtünk felkapaszkodni. Kiválóak voltak a hóviszonyok, sok helyen a korábbi nyomokba lépve, vagy erőteljesebb belépéssel saját nyomot taposva és a lépésenként leszúrt jégcsákányba kapaszkodva szinte könnyedén másztunk felfele. Félúton egy szikla alatt volt alkalmas hely egy kis pihenőre, ahol a beülőket is magunkra vettük, hogy ha kell, a kötelet rá tudjuk csatolni a szükséges biztosításhoz.

Igen hamar felértünk a hágó gerincére (2352 m), ahol valóban nem volt hely egyszerre hatunknak. Ezért az elsők el is kezdték az ereszkedést a túloldalon, hasonló stílusban a felkapaszkodáshoz, de természetesen háttal a lejtőnek. Itt is tökéletesen tartott a tömör, vastag hóréteg, kötélbiztosításra szerencsére nem volt szükség.

Nagyon jó ütemben és biztonsággal értünk a hágó aljába, ahol a viharos szél ellenére sűrű köd borított be minket, időnként 50 méterre sem láttunk el. Szerencsére tudtuk, hogy merre kell indulni a Téry-menedékház irányába, ahol ebéd idejére terveztük a pihenőt, de addig még utunkat állta egy kis „domb” amit meg kellett mászni és a túloldalán leereszkedni. A tomboló szél továbbra is kitartott, sokszor a kapucni alá is bevágva a jeges havat, mintha csak ezernyi tűvel szurkálnának.
Dél körül értünk a Téry-házhoz (2015 m), jólesett leülni és egy bő félórát lazulva, kis „hazait” elmajszolgatni ebéd gyanánt. Innen még kétórás további ereszkedés várt ránk a Kis-Tarpataki-völgyben, ahol már komoly turistaforgalom volt a kitartóan viharos hideg szél ellenére.

Első napi szálláshelyünkre, a Zamkovszky-házhoz visszaérve ott is megpihentünk, ráadásul a két napja ottfelejtett fejlámpát is visszakaptuk. Ezután már könnyed sétával visszatértünk Ótátrafüredre az autókhoz, ahol – mint tudjuk – a télnek nyoma sincs. Innen elautóztunk Strba faluba, ahol még egy éjszakát töltöttünk el, hogy vasárnap kipihenve tudjunk hazaindulni.

A túráról több kép itt látható:  http://www.zoldsport.eu/galeria/category/238-2016-marcius-teli-tura-a-magas-tatraban