Németországi Duna-kerékpártúra

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

Németországi

Duna-kerékpártúra

2006. augusztus 12 és 19 között � a két évvel ezelőtti túra folytatásaként - a SESE Sportegyesület és a Zöldsport Egyesület a Vasutas Természetjárók Szövetségének támogatásával kerékpártúrát szervezett Németországba, a Duna mentén.

Augusztus 12. szombat:

Hajnali 4 óra 30-kor(!) találkozás a Határ úti Ibisz szálló melletti parkolóban. Akik időben érkeztek, már kipakolták csomagjaikat az autókból, ezért a parkoló mellett kisebb-nagyobb halmokban hátizsákok, táskák, hálózsákok, sátrak tornyosulnak valamint a túránk főszereplői, a kerékpárok is felsorakoztak már. Hamarosan megérkezik a buszunk, melynek gyomrába megpróbáljuk begyömöszölni a csapat rengeteg holmiját. Nehéz feladat volt, de másodszori nekifutásra sikerült minden csomagnak megfelelő helyet találni. Közben a kerékpárok is felkerültek az utánfutóra és némi késéssel ugyan, de készen állunk az indulásra. 40 (majdnem) mindenre elszánt kerékpáros. Van köztünk, aki 70 évesen tapasztaltan, sokat látottan és van, aki tiniként, indul neki ennek az egy hetes kalandnak.

Első nekifutásra Tatabányáig megyünk, ahol a hét egyik fontos, de a sietségben otthon maradt kellékét egy merítőkanalat igyekszik Márk beszerezni. Szerencsére sikerrel jár, így nagy kő esik le azoknak a szívéről, akiknek a vacsoráját ő fogja minden nap elkészíteni.

Felvesszük Zsuzsát, aki itt csatlakozott hozzánk és indulás tovább. Véget nem érő buszozás áll előttünk, miközben az időjárás kiadós esővel próbálja kedvünket szegni.

Végre megérkezünk Neuburba. Sofőrünket alaposan próbára teszik a város fesztivál miatt lezárt utcácskái és a nagyon szűkös kemping bejárat. Szerencsére jól vizsgázott.

Lepakolunk a Duna parti kempingben, sátrat verünk, vacsorázunk, majd irány a városka felfedezése. A fesztiváli hangulat csúcspontjára hágott. Kiváló az élő zene, gyönyörű a város, remek a sör és a meglepetés tűzijáték is jól sikerült. Mintha csak a mi kedvünkért rendezték volna ezt az egész mókát.

1. Augusztus 13. vasárnap 64 km 120 m szint:

Reggeli és sátorbontás után világosban is városnézésre indulunk.

Neuburg helyén már a rómaiaknak is volt támaszpontjuk. A város fénykora a XVI. századra esik, mikor a Pfatz-Neuburg hercegség fővárosa lett. A várost és környékét a szikla tetejére épült kastély uralja. A főteret gyönyörű polgárházak fogják közre, itt található a könyvtár, az Udvari gyógyszertár.

Városnézés után Grünaun keresztül Neustadig kerekezünk.

A grünaui impozáns látványt nyújtó vadászkastélytól továbbhaladva már messze eltávolodtunk a Dunától és csak Ingolstadt előtt értük el újra a folyót. a Duna jobb partján haladtunk és a város központjába vezető hídon keresztül értük el a sok látnivalót tartogató belvárost. Városnézés és ebédszünet után, a szemerkélő esőben esőkabátokkal felszerelkezve pattanunk nyeregbe és tekerünk szinte megállás nélkül Neustadtig. Célba érés előtt kávészünetet tartottunk, miközben szavazás útján eldöntöttük, hogy minden bizonnyal a Kovácsné Kati sározta össze legjobban magát. Még a sisakja is sáros volt Neustadtban sátorállítás, vacsora és alvás volt a program többségünknek, de volt akiben maradt még energia és elkerekezett körülnézni Bad Göggingben.

2. Augusztus 14. hétfő 62 km, 110 m szintkülönbség:

Reggeli után útra kelünk és Komló ültetvények között haladva, néhány keményebb emelkedőt leküzdve, majd kárpótlás képen legalább olyan hosszan gurulva, elhaladunk Weltenburg mellett a Duna áttörésig. A folyópartról már jól látható az összeszűkült és felgyorsult folyású Duna a két oldalt tornyosuló sziklák között. A kolostor udvarán hatalmas szabadtéri sörözőben olthatja szomját a látogató. A hajók 45 percenként közlekednek, és 20-25 perc alatt érnek Kelheimbe.

Már a kelták is megerősített települést hoztak létre Weltenburg helyén. A rómaiak is erődítménynek használták, hogy annak romjain jöjjön létre az első bajorországi kolostor 620 körül. A kolostort az idők folyamán többször is feldúlták, kifosztották. Fénykora a XVIII. század elején kezdődött, amikor új barokk stílusú kolostort építettek a régi templom helyén. Weltenburgban található a világ legrégebbi kolostori sörfőzdéje.

A hajóúton a természet csodálatos alkotását láttuk. A 6 kilométeren át tartó utat, a 100 méter magas erdővel borított sziklafalak övezik. A folyó legkeskenyebb része 18 méterre szűkül, a vízmélység pedig 20 méter. Néhány sziklaalakzatnak nevet is adott a képzelet, ezekre a hajóút alatt a hangosbemondó hívja fel a figyelmet. A hajóút vége felé a bal oldalon a hegy tetején felbukkan Kelheim jelképe a Felszabadulási Csarnok.

A csarnokot I. Lajos király építtette a Napóleontól való megszabadulás emlékére. Az átadásra a lipcsei népek csatájának 50. évfordulóján került sor.

Ismét útra kelve átkeltünk a gyalogosok és kerékpárosok részére szolgáló patkó alakú modern hídon, ami az Altmühl és egyben a Duna - Majna - Rajna csatorna felett vezetett.

Poikamban visszamegyünk a hídon a túlsó partra és Bad Abbach felé tartottunk a kerékpárúton. A gyógyfürdőjéről nevezetes várost elhagyva gyér forgalmú országúton haladtunk egészen Regensburgig. A vízállásjelentésekből némelyek számára jól ismert Regensburgot ("a Duna Regensburgnál apad, hajóvonták találkozása tilos"), az autópálya, majd a vasúti híd alatt elhaladva érjük el. Szállásunk birtokba vétele után jön az állandó program: sátorverés, vacsora, sörözés.

3. Augusztus 15. kedd 62 km, 320 m szintkülönbség:

Reggeli és sátorbontás után kerékpárra pattanva városnézésre indulunk Regensburgban.

A város a Duna legészakibb pontján fekszik. Itt ömlik a Dunába a Regen és a Naab nevű folyó. A városmagban egyetlen háború sem okozott pusztítást az évszázadok alatt így megőrizte eredeti szépségét. Regensburg leghíresebb építészeti emlékei a már említett 16 lyukú híd és a dóm.

A töltés mellett tekerve, néha arra felhajtva kerékpárúton mentünk. Fürkész tekintetünk már a távolból felfedezte a Walhalla magasban álló impozáns épületét. A nevezetes épülethez a kerékpárút mellől induló, az országút alatt átmenő gyalogos aluljárón keresztül, lépcsőkön vezet fel az út. Ott jártunkkor a lépcsőket javították, ezért az erdőbe vájt sétaúton és ideiglenes fa lépcsőkön lehetett felmenni. Fentről szemet gyönyörködtető káprázatos panoráma tárult elénk.

A Walhalla, a skandináv mitológiában, a harcban elesett hősök csarnoka. A bajor I. Lajos király építtette a legnagyobb németek szobrainak elhelyezésére. Az épület 20 méter magas és 52 márványoszloppal övezett.

Tovább haladva megnézzük Sossaut, majd irány Mitterfelsbe ahol a szállásunk található. Igen ám, de itt jön egy kis meglepetés a szállásunkig kb. 300 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk, amit meglehetősen csekély lelkesedéssel fogad a társaság. Azokat a szavakat sem szeretném megismételni, amiket akkor ontottunk szálláscsinálónk, Márk nyakába, miután leereszkedtünk a kb 80 méter mélységben lévő patak parti sátrazóhelyre. Itt történt túránk első és talán egyetlen komoly balesete, melynek során István olyan nyolcast varázsolt az első kerekébe, hogy öröm volt nézni. Hogy lesz ebből újra használható kerékpár?? Szerencsére Gábor, csapatunk fő szerelője, fáradhatatlan munkával és türelemmel életet lehelt a kerékbe, ami simán bírta az út további részét. Igaz, hogy az első fék szinte egyáltalán nem működött.

4. Augusztus 16. szerda 49 km, 90 m szintemelkedés:

A mai napon Oberaltei település, majd Bogen és Metten érintésével Deggendorfba érkeztünk. Hol a töltésen, hol pedig annak közelében kerekeztünk. Kényelmes, sima utunk volt, talán kárpótlás képen a tegnapi hegymenetért. Deggendorfban akadt némi kavarodás a szűkre szabott sátorhelyek miatt, de mire besötétedett mindenkinek kényelmes szállása volt és vérmérséklettől függően ki fagylalttal, ki sörözéssel, pihentette megfáradt testét.

5. Augusztus 17. csütörtök 65 km, 480 m szintkülönbség:

Deggendorfból indulva megtekintjük Niederalteichet, majd Osterhofent. Végül Eggingbe érkezünk, ahol a szállásunk lesz. A mai nap meglepetése, egy újabb emelkedő, ami Vilshofen után várt ránk. Vilshofenben, a Dunán átkelve elhaladunk a városka repülőtere mellett és azonnal kegyetlen emelkedőnek nézünk elébe. Szerencsére a 400 méteres emelkedőt csak annak kell két keréken leküzdenie, aki erőt érez magában mindehhez. Aki nem akarja kilométereken keresztül tolni a nagy forgalmú főúton bringáját, az szép kényelmesen elhelyezkedik a buszban és némi bámészkodás után elindulunk Pulman City nevű kempingünk felé. Meglepetésünkre nagyjából egyszerre érkezünk a kerekező társainkkal, akik közül többen úgy vélekednek, hogy az emelkedők leküzdése nem erő, hanem kitartás kérdése. Hát.., nem tudom., nekem elég lesz majd vissza felé, mert holnap reggel, amikor a kempingtől vár ránk, buszos segítség nélkül, ugyanez az útvonal. De ígérem, ha legközelebb arra járunk, megpróbálom én is kerékpáron. Kempingünk a western város, Pullman City szomszédságában található. Van itt minden, indiánok, lovak, bölények. Lehet lovagolni, célba lőni és mindenfélét csinálni. Naplementekor mesebeli látványt nyújtanak a kemping mellett elterülő dombokon legelésző lovak.

6. Augusztus 18. péntek:

Reggeli után útra kelünk Pyrawangba. Útközben megnézzük Passau városát. Passauba érkezve, míg egy hajó zsilipelését néztük az erőmű melletti csatornán, találkoztunk, egy nyugdíjas, Németországban élő magyar hölggyel, aki gyalogosan, a Duna menti kerékpárúton haladva megy látogatóba haza, Magyarországra. Nagyon megörült csapatunknak, és a találkozás emlékére csoportképet készíttetett rólunk. Áthaladva az erőmű hídján bekerekeztünk a belvárosba, ahol kerékpárjainkat lezárva szétszéledtünk várost nézni.

Passau sokunknak ismerős volt, hiszen két évvel ezelőtt innen indult kerékpártúránk. Szívet melengető érzés volt úgy sétálni a városka ódon utcáin, hogy kellemes emlékeket idéztünk fel. Most lehetőségünk volt megtekinteni Gizella síremlékét és a Dómot is kevesebb állvány takarta, mint előző látogatásunk alkalmával.

A város három folyó találkozásánál fekszik. Az Inn, az Ilz és a Duna partjain terül el. Egyes városrészeit is a folyókról nevezték el. A város felett magasodó Veste Oberhaus -ból festői panorámában gyönyörködhetünk, amint a három folyó közrefogja várost. A Veste Oberhaus püspöki várnak épült, most ifjúsági szálló és múzeum található benne. Az Ilz folyó torkolatánál áll a Veste Niederhaus, az alsó vár, mintegy őrizve a folyók torkolatát. Innen nem messze az Inn partján áll a románkori torony. A város minden pontjáról jól látszik a Dóm hármas tornya. A XV.-XVII. század között épült és egy tűzvész során majdnem teljesen kiégett. 1693-ra készült el teljesen. Itt található a világ legnagyobb orgonája, 17774 síppal. A sípok mérete a 6 milliméter és a 11,3 méter között változik. A városháza a Duna partján áll. Oldalán jelzik az évszázadok kiemelkedően nagy árvizeinek magasságát. A városban még számtalan templom, kápolna, múzeum található. Órákat lehet barangolni szűk, ódon utcácskáiban, miközben a múlt idők hangulata megérinti látogatót. Ezeket az impressziókat nem is igen lehet leírni, ezt át kell élni személyesen.

Miután Passauban kigyönyörködtük magunkat fájó szívvel indultunk túránk utolsó szálláshelyére Pyrawangba. Itt a már jól ismert kempingben felvertük sátrainkat, majd kisvártatva megkezdődött a már hagyománynak számító palacsintasütés. A palacsinták előállításában kitartóan és aktívan közreműködőknek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani:

Török Zsuzsi, aki keverte és sütötte, Tömpe Évi és Anita, akik kitartóan, minden ehető és palacsintába való lekvárt, kakaót, diót, mogyorókrémet rákentek.

Augusztus 19. szombat:

Reggeli után sátorbontás, bepakolás az autóbuszba, és hazautazás Budapestre. Útközben még egy kis vásárlás az otthon maradottak részére és ismét a véget nem érő buszozás. Kora esti órákban szerencsésen megérkeztünk Budapestre. Hogy a szívünk ne fájjon nagyon, már a haza úton a következő évi túrák tervezgetésével foglalkoztunk.

Király Judit