Március közepi kalandozás a Kelet-Mecsekben

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:01

Az előzményekről: megszerveztem a Kelet-Mecsekbe a március 15-ei hosszú hétvégére a szállást 15-20 főre, Pusztaszentlászlóra, két vendégházba (Mackólak és Zengőlak), valamint a szomszédos faluból, Hosszúhetényből a reggeli és a vacsora felszállítását is a Tavasz étterem vállalásában. Sőt egy kocsinyian még egy nappal előbb is szerettek volna leutazni, ennek sem volt akadálya.

Csütörtökre alakult ki a végső(nek tűnő) létszám, voltak, akik betegség miatt nem jöttek, voltak, akik egyéb okokból mondták le az utazásukat, 18-an maradtuk. Az időjárási előrejelzés nem kecsegtetett túl sok jóval, havazást, erős szelet jósolt észak- és közép Dunántúlra. 14-én a Pestről indulók előbb esőben, majd Dunaújváros után hóviharban autóztak. Egy-két útközeli ládát megkerestek, de a Hosszúhetény – Püspökszentlászló közötti (eredetileg makadámos) utat már csak hólánc segítségével tudták megtenni. Mobil telefonálni nem, vagy csak érthetetlenül tudtak a csekély térerő miatt.
A 15-én, péntek reggel indulni szándékozók tanácstalanok voltak, hogy elinduljanak-e ilyen körülmények között. A tv-ben, interneten arról volt szó, hogy az M7-es, M1-es autópályán komoly gondok vannak, de az M6-os autópálya állapotáról sehol sem ejtettek szót. Telefonváltások után aztán későbbi döntésben maradtunk. Délelőtt egy kocsival mi
elindultunk Pestről egy „próbaútra” Dunakeszire. Mivel nem volt különösebb gond, bepakolás után nekiindultunk. Az M6-os autópálya Fejér megyei szakaszán kisebb hóátfúvások voltak, de a gyér forgalom mellett jól lehetett haladni. Tolnában már érdekesebb volt a helyzet, ott az erős szél jócskán befújta a havat a pályára és a külső sáv igen gyakran magas hófallal volt elzárva. A belső viszont járható maradt, illetve a látási viszonyok voltak még változékonyak a hófüggöny miatt. Közben telefont kaptunk Pestről, hogy le van zárva a pálya x szelvénynél, de mi ezt nem tapasztaltuk éppen arra haladva. Illetve láttuk, hogy a szembe jövő sávokat egy keresztbe fordult kamion zárja el. Jól haladtunk, elértük az alagutakat, majd jött a kérdőjel, mennyire járható a Pécsváradra vezető út? Egy nyomon, ügyelve a szembe jövőkre (ez azt jelentette, hogy ahonnan ők jönnek, arra mi is el tudunk menni) el lehetett jutni a régi 6-osra. Azon csak röviden utaztunk, mert befordultunk jobbra Hosszúhetény felé. Itt találkoztunk az első hókotrókkal. Megkerestük az étkünket biztosítani hivatott éttermet és megegyeztünk, hogy egyelőre heten vagyunk-leszünk és ők, ha kell, akkor terepjáróval is biztosítják az étel feljutását szállásunkra. Biztosítottak róla, hogy ha nem jutnánk fel Püspökszentlászlóra, akkor itt a faluban is meg tudunk szállni. Kapcsolattartásra a vezetékes telefont választottuk. És nekivágtunk az utolsó etapnak azzal, hogy ha kell, akkor feltesszük a hóláncot is. Nem volt rá szükség, mert a falu utolsó házától vagy 100 méterre felfeküdt a kocsi a hó tetejére.

Próbáltuk kiszedni alóla a havat hólapáttal, de kevés sikerrel. Aztán egyszer csak fentről, később pedig lentről is terepjárók jöttek, akiknek útban voltunk. Ajánlották, hogy levontatják a kocsit a hóról. Ehhez elő kellene venni a pótkerékben levő szemes csavart a kötél csatlakoztatására, de a sok hó miatt ez nem sikerült. Végül is a hóban hanyatt fekve sikerült áthurkolni a kötelet a kocsi hátsó hídján és úgy lehúzni a kocsit, majd visszamenni vele a faluba. Előbb a csomagjainkat átraktuk a felfelé menő terepjáróba és az vitte fel szállásunkra, míg mi szépen felsétáltunk. Félúton hagyott el bennünket a hótoló traktor… Mint aztán később kiderült, a másik három kocsi a biztonságot választva akkor és később is inkább otthon maradt.
Mielőtt felértünk volna, szállásadónk jött elénk és mesélta faluról. Szállásunkon aztán örömmel üdvözöltük a tegnap érkezőket, felmelegedtünk, elhelyezkedtünk.De hogy mégse múljon el a nap túra nélkül, végig sétáltunk a már eltakarított úton a falu felső végében levő temetőhöz, ahol kikapartuk a GcPszl geoládát Elkísértek bennünket a tegnap érkezettek, akik előzőleg már jártak ott.
Visszaérkezve nemsokára megjött a vacsoránk is, rántott hús rizzsel, savanyúval. Voltak szaunázók is, de evés,
tisztálkodás után, elég korán eltettük magunkat másnapra, ránk fért a pihenés, a kikapcsolódás! Szombaton aztán egy
rövidített tervet kezdtünk megvalósítani. Heten maradtunk, az idő megjavult, a szél elállt, a nap kisütött.
10-20 centis hóban (alatta mély sár volt) kapaszkodtunk felfelé előbb a Csengő-forrást (sokágú bokor ölelésében volt a
geoláda), majd nem sokkal később a Csengő-hegy tetején a Kelet-Mecsek legkisebb házát/kunyhóját kerestük fel, ahol már csak le kellett olvasni egy feliratot a kéményről (GcCsen). Kimelegedtünk, szomjunkat oltottuk, majd a Kis-kaszálót érintve leereszkedtünk a Hidasi-forrás közelében levő sziklához. Itt a partoldalban fent maradtak iránymutatása alapján, a patak vizébe bele nem esve kikotortam a ládikát és belogoltam a találatot (GcHv1). Aztán kereszteztük a kis Hidasi- patakot, ahol nem nagyon látszott a hó alatt, hogy hova is lehet biztonságosan lépni. Egy, már kifelémászás közben történt „félrelépés” következtében Katának ki kellett öntenie a vizet a bakancsából. Hogy ne fázzon meg, a zokni kicsavarása után nejlon zacskót húzott a lábára, és úgy bújt bele a bakancsba – nem is lett semmi baja! A közeli rét szélénél, frissen kidőlt fák mögött található mésztufa képződésű csurgó a Hidasi-völgy vízesése. Mi éppen abban a szerencsében részeltettünk, hogy az egész meg volt fagyva és jégcsapokból állt!

Kattogtak a fényképezőgépek, csodáltuk a jelenséget. Majd felkapaszkodva, a patak felett átívelő szintén kidőlt fa alatt csak a geoládába való ajándékokat és a zacskóba zárt logbookot találtuk meg. Bubuka felkészült kesser, így az ő dobozával pótoltuk a ládát (GcHida). Visszafordultunk a Hidasi-völgybe, felfelé kapaszkodva először találkoztunk hozzánk hasonlóan elszánt turistákkal. Megbeszéltük ki honnan, merre járt, és hogy kiváló túraidő van. A 20-30 centis hó nem akadály, nem szabad otthon maradni! A völgyben a mésztufa lépcsők mellett sorra hagytuk el a Betyár-, a Lajos- és a Wein György forrásokat, de csak a gps-ből tudtuk ezt, mert nem tértünk ki miattuk az útból. Aztán felértünk a völgyet híddal keresztező erdészeti utat, megkerestük a gravírozott táblácskát (GcHv2). A Szürke-rét érintésével már letolt-havas úton értük el a Pusztabányai vadászházat, ahol nagy élet folyt, égtek a tüzek, sült-főtt a finom falat.
Picit le kellett ereszkedni az egykori üveghutához, a szépen helyreállított építmény közelében sajnos nem találtuk meg a fák gyökerei közé elrejtett ládát (GcHuta).  Itthon aztán kipróbáltuk az egykori leolvasós jelszót és bejött! Innen már hazafelé a Kis-Tóti-völgyön ereszkedtünk, csúszkáltunk a hó alatti sárban, lópata nyomokat követtünk. Amikor nyílt részre értünk, már láttuk a falu házait, itt készített nekünk hóangyalkát Marcsi.
Hazaérve Püspökszentlászlóra, várt bennünket a vacsora, melegíteni is kellett már a pörköltet tarhonyával. Napi penzumunk 11 km, 400 m szint. Elmaradt megint a kártyázás, a kockapóker. Kicsit olvasgattunk, de le-lecsukódott a szemünk.
Vasárnap reggel nem volt viharos szél, így a Zengőt tűztük ki célul! A falu felső végéből induló jelzésen szándékoztunk
elindulni először a Mária kápolnához. De zárt kaput találtunk, így a kerítés mentén, az arborétumot megkerülve közelítettünk.
Vesztünkre, mert a keresztezni kívánt kis érnek a fala elég meredek volt. Lefelé még csak meg tudtunk kapaszkodni a
kerítésbe, de felfelé már nem segített semmi sem. Aztán megláttuk, hogy a hátsó kaputól vezető jelzett út egy másik patak-ág túloldalán vezet, így toronyiránt tapostuk a havat a kápolnához. Ezzel el is lőttük puskaporunk nagy részét, a hangulat elég feszélyezett volt. A kápolna előtti pad ülőkéjét sikerült megfordítani, így szárazon ülve pihenhettünk. Persze a gazdagon „díszített” fák tövében meg kellett keresni a GcMkap ládát is. Többen visszafordultak volna, ha az
út nem vezetett volna az arborétum hátsó, zárt kapujához. Így inkább a felfelé történő hazatérés mellett döntöttek. Midőn elértük a Zengő alatt haránt vezető utat, melyen hóval takart süppedő sár és hártyás tócsa  volt, már eléggé megnőtt az idegfeszültség. A faluba vezető sárga sáv jelzésig még együtt maradt a csapat, onnan ketten megpróbáltunk felmászni a Zengőre, de a gerincen úgy összegyűlt a hó, hogy rövid próbálkozás után letettünk a feljutásról és visszafordultunk. A falu szélénél még utolértük a lefelé botorkálókat is, táv/szint: 5/200. A Mackólakban aztán a maradék vacsorát megebédeltük, összepakoltunk, a viszontlátás reményében elköszöntünk szívélyes szállásadóinktól. A csomagokat a feljutott kocsiba pakoltuk, amely levitte a Hosszúhetényben maradt autóig, mi pedig kényelmesen lesétáltunk.
Hetényben rendeztük a nem használt Zengőlak fűtés-számláját, kifizettük az étkeket és már kocsival utazva heveny ládázásba kezdtünk (GcHvez1, 2). Elugrottunk a közeli Vasas-forráshoz és utána hazafelé vettük az irányt.
Út közben kitértünk a hangulatos Dombay-tóhoz (Dto), ahol még ibolyát is szedtünk. Pécsváradon megnéztük a várat (Peva), Zengővárkonyban a tragikus sorsú Rockenbauer Pál sírját (Rock), a tojás-, és szalma múzeumokat (Zvm). A 6-os úton átívelő völgyhíd alá most nem ereszkedtünk le, viszont az útkanyarban levő Árpád-kori templomnál megálltunk (Ts), megcsodáltuk a temető sírjait. Még Mecseknádasdon megpróbáltunk felmenni a kálváriához, de a havas úton nem lehetett autózni, a gyalogláshoz meg a hideg és a késői idő miatt már nem volt türelmünk. Így egy benzinkútnál visszavedlettünk autóssá és hazahúztunk. Szekszárdig a hatoson, onnan az autópályán alig-alig volt már nyoma a nem régi katasztrofális időjárásnak.
Azt gondolom, hogy a túra bár jóval rövidebb volt a tervezettnél, azért jól sikerült a mostoha időjárási viszonyok ellenére is. Persze azokat is megértem, akik nem kockáztatták autójukat és saját magukat sem!
A táj gyönyörű, az emberek barátságosak, jobb időben vissza kell menni ide (www.mackolak.hu)!
Borsos Gábor

Az út során készült további képeim itt láthatóak:
https://plus.google.com/photos/114859845996775189406/albums/5856590334686403665
és Pistié itt:
https://www.dropbox.com/sh/jjgvgtw8kbrsx91/med4h0q4jY?m

Résztvevők: Benedekné Bodnár Katalin, Borsos Gábor, Bukovinszki István, Hegedűs Györgyné, Miszlai Mária,
Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Lászlóné.