30 éves a ZÖLDSPORT Egyesület – Találkozó Telkibányán

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:01

Az egyesületi találkozóink sorában idén arra emlékeztünk, hogy 30 évvel ezelőtt volt a jogelőd BKV Előre SC. Tájfutó Szakcsoportjának első túrája az akkor még álló Kevélynyergi turistaházhoz.

A négynaposra bővített ünnep első napján, 19-én szombaton a Köztársaság Kupát rendeztük meg a Kopár-csárdánál. Másnap, október 20-án már a Hidasnémetibe vonattal érkezők szálláshelyre szállítása után Faragó Sanyi vezetett bennünket a régi kincskereső ösvényeire, hátha találunk utunk során valamilyen ritka ásványt!

2013. október 20.

Telkibányán a parkoló kocsikban hagytuk a cókmókunkat, mert a szállásunk még nem volt elfoglalható. Majd verőfényes napsütésben néztük meg töviről-hegyire azt a rétet, amelyen hegyi kristályokat reméltünk találni.

Mivel nem eső után voltunk, amely kimosta volna a kristályokat, vagy azért mert esetleg már nem is voltak – nem találtunk számottevő kincset. De ez nem szegte kedvünket, tovább a Medve-hegy oldalában haladtunk észak felé. Megnéztünk egy jó magas lest a Kánya-hegy oldalában. Elérve a Hármas-határt, visszafelé kanyarodtunk és a Csengő-bánya keresésére indultunk. Azt elhagyva a Kecske-hát felett ereszkedtünk le a Sinta-tető mellett az erdő széléig. Rövid pihenő és étkezés után a Pap-erdő érintésével Telkibányára értünk.

Elfoglaltuk szállásunkat, jóízűt vacsoráztunk, majd túra élményekből vetítettünk képeket. Korán lefeküdtünk. 9/250.

2013. október 21.

A bőséges reggeli után Mátéka Laci csapata Telkibányáról, az ősz színeivel gazdagon kifestett Cserenkő patak völgyében indult a Pengő–kő felé.

A Kutyaszorító névre keresztelt völgyszűkületben egy tájékoztató tábla hívta fel figyelmüket arra, hogy ott a sok nagy kő nem véletlenül került egy rakásra. A nemrég feltárt középkori víztározó maradványa volt látható, ami azért érdekes, mert egy egyszerű turista nem gondolná, hogy már akkor is létezett ilyen. A korabeli bányászat kapcsán az ércelőkészítő malmok működéséhez sok vízre volt szükség, ezért a bányaművelők a patak természetes sziklakapujánál építettek egy hatalmas kőgátat, amivel aztán egész évben biztosítani lehetett az egyenletes, folyamatos vízellátást az érctörő malmoknak. Folytatva az egyenletesen emelkedő utat a kis csapat úgy jutott fel a Solymoson át a Kavicsbánya rétig, hogy észre sem vette az ötszáz méter szintkülönbséget. Itt pihenő és ebédszünet volt.

Akik rövid pihenővel is beérték, azoknak lehetőségük volt felsétálni a Pengő-kőre is. Délután egy hosszú gerincvándorlás keretében végigjárták a Hosszú-kő, Hemzső-bérc, Reszelt-kő csúcsait érintő Zöld jelzésű utat, majd a Magas-térről elég meredek úton leereszkedtek Telkibányára.

A szomjasak betértek még egy sörre a falusi vendéglőbe, az éhesek siettek haza, ahol már várta őket a kész vacsora. 22/700.

Borsos Gáborék elautóztak Füzérre. Innen a K+ jelzését követve - ahol az Országos Kékkel találkozik – mi is találkoztunk a Kéket teljesítő KataJaniékkal, mintha megbeszéltük volna! A Bodó-rétre már együtt érkeztünk, túrajelentéseket bélyegeztünk.

A legendás László-tanyára annak magán jellege miatt nem tudtunk bemenni. Így a Kéken felkapaszkodtunk a Nyerges-hegyre és kis kitérővel megkerestük az Északi vég geoládát. A Kékre nem volt érdemes visszatérnünk, inkább az államhatáron vezető zöld sáv jelzésen folytattuk utunkat a Nagy-Milicre. Persze itt is megkerestük a geoládát, majd kis csoport-fotózkodást követően hátizsákjainkból megebédeltünk.

Elváltunk KataJaniéktól, ők a Kéken túráztak tovább, mi pedig a nyeregbe visszatérve már szlovák területen folytattuk utunkat. Előbb a Kis-Milic felé kerültünk, majd a Kopaska ház érintésével az Izra-tóhoz ereszkedtünk le.

Közben gyerekek módjára rúgtuk a szép őszi színekben pompázó avart :) A tó felett megkerestük persze a geoládát és a napsütötte keleti parton levő büfé teraszán radlereket, söröket eresztettünk le torkunkon – euróért.

Felfedeztük, hogy egész jó minőségű földút vezet haza, a határ közeli Pusztabányára. Aztán már csak egy kis ugrás volt a mai kör bezárásáig, Füzérig. Telkibányán sikerült bejutnunk az ásvány kiállítás és boltba is! Este megint vetítéssel szórakoztattuk egymást, most már kicsit hosszabban. 18/800.

2013. október 22.

Együtt indultak a rövidebb és a közepes túra résztvevői. Telkibányán „letekeredtünk” a hegyről a pincelakások felé és a Rákóczi piros úton előbb a Potács házhoz értünk. Átkeltük a Gönci-patakon, senki sem esett bele. Aztán hamarosan elértük a Pálos kolostort. Körbe sétáltuk belülről is megszemléltük, logoltunk a geoládába, felolvastuk a tudni valókat, csoportfotót készítettünk.

A piroson lankásan emelkedve jutottunk a Kis-patak völgyébe. Aztán jött a „fekete leves”, vagyis felkapaszkodtunk az Amadé-várhoz.

Ettünk, ittunk, pihegtünk, szikláról-sziklára ugráltunk. Persze leolvastuk az itt levő láda virtuális jelszavát is.

Aztán Mátéka Laciék visszaereszkedtek és a Dobogó-nyereg érintésével Gönc felé vették útjukat. A nem mindig jól felfestett Piros négyszög jelzés követése okozott néha némi fejtörést. Kisebb keverésekkel mégis mindenki megérkezett Göncre. Ott megnézték a Biblia Múzeumot. 11/350.

A többiek a Rákóczi piroson dél felé haladva a Cicés-réten keresztül a Sólyom-kő bércére hágtak. Megkapó látvány volt a gyönyörű kilátás, az egyik szikláról kinézve a másik szikla és vissza. Kisebb feszültség keletkezett, mert a nap szépen sütött, de a nappal rövidsége miatt azért igyekeznünk kellett.

Átugrottunk a szomorú helyszínre, a Borsó-hegyen találtuk meg a repülő-szerencsét-lenség helyszínét, a temetőt, az emlékművet. Tisztelettel adóztunk az itt elhunyt katonáknak. Innen szépen, lankásan ereszkedtünk le a Soltész-kút érintésével a Lapuhárs gerincén és becsatlakoztunk a piros négyszög jelzésbe, Gönc felé. A faluban összetalálkoztunk a mieinkkel. Mi is megnéztük a gönci hordót bemutató
huszita házat. Aztán buszra szálltunk és szállásunkra „hajtattunk”.

A vacsora utáni vetítésen a friss, a mostani túrákon készült képekben gyönyörködtünk! 16/500.

2013. október 23.

23-a már a hazautazás napja volt. Akadtak, akik lebuszoztak a vonathoz Hidasnémetibe, voltak, akik Mátéka Laciékkal Kassára mentek várost nézni. Kassa idén az Európai Unió egyik kulturális fővárosa, és ezért európai uniós pénzekből szépen rendbe lett hozva az egész belváros.

Az elhanyagolt, málladozó házakat a mellékutcákban is kitatarozták végre. Végig járták a belváros nevezetesebb helyeit és meglátogatták azokat a magyar vonatkozású emlékhelyeket is, amiket különféle kifogásokkal sok év óta zárva voltak. Így jutottak be a Szent Mihály kápolnába és a Rákóczi tiszteletére épített Rodostói házba. Az utóbbi az eredeti hű másolata, akkor építették fel a kassai polgárok, amikor a fejedelem hamvait hazahozták. Késő délutánig tartott a városnézés.

És persze voltak, akik ezt a napot is túrázással kezdték. Ők a Háromhuta-beli Középhután tették le kocsijaikat. A sárgán emelkedtünk a Sólyom-bércre. Itt található a Regéc-látó geoláda is :)

Az utolsó szakaszt iskolásokkal túráztuk. Visszaereszkedtünk a Mlaka-rétre és a Kék jelzésen folytattuk utunkat a K háromszögön tett kitérővel a Kerek-kőhöz. Innen látható a 893 méter magas Nagy-Milic is! - az itt túrázók szerint tévesen az ország második legmagasabb csúcsa. A Mátra, a Bükk és a Börzsöny 900-as csúcsai után ez csak a 37. A Cselliszka-rét érintésével egy gerincen ereszkedtünk a Flórika-forráshoz, ahonnan elhoztuk a Tóbarát geoládát!

A Tolcsva patakot követve tértünk vissza Újhutára és ásványkeresőinkkel együtt az autóinkhoz. 17/700.

Regécen aztán felvettük a Benedek Kata vezette Mogyoróskán kitett Regéci-vár hódítókat.

A Regéci vár története szorosan hozzátartozik a Rákóczi család és Zrinyi Ilona életéhez. Ki is van függesztve Zrinyi Ilona várrendtartása, ami jól jellemzi az akkori háborús és gazdasági viszonyokat. Rögtön az első pont az, hogy a szitkozódás tilos, akit rajtakapnak, az 1 forintot fizet vagy 12 botütést kap. Az életszinvonalra, a forint vásárlóerejére azonban messzemenő következtetést nem vonnánk le ebből. A vár feltárása folyamatosan zajlik, félig újjáépített részek is vannak, helyenként pedig romos részek. A várból jó fekvése miatt messzire lehetett ellátni.

A túra további képei: http://zoldsport.eu/galeria/category/136-telkibanya-30-evesek-lettek-a-zergek