Beszámoló - Vízitúra a Dunán a Római-pattól (csak) Bajáig

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02

Kellemesnek ígérkező vasárnap reggel gyülekeztünk 17-en az Óbuda SE telephelyén, a Római-parton, hogy ketten kajakkal, ketten a kísérő kocsival, a többiek kenukkal meghódítsuk a Duna déli szakaszát.

Többé-kevésbé rugalmasan beosztottuk magunkat a hajókba, bepakoltunk, és fél 11 körül már a vízen ringatóztunk.
Megcéloztuk az Óbudai sziget jobb(kis)-ágát, de előbb a szigetcsúcson a vezérhajó átvette a kedves hozzátartozóktól az ellátmányt (hengeres fémdoboz formában, behűtve). A sziget alsó csúcsát elhagyva szembesültünk a nem várt valósággal: a déli szél kezdett erősen élénkülni, majd nem sokkal később már viharossá fokozódni.

Az estére kitűzött cél Ercsi volt, de a nagyon erős szembeszélben, és az általa felkorbácsolt vad hullámokban ez nagyon távolinak tűnt. Az is volt… egyik evezős társat idézve: „aki nekem még egyszer azt mondja, hogy Ercsi Pestközeli város, azt leütöm”
Nagyon komoly küzdelem volt a haladás, pláne a hajók irányban tartása, a kormányosoknak esélyük sem volt fotózgatásra.
És láss csodát, még nem is volt igazán este, mégis ott voltunk Ercsiben! Persze a járás, mozgás már nagyon nehezünkre esett, pedig a táborhely kicsit távolabb volt a partraszállástól.
De volt ellenszer: lecsó Erzsike módra, az mindent helyrehozott. Utána sátrakat vertünk, szúnyogokat csapkodtunk, és altatót nem kértünk…

Kisebb éjjeli vihar után remek időre ébredtünk, reggeli és sátorbontás után kölcsönkapott kézikocsival elfurikáztuk a kenukat a behajózás helyére, és rutinosan vízre szálltunk,
cél: Dunaföldvár. Az idő változékonyra fordult, hol esett, hol nem, de szembeszél nem volt!!
Itt-ott kikötöttünk, Kulcson megcéloztuk a parti igen elegáns (és drága) büfét, de szerencsénkre a kávégép bedöglött, ezután ugyanis a partoldalban lakó Liling István úr, aki lelkes „vízitúra barát” megvendégelt néhányunkat egy kávéra.
Később Dunaújvárosban, a vízisporttelep stégjén kötöttünk ki, ahol éppen edzésre indultak kisebb-nagyobb gyerekek. Kicsit útban voltunk, de nagyon kedvesen elnézték ezt nekünk az edzők, mi meg elnéztük a gyerekeket, hogy milyen fürgén és ügyesen pattantak be a hajójukba még a kisebbek is.
Haladnunk kellett tovább, mert várt minket a vacsora a következő táborhelyen: Solton. Indulás után úgy láttuk, hogy köd, meg esőfüggöny vár minket lejjebb, de kiderült, hogy az „csak” a vasmű füstje, ami borzasztó büdös vot. Később az idő kezdett javulni, egyre többet csillogott a napfény a Duna már lágy hullámain. A hangulatunk még jobb lett, mikor elénk tárult a táborhelyünk csodálatos parti fövenye, akárcsak egy tengerpart.

Meglepően szép partszakaszok övezik a Duna déli szakaszát. (kivéve azt a néhány helyet, ahol hemzseg a szemét) A solti táborhely igencsak barátságos volt, nagy fedett terasz állt rendelkezésünkre asztalokkal, padokkal, Erzsike és Dóri vacsorájával, és szépen nyírt füves sátorhelyekkel, de mosakodási lehetőség csak a Duna vizében volt. Nem baj, kibírtuk.

Pazar, napsütéses reggelre ébredtünk, végre itt a nyár! Gyors reggeli, sátorbontás, bepakolás a kísérő kocsiba, és indulás, de előbb elő a sapkákkal, kalapokkal, naptejjel, mert eljött az ideje.
Ilyen ez a nyár, tegnap esőkabát, pulóver, ma fürdőruha, naptej, hideg sör…
Szebbnél-szebb homokos, kavicsos kikötőhelyeket találtunk pihenőhelyek céljára, ahol néhányan még fürdésre is vállalkoztak. De megálltunk Pakson is az elhagyott vasútállomásnál, itt elfogyasztottuk ebédre szánt szendvicseinket, és mivel gyakorlatilag a városban voltunk, néhányan elszaladtak vásárolni. Később az erőművel szemben is megálltunk pihenni, de gyorsan továbbmentünk, mert kiderült, hogy a távolról szépen csillogó homokban a sok szemét csillogott.
Napközben kaptuk a hírt kísérőinktől, hogy Kalocsán remek kempinget találtak az önkormányzat üdülőjében a parttól 100 m-re. Délutánra megérkeztünk, és a már megszokott menetrendünk szerint jött a hajópakolás, sátorállítás, és az ismét kihagyhatatlan vacsora. Közben a kemping portás bácsija a kedves fogadtatást saját főzésű házipálinkával fejelte meg, nem bántuk, finom volt. Később felfedeztük a kiépült üdülőpartot, találtunk minden jót: fagyizót, lángossütőt, sörözőt.
Reggel rutinos menetrend szerint elvégeztük tennivalóinkat, hogy indulhassunk tovább a remek evezős időben, de előbb sort kerítettünk egy csoportkép elkészítésére a parton.

Úgy nézett ki, hogy ezen a napon is kitart a kellemes nyárias idő, de délutánra kezdett erősödni a szél, és jöttek komolyabb felhők is. De elértük Baját szép időben, ahol a Sugovicára bekanyarodva csodálatos városi környezetbe ileszkedett üdülő és sportcentrum fogadott minket. Azon a kis folyón, ami gyakorlatilag a Duna egyik mellékága, egyszerre strandoltak, edzést tartottak evezősök, kajak-kenusok, és úszók és még mi is köztük eveztünk a táborhelyig. És láss csodát, mindenki békésen kikerülte a másikat, senki nem „any…zott”  A parti fjusági üdülőben volt a táborhelyünk, ami kicsit szűkös volt, meg asztal hiányunk volt, de Erzsikéék így is megoldottak mindent, a mesés vacsora itt is várt minket.

Úgy nézett ki, semmi nem ronthatja el a túránkat és a kedvünket, de az időjárás másképp gondolta…
Éjjel tomboló szélvihar tört ránk, már-már attól féltünk, hogy fákat is dönthet ki. Zivatar is érkezett, ami reggelre elvonult, de a szél, ha valamit gyengült is, kitartott. Ahhoz pont elég erős volt, hogy a döntésünk megszülessen: itt a vége, ebben az időben csak küzdenénk Mohácsig, és lekésnénk a hazainduló buszt. A váratlanul jött szabadidőnket városnézéssel töltöttük, majd buszal elmentünk Mohácsra, ugyanis a hazafelé induló buszra csak ott tudtunk felszállni.

A kicsit keményre és rövidebbre sikerült vízitúránk így is nagy élményt adott, több „újonc” emlegette, hogy jövőre is velünk tart.

Úgy legyen !!!

Galériák: Szabó Árpád képei >>

Malek Gabi képei >>