Beszámoló - 2015. március 13 - 15. (p - v) - Túrák Putnok környékén

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2015. április 08. szerda, 22:19

2015. március 15-ei túrák

Bosszantó, de idén vasárnapra esett nemzeti ünnepünk L, így péntekre szabadságot vettük ki, hogy meglehessen a háromnapos túra! Volt, aki még a csütörtöki napot sem sajnálta a túra érdekében, mert olyan vidékre készültünk, amit nem ismertünk, és érdekelt minket.

Csillagtúráink központja a Bükk-hegyháton található Upponyban volt, itt leltünk olyan szállásra, ahol a szükséges létszámban tudtak fogadni bennünket. A fűtési lehetőség miatt kevesebb helyet kaptunk, így emeletes ágyon is aludtak páran. Lehet, hogy ők jártak jól, mivel a meleg felfelé szállt. Bár előfűtöttek nekünk, azért csak másnapra melegedtek át a szobák.

A csütörtöki odaút elég esősre sikeredett, így péntekre autós napot szavaztunk kisebb túrákkal. Jó döntés volt! A bőséges reggeli után a Királd határában levő Béke-forrást kerestük fel elsőnek, majd a Tökszögnél levő felhagyott bányász-aknánál igen röviden álltunk csak meg. Az ófalunál levő egykori bányaüzemnél levő emlékművet néztük meg csilléstül, emléktáblástól. Sőt még egy bányásszal is beszélgettünk a bezárás óta történtekről, sanyarú sorsukról.

Ezután felkaptattunk a mélyen sáros erdei út mellett a Nyúzó-bércre, ahonnan szép kilátás volt Sajómercsére. Majd visszamentünk kocsikhoz és átautóztunk Gömörország kapujába, Putnokra. Először a Sajó-partját tekintettük meg, majd a Seress-házat – csak kívülről. Egy kocsi eltért picit a többiektől, mert túratársunk megmutatta a kocsi utasainak, hogy hajdan hol lakott. Aztán átsétáltunk a Serényi-kastélyhoz, a kistemplomhoz, felkerestük túratársunk gyökereit isJ, de még a temetőhöz is elvetődtünk. Megnéztük Putnok nevezetességeit, az iskolákat. Putnok 30 éve már iskolavárosnak számított. Valamikor az általános körzeti iskolák mellett volt középiskolája, mezőgazdasági középiskolája, sőt egy időben mezőgazdasági főiskolai kara is. Ma már csak általános iskolája és középiskolája van.  A volt mezőgazdasági iskola épülete csodálatos, és mindenki számára emlékezetes marad. Akik kicsit többet időztek ez intézetben, azoknak bemutatták a helyet. Kedvesen fogadtak minket.

A putnoki látogatás után rövid autózással elértük a Magas-bérc tanösvényt, de annak rossz állapota miatt hamar áttértünk a Keleméri mohos tavakhoz, melyek úszó lápjai hazai viszonylatban ritkaságnak számítanak! A szigorúan védett területnek csak a szélén tudtunk túrázni a vízállás miatt.

Innen aztán szétvált a csapat: voltak, akik hazafelé mentek. Ők meglátogatták Uppony hangulatos pincesorát a falu határában. Volt nagyon régi, rossz állapotú pince is, de úgy látszik, hogy megint megindult az élet itt is, ugyanis sok rendbe hozott, felújítottra is bukkantak. Azok a pincék, amik működnek, már Egerből szerzik a szőlőt. A tovább túrázók a Putnok határában levő Hegyes-tetőre kapaszkodtak fel, hogy felkeressék a mondabeli szakállas farkas kilehelő helyét. Aztán kocsival csak egy ugrás volt még Galgóc vára, melynek kúpja, árka, sánca jól kivehető!

A napi program után várt bennünket a finom kétfogásos vacsora az Upponyi Turistaházban, valamint egy kis tridominózás (sokaknak új élmény, amibe könnyen betanultak), és beszélgetés néhány korty bor mellett.

Szombaton nem kezdődött olyan jó idővel a nap, mint amilyennel végződött az előző: csöpögött az eső. Ez meg is határozta a csoportok összetételét, mert az egyik csapat a tervezett túrát kezdte meg, míg a másik a környék felfedezését tűzte célul maga elé. Az előbbi csapat a falu határában, az Upponyi-szoros fölé magasodó Kalica-tetőre kapaszkodott fel egy a K3-nél jóval rövidebb, de mégsem a síkosan igen balesetveszélyes sziklagerincen át. Sikerült megtalálni a térképen nem szereplő ösvényt, illetve később szekérutat, még később pedig azt az oldalt, ami nem volt aljnövényzettel benőve. Felérve a kereszthez, csodás kilátás tárult elénk: szemben a szoros túloldalán meredeken emelkedő sziklafal, illetve a Lázbérci víztározó két ága látszott, míg a másik irányban a falura lehetett látni. Tovább emelkedtünk a gerincen, de most már a K3 jelzésen a Köves-mál-tető oldalában és a térképpel ellentétben végig jelzett úton hamarosan elértük a Háromkő-bércet. Igazi bükki-zempléni sziklaorom volt jó kitettséggel, szép kilátással, kövirózsával, nyiladozó kökörcsinnel! Kell ennél jobb hely? Itt költöttük el elemózsiánkat és pihentünk keveset az eső-szünetben. Aztán egy valaha betonos úton értünk a Háromkő-bérc vadásztársaság házához, de innen már különböző minőségű utakon enyhén ereszkedve találtunk rá a környék egyik legszebb, vadregényes természeti jelenségéhez, a Damasa-szakadáshoz! Fentről sem csúnya ez a rész, de a csúszós-meredeken lecsúszva (de jó, hogy senkinek sem lett baja!) már „testközelből” is megcsodálhatóvá vált a földrengéssel keletkezett lösz-szurdok. Kötelünk nem lévén, maradtunk talajszinten, de innen-onnan azért meg-megnéztük, hogy mit is rejtenek az egyes kiszögelések, beszakadások, áttörések. A ki- és rácsodálkozás után az Egres-völgyön keresztül, a Csom-patakát követve értük el Bánhorvátit. Utunk két jó állapotú templom között vezetett. A túrajelentésünkre pecsételő helyet kerestünk – lehet kocsmának is mondani, de kettő is zárva volt. Kérdezősködésre azért találtunk egy harmadikat, melyben aztán meg tudtunk pihenniJ Innen kitérőt tettünk a szép homlokzatú Platty-kastélyhoz, melynek oldalát támasztó gerendák tartják. Visszatérve a főútra az országúton folytattuk a túrát a Lázbérci víztározó gátjáig. Aztán az északi oldalon vezető utat választottuk a part mentén. A Dedevár előtt kezdett kicsit kaptatni az út, de nem volt vészes. És egyszer csak megpillantottuk a vadregényes Upponyi-szoros fölé magasodó Kalica-tető gerincet, melyen reggel kezdtük a túrát. Az aszfaltút nem volt forgalmas, hiszen erre csak az engedéllyel rendelkezők jöhetnek. A közeli kocsmában megint bélyegeztünk egyetJ és kikkel találkoztunk? Csapatunk azon részével, akik a tókerülő rövidebb utat választották. Ha megbeszéljük a találkozást, biztosan nem sikerül…

„Másik felünk” reggel kicsit várt, hátha eláll az eső. Ugyan nem állt el az eső amikor elindultak, de összeszedték magukat, nem akartak tovább tespedni. Elindultak Dédestapolcsány felé, a víztározó irányába. Olyan csodás szurdok felé vezetett az útjuk, hogy csak ámultak. Minden tájékoztató táblánál megálltak, és mindig volt, aki felolvasta a tudnivalókat. Sok új információval lettek gazdagobbak. Dédestapolcsány előtt visszafordultak. Közben találkoztak pecásokkal, akik nem fogtak semmit, bár a Lázbérci víztározó horgászhely. A visszafelé úton megpróbálták megtalálni a Szalamandra tanösvényt, és azt végigjárva szerettek volna visszamenni. Felkaptattak egy meredek emelkedőn, mentek egy darabig szintben is, de egyszer csak eltűnt az egész út! Csak áthatolhatatlan bozótos volt, elhanyagolták ezt a tanösvényt! Maradt a visszafordulás, és a hazafelé tartó úton találtak egy faluvégi kocsmát…J Innen már csak a falun kellett végigsétálni és hazaértünk. Még egy gyors fürdésre is futotta a megbeszélt vacsoraidőig.

Vasárnap már jó időben két-, illetve háromfelé is indultunk. Az egyik részünk a lezárt lázbérci utat kikerülve jókorát kerülve Dédestapolcsányba autózott a víztározó másik ágához, illetve a faluvégi domboldalra épített görögkeleti templomhoz. Aztán a szomszédos Varbó következett, ott is az éppen március 15-ei ünnepség helyszínéül szolgáló Jókai-ház a kiállítással. Ennek megnézése után a Nagy-Lipót völgyben út híján a csordogáló patak medrében a völgyfőig másztunk fel. A meredek oldalfalat egy jókora kő zárja le, mellette jócskán csurgott a víz. Tanúi lehettünk az egykori vulkanikus tevékenység nyomainak is! Ezután Mályinkára hajtottunk, ahol egy kisebbfajta vízesést láttunk a falu közepén. Itt lehetett egykor a vízimalom is. Aztán a kertek alatt már igazi tavaszi időben felsétáltunk a pisztrángos tavakhoz és tovább a falu fölé épített kilátóhoz, ahonnan szép panoráma tárult a szemünk elé. További osztódás következett, mert már csak egy kocsi indult a Magas-Bükknek, Szentléleknek véve az irányt. Először a Látó-kövekhez, majd kissé távolabb az Örvény-kőhöz tettünk kitérőt. Utóbbinál rengeteg teljesítménytúrázóval találkoztunk, akik a Népek Tavasza túrát járták. A napot a hóvirágos erdőalja látványával zártuk, aztán már mi is hazafelé fordultunk, hogy még világosban érjünk Pestre!

Egy kocsi reggel Eger felé vette az irányt. Ők Zsuzsa egykori lakó- és tanítóhelyét nézték meg. Mennyire változott meg az iskola, de jó értelemben! Sokat bővítettek rajta, szép lett. A  lakóhely ma könyvtárként működik. Jó volt látni mindezt a fejlődést. Ők Bélapátfalván összefutottak a harmadik csoporttal: éppen 15-én nyitották ki az apátságot, melyet belülről is megcsodálhattak.

Borsos Gábor képei: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/212-2015-marcius-13-15-p-v-turak-putnok-kornyeken