Beszámoló - 2014. június 20-22 (p-v) - Gemenc túra - gyerekekkel

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02

Tavaly a Duna áradása elmosta ezt a programunkat, de idén sikerült 3 remek, tartalmas napot eltöltenünk Pörbölyön.
Szerencsés érkezés után elfoglaltuk a tágas szobákat. A szúnyoginvázió a sátrazókat is inkább a kőház felé terelte, így bevettük magunkat a házba.

Remek, napsütéses időben, elindultunk bringákkal Bátára a fekete gólya múzeumba. A gáton tekerve félúton megnéztünk egy madárvártát nem sokkal később pedig már a múzeumban néztük, hallgattuk a gólyák történetét. Hazafelé fagyiztunk, sütiztünk egy kis cukrászdában, majd a gáton visszatekerve begurultunk a szállásra.
Bőséges vacsora után indultunk az esti programunk helyszínére, a bajai Duna-hídhoz, denevérgyűrűzésre.
Eleinte a szúnyogokkal ismerkedtünk, de később, ahogy sötétedett, egyre több denevér repült a hajszálvékony hálókba. A gyerekek alig győzték kihozni őket, mindig újabb és újabb denevérek jöttek. Megmértük a súlyukat, feljegyezték a fajtájukat és utána mehettek tovább lakmározni az éjszakába. Hosszú nap volt, maradtunk volna, de már mindenki dülöngélt, reggel pedig várt ránk a Duna, így hazafelé vettük az irányt.

Csodás napra ébredtünk. Finom reggeli után átvettük a felszerelést, evezőt, zsákot, mellényeket, majd felszálltunk a vonatra, azzal utaztunk a beszállóhelyig. Gőzmozdonyunk békésen zakatolt az erdő csendjében, amikor is hatalmas robajjal a gőz kilőtt a mozdonyból, a környező fákat megtisztította a lombjuktól, és iszonyatos sivítással, (egymás beszédét sem hallottuk) 10-15 percig folyamatosan jött ki a felgyülemlett gőz a mozdonyból. Később kiderült, hogy egy szelepet lőtt ki a mozdony, amit délután jó mélyen az erdőben szerencsésen megtaláltak.
Megérkeztünk a nekünk előkészített kenukhoz, melyeket korábban szintén vonat szállított fel. Nehéz munkával leemeltük, lecipeltük őket a meredek, sáros, süppedős parton a Duna ághoz, majd miután az összes szúnyogot jóllakattuk, elindultunk. Szerencsére a vízen már nem jöttek utánunk kedves kis barátaink. Eveztünk a csendes holtágon, néha megpillantva a fák lombjai közt a fekete gólyákat. Össze is kapaszkodtunk, de a holtágnak nem igen volt sodrása, így csak körbekínáltuk a finomságokat és eveztünk tovább.

Miután megjártuk a holtágat, visszaértünk a vonat állomásra. Kitakarítottuk, felcipeltük a kenukat a teherkocsira, majd amíg jött a vonat a zöldsportos néptáncegyüttes csapkodós koreográfiáját gyakoroltuk,  szúnyogfelhők között. Felmentésként felszálltunk a vonatra egy plusz körre, a végállomáson (Malomtelelő) sétáltunk egy picit, egy kilátót is megnéztünk. Hazafele a vonaton a kimerítő nap után igen csendes volt a társaság, amíg meg nem érkeztünk a végállomásra.

Itt aztán kinek a fagyi, kinek egy kis sör vagy kávé új lendületet adott. A gyerekek ismét birtokba vették a játszóteret, mintha mi sem történt volna még aznap.
Este tüzet raktunk, kicsit gitároztunk, énekeltünk, de ismét a szúnyogok győztek, mi pedig lefeküdtünk.

Utolsó nap ismét bringáztunk. Útközben ügyesség-bátorság próba is volt, míg egy-két ember a szénabálán egyensúlyozott, addig a többiek gurították alattuk ide-oda.
Mindenki helytállt, a legfiatalabbtól a legidősebbig. Következő megállónknál Szabó Árpi megkaparintotta a sütis dobozt és menekülnie kellett a kis éhes szájak elől, de nem járt sikerrel, a sok kis kéz sikerrel megszerezte a finomságot.

Elkerekeztünk a Vízügyi Múzeumig, ahol először nem találtunk senkit, de szerencsére mikor indultunk volna megérkezett a gondnok. Szép, karbantartott múzeum és gépház fogadott minket, igazán impozáns gépekkel. Beszélgettünk egy kicsit a vizekről, majd hazafelé vettük az irányt.

Visszaérkezés után ismét a jól megérdemelt fagyi és egyéb finomságok következtek, és lassanként a búcsú pillanata is. Kevés volt a 3 nap, jó társaságban, jó programokkal csak úgy repül az idő.

Annyi minden látnivaló lett volna még, talán legközelebb :)

Képek: Gemenc túra - gyerekekkel