Sikonda 2011 - más szemszögből

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

Vasutas Természetjárók Szövetségének Országos Találkozója

Sikonda, 2011. 06. 22-26.

GEOLÁDA-KERESŐ TÚRÁK

22-e, szerda

Este a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar kiváló előadását hallgattuk meg a tábornyitó előtt. Vendégszerepelt sporttársunk Molnár Angéla. Nagy siker volt!

23-a, csütörtök

Meleg napra ébredtünk. Előbb busszal „rövidítettük” az utat táborunktól a Kőlyuki Vendégházig. Majd túránk első pontjaként a Cifra-malom kapuján levő címerben levő évszámot kellett leolvasni (GcAmvk1). A Dóczy-malom néven is ismert épület jelenleg Kőlyuki Vendégházként üzemel. Ezen a területen nagy beruházással két horgásztó építésébe kezdtek, a tavakat már birtokba vették a madarak, halakat is látni, és további létesítményeket, valamint kerékpárutat is ígérnek a turisták és horgászok számára. Az általában nem túl szégyenlős szárnyasok (kacsák, ragadozók) mellett csendesebb napokon a vadak is kimerészkednek az erdőből, őzeket és rókát is látni errefelé.

A 3 állomásból álló multi az országúttól a Mélyvölgyig vezet. A túra érintette a 709 hektáros Melegmány-völgy Természetvédelmi Területet is, amely 1957. óta élvez védettséget. Utunk során megfigyelhető volt a völgyre jellemző, játékosan kanyargózó patak. A víz mentén találkoztunk a patakmenti magaskórós (Angelico-Cirsietum) nevű növénytársulással, melynek fő alkotója a közönséges acsalapu (Petasites hybridus). A hatalmas lapulevelek közti nyíltabb területeken néhol a védett téli zsurló (Equisetum hyemale) sajátos állományai rejtőzködtek. A környéken 42 védett növényfaj fordul elő, és ezek egy része már a természetvédelmi területen kívül is fellelhető. Említésre méltó a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) és a szibériai nőszirom (Iris sibirica) is.

A második dobozért a tavak után le kellett kanyarodni a piros kör turistaútra. A vékony ösvényen való haladást időnként magas aljnövényzet és több helyen süppedős sár is nehezítette, mégis érdemes volt leküzdeni az akadályokat, hiszen egy látványos kőképződményt tekinthettünk meg (a láda is a sziklák tövében volt), valamint itt található a sokak számára ismeretlen Kőfejtő-kút (GcAmvk2). A vízmosás talpa felett kb. 2 m magasan kifolyó vízjelentkezést egy hatalmas kőbe vésett tábla jelezte. Vízhozama 4-15 liter/perc között ingadozik. Feltehetőleg a középső triász mészkő által alkotott karsztosodott terület felől átadott szökevényvízből kap utánpótlást. Nevét a mellette lévő egykori kőfejtőről kapta. Érdemes volt megkóstolni, testes íze jellemző a környék forrásaira.

Itt megszakítottuk ennek a multinak a tovább keresését, Vágotpusztára mentünk a zöld pont jelzésen. Vágotpuszta Baranya megye legmagasabban, 403 méteren fekvő települése. 1790 körül uradalmi csárda létesült itt a közlekedési út mellett, és rövidesen néhány német és magyar család telepedett le. A terület igen elszigetelten fekszik az erdő ölelésében, rendkívül nyugodt és csendes hely. Eredeti lakói többnyire elköltöztek, a természetes életmódot kedvelő jógások vették meg a házakat. Nem véletlenül laknak itt, hiszen kitűnően tudnak meditálni ebben a csendes környezetben. A néhány házból álló település közepén jó vízű kutat, és egy haranglábat találtunk. A házaknál egy bizonyos helyről szép panoráma nyílt Komlóra ill. a Hármas-hegyre és a Zengőre.

A sárga sáv jelzésen széles, autók járta úton értük el a Vízmű-nyelőt (GcVmny). Maga a látványosság inkább érdekes, mintsem szép. Arról is lehet vitatkozni, hogy egyáltalán jó volt-e. De hogy különleges, az biztos. A terület már csak a természetes víznyelők szempontjából is érdekes, mert sok van errefelé. A közelben az egyik egység elnevezése is "Tölcsérek". Az itteni utak mentén is látható, meglepő hirtelenséggel mélyülő tölcsérek azt súgják, hogy itt a lábunk alatt a hegy gyomrában bárhol vizek folyhatnak, barlangok bújhatnak. Vannak szobányi méretű nyelő-tölcsérek, melyekbe szinte csak a szélükre állva lehet lelátni, vagy nagyobbak, melyekbe komoly szálfák dőltek sugár-irányban. Szinte érezzük a süppedést, már-már félünk lemenni, hátha eltűnünk, érezzük a víz felszín-formáló erejét, látunk formálódni barlangokat, előbukkanni forrásokat. Létezik nyitott, kútszerű víznyelő-barlang is, melybe tényleg bele lehet esni. A Vízmű-nyelő története és látványa - kis bizarr természet - idegenségével együtt is különösen szép. A Vízmű-nyelő egy eredetileg természetes víznyelő, melynek torkát és környezetét valamikor a 70-es években kiépítették, kibetonozták, mert egy természetes vízvezeték-szakasz belépési pontjaként használták. Az Orfű határában található, olykor rendkívüli hozamú Vízfő-forrás nem egy kis csordogáló csap, hanem inkább egy hegyből kilépő patak, melynek vizével Komló vízellátását kívánták kiegészíteni. A forrás mellett épült, furcsa, gomba alakú szivattyúházból nyomták fel a vizet a Zsidó-hegy gerincére, melynek túloldalán (a szomszéd vízgyűjtő területén) a mesterségesen kiépített lépcsős vízesésen át egyszerűen beengedték a kiépített Vízmű-nyelőbe. Ez a barlangkutatók korábbi felfedezései szerint közvetlen kapcsolatban áll a légvonalban kb. másfél kilométerre lévő Kőlyuk-barlanggal, vagyis ez a víz ott kivehető és tovább szállítható. Hogy környezetvédelmi szempontból mennyire aggályos egy természetes barlang-rendszeren át ipari mennyiségű idegen vizet áramoltatni, az kérdéses lehet, de egy vízvezeték-szakaszt ezzel mindenesetre megspóroltak. Az elképzelés már a kezdetekkor sem működött tökéletesen, mivel a természetes járatokban a víz jelentős része elszivárgott. Ezért a 80-as években egy csővezetéket is kiépitettek Mohácstól Komlóig, hogy az ipar jelentős vízszükségletét ki tudják elégíteni. Egy ideig párhuzamosan működött a két rendszer, de a komlói ipar hanyatlásával már nem volt igény ilyen nagy mennyiségű vízre. Ekkor, a 80-as években szűnt meg a víznyelö működése. Az objektum ma is látható, érdekes ipartörténeti emlék, és korlátjával, torkával, rácsával kicsit olyan, mint az alvilág kapuja. A barlangkutatók adatai szerint a víznyelő alatt 15 m hosszúságú barlang indul.

A víznylőtől előbb tarvágáson, majd ösvényen, bekamerázott vadetető helyen, később embernyi magasságú susnyáson átverekedve, majd süppedéskes talajon értük el a Zsidó-völgy alsóbb részét (GcShoa1). Ez a Közép-Mecsek egyik szép völgye, amely észak-déli irányban szeli át a hegyet, a Kőlyuktól a Lapisig a zöld sáv turistajelzésen. Nincs adat arról, hogy honnan kapta a völgy a nevét. Szűk, sziklás az út, jellegzetes karsztalakulatok szegélyezik az ösvényt. Kisebb-nagyobb víznyelők vannak erre, az év legnagyobb részében szárazak. A zárt, mély völgy a páfrányfélék hazája. A sok kidőlt fa miatt nehezen járható. A szűk völgyből kijutva magas bükkerdőn keresztül vezet tovább az út a Darázs-forráshoz. Mindig hűvös ez a völgyzug, ahol a kút található. A láda rövid neve: shoa, amely héber nyelven pusztítást, gyilkolást jelent, a vészkorszak megjelölésére szolgál.

Pécsett a török hódoltság alatt már éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz küzdelmek után tudtak újból megtelepedni. 1692-ben a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a városban nem katolikus vallású embert nem engednek letelepedni. II. József türelmi rendelete sem lágyította meg a városatyák szívét, pedig Széchenyi Ferenc gróf, királyi biztos mindent megtett a rendelet betartása érdekében. A nehézségek ellenére nőtt a zsidóság létszáma. 1827-ben megnyitották a temetőt. 1848-ban Haynau hadisarcot rótt ki a zsidókra, mert a magyar szabadságharcot támogatták. A XIX. század második felétől a hitközség gyors fejlődésnek indult. Engel Adolf megnyitotta a komlói szénbányákat. 1868-ban felépítették a ma is álló zsinagógát. A zsinagóga romantikus stílusban épült. Nevezetes az orgonája, amely az Angster-gyár első hangszere volt. Olyan neves személyek kerültek ki a hitközség tagjai közül, mint Fejér Lipót világhírű matematikus, Ernster Dezső operaénekes. A II. világháború előtt 3000 zsidó lakosa volt a városnak, melynek csaknem 90%-a elpusztult.

A Zsidó-völgyön tovább ereszkedve, majd áttérve értük el a Mély-völgy találkozásában levő Cserkész-forrást és a Kőlyukat. Utunk ezután végig patak mellett kacskaringózott, a fény és árny örökös és szeszélyes játékának otthonában. Megfigyelhetők voltak a Mélyvölgyre jellemző karsztjelenségek, pl. a patak által szállított oldott mész tufa formájú lerakódása. Gyermekes családoknak külön élvezetet okoz a patakon való átkelés is. A multi utolsó ládája (GcAmvk3) után a piros sáv turistaút részét képező, hosszú fahídnál kell szimatolni. A dobozt a lábunk alatt, az első kőpillér környékén találtuk meg.

A vögyben aztán újra csak felfelé haladva jutottunk el a Mélyvölgyi kőfülkéhez (GcKofu). A terület a Mélyvölgy-melegmányi-karszt részét képezi. A völgyet egyedi növény-, és állatvilága mellett a dolinák, víznyelők, kisebb barlangok, patakok és források sokasága teszi érdekessé. A Kőfülke egy kisebb, meredek sziklafal lábánál jött létre. Egy barlang is található itt, bejáratát azonban a hegyoldalból lezúduló törmelék szinte teljesen befedte már. A maga 61 méterével a 16. leghosszabb barlang a Mecsekben. Hidrológiai összekötettésben áll az 1974-ben kiépített Kánya-forrással. Az igen nagyhozamú "háromcsövű" mellett több apróbb forrás is található itt, például a Mariska-forrás és a Gyula-forrás. A Kánya-forrásnál már nem volt meg a kisház, viszont szalonnasütő és padok fogadtak bennünket! A Kánya-forráshoz közeli pad mellett indul egy vékony ösvény, ezen jutottunk fel a Kőfülkéhez. Mivel a környékén általában nagyon rossz a GPS vétel, így a rejtők igyekeztek úgy rejteni, hogy készülék nélkül is megtalálható legyen. A falban, kb. 2,5 méter magasan, egy mélyedésben volt a piros színű láda, így egy kicsit mászni is kellett érte. Egy nagyobb kő álcázta.

A logolás után felkapaszkodtunk a völgyfőbe és pihenőt tartottunk. E közben elugrottunk a Shoa láda második pontjához, a Darázs-forráshoz (GcShoa2).

Ebéd után a Rockenbauer Pál kéktúra jelzését követve, érintve a Fehér-kúti kulcsosházat ereszkdtünk le az Árpádtető környékén, a Kozári vadászház alatt levő, nem túl vadregényes Andor-forráshoz (GcAndf).

A Tripammer fa helyének felkresése és némi meggy csemegézése után az Anyák kútjának érintésével ereszkedtünk be a Melegmányi-völgybe. A Közép-Mecsek legszebb és legérdekesebb része a Melegmányi-völgy. A terület "fő attrakciói" a mésztufagátas vízesések, melyek a közeli források vizéből kiváló oldott mészkőből keletkeznek. Az itt található 6-8 méteres vízesés szépsége vetekszik a Szalajka-völgyivel is. A (GcMman) geoláda a vízesésekhez és a Melegmány-forráshoz közel lett elrejtve, de a jobb műholdvétel miatt fent a gerincen. A láda jóval errébb volt, mint azt a koordináta jelölte, de azért meglett!

Innen azt gondolzuk, hogy már csak lejtő következik, de a kellemes klímájú völgyből még a Malom-hegy oldalában jókora kaptatóval, a közel 34 C fokos perzselő napsütésnek kitéve fel kellett menni az Erzsébet útra is. Csak innen kezdődött meg újra a lefelé menet Mánfa felé.

Az Árpád-kori Mánfai templom (GcManf) Baranya egyik értékes műemléke - az ország egyik legismertebb műemléke - a 12. században román stílusban épült. A 13. sz.-ban állított román stílusú bájos torony aszimmetrikusan áll a nyugati homlokzat előtt. A templomot a 15. sz.-ban bővítették, ekkor készült a kőkeretes csúcsíves kapu és a támpillérek. Többször renoválták. A templom előtt három, kb. 200 éves védett ezüsthársfa áll. A monda szerint a török időkben elpusztult falu távolabb épült újjá. A régi templomot benőtte az erdő, helyét senki sem ismerte.

Egyszer egy pásztor a völgyben legeltette teheneit és észrevette, hogy eltűnt a bika a csorda mellől. Hirtelen harangszót hallott, és ahogy a hang irányába indult, megtalálta a folyondárokba gabalyodott állatot, amely az elhagyott régi templom harangjának a kötelét rángatta. A pásztor elújságolta a hírt a faluban. Másnap aki csak tehette, mind ott volt a faluból, megtisztították a templomot és környékét.Ma is ott áll magányosan, letűnt századok tanújaként.

Mánfa már az Árpád-korban is önálló település volt. A jelenlegi falu Mánfa és Pécsbudafa egyesítéséből keletkezett. Első okleveles említése 1399-ből származik. Lakói évszázadok óta bányászatból éltek. Először a falu határában lévő jól faragható homokkövet fejtették (pl. a pécsi székesegyház tornyához), majd a környék szénbányái adtak nekik munkát.

Ezután az országút mellett gyalogolva, a Cifra malomhoz érve zárult körtúránk. Légkondicionált vendéglátóipari egységben hideg fröccsökkel frissítettük magunkat az utolsó nekirugaszkodás előtt. Kicsit lehűlve előbb meredeken, majd lankásabban jutottunk fel a piros sáv jelzésen a Palántaki tetőre, s onnan már le Sikondára.

Sikonda észak-déli irányú, szép völgyben fekszik, amely egykori bányász üdülőtelep volt. Néhány évnyi tetszhalott állapot után teljesen újjászületett - immár wellness-központként. A völgy talpán rét terül el, amelyet két oldalról a dombra futó erdő szegélyez. Strandot, gyógyszállót, éttermeket, mesterséges tavakat, üdülőházakat, kempinget és szép pihenőparkot találunk itt. A fürdőt tápláló melegvizet 1928-ban szénkutatás közben, véletlenül tárták fel. A középső triászkori mészkőből ered a 30-35 fokos melegvíz, ami a kémiai vizsgálatok szerint magas nátrium, kalcium, magnézium, hidrokarbonát és emelkedett rádium tartalmú. Értékét növeli a szabad szénsav tartalma. Mozgásszervi bántalmak gyógyítására használják.

Sajnos a rendszerváltás óta csak a pusztulás nyomai fedezhetők fel a strand környékén, a szép környező erdőt néhány éve kiírtották, ezzel elcsúfítva a tájat. A hely klímája hűvösebb a környék többi területénél, völgyben terül el. A strandon csak hidegvizes medence üzemel, régen volt kettő meleg vízes medence is, ma már csak a nyomai vannak meg. A stranddal szemben szanatórium működik, itt régebben a bányászok rehabilitációs utógondozása történt.

A megye gazdaságának több mint 150 éven át alapjául szolgáló feketekőszén bányászat az 1990-es évek elején kezdődő bányabezárásokig itt volt a legintenzívebb. A Pécstől a Középső-Mecseken és a Kelet- Mecsek északi szegélyén végigfutó szénösszletek Komló térségében a legvastagabbak, ám elég mélyen fekszenek, kitermelésük költséges és veszélyes is egyben. A Völgység enyhén hullámos hátai anyagukban csak a legutóbbi földtani korokról adnak tájékoztatást. A döntően kavicsos-homokos jégkorszaki folyóvízi üledékekből álló alapzatra 10 m-t meghaladó vastagságú lösztakaró települt. A bevágódó patakvölgyek helyenként igen szemléletesen tárják fel ezeket a laza üledékeket. A Mecsek térségében intenzíven folyt szén- és érckutatófúrásoknak köszönhetően meglepően sokat tudunk a Völgység mélyének felépítéséről. A területen igen gyakori kutatófúrások "véletlenül" más természeti kincseket is hozzáférhetővé tettek. Közülük kiemelendő az 1928-ban mélyített szén-kutatófúrás, amely 420 méteres mélységben közel 40 Celsius-fokos termálvizet eredményezett. A Komló melletti Sikonda vize alkalikus, földes, gyengén radioaktív és jelentős mennyiségben szabad szénsavat tartalmaz. A szénsavas termálvíz igen ritka, így nem meglepő, hogy a reumatikus fájdalmak és mozgásszervi bántalmak gyógyítására ajánlott termálvíz elnyerte a gyógyminősítést.

A (GcSkd) geoláda ezúttal virtuális volt, a Bányász-forrás táblájáról kellett leolvasni a jelszót. Innen a fürdő előtt elhaladva értünk üdülőnkbe. A túra végül is 24 kilométerre és 940 méter szintesre sikeredett 8 láda megtalálásával. A frissítő zuhanyozás utáni vacsora, no meg a nem nagyon enyhülő kánikula úgy elnyomott, hogy a vetítésre sem tudtam elmenni Résztvevők voltak: Borsos Gábor, Csarnai Béla, Csarnai Béláné, Hegedűs Györgyné, Kurinszki József és Váradi Zsófia.

Forrás: geocaching.hu

24-én, pénteken autós-gyalogos túrák során felkeresett 12 geoláda

Résztvevők: Borsos Gábor, Borsosné Márton Ibolya, Hegedűs Györgyné, Kurinszki József

Este az Ádáz Ládázók csapatában versenyeztünk és a másnapi nyilazás egyetlen találatát is beleszámítva csapatunk megnyerte a MÁV F1 Forgalmi Utasításából, Pécsből és a Mecsekből, a vasúti állomásépületekből, az Európai Unióból és Liszt-kérdésekből, zenefelismerésből álló vetélkedőt! A csapat tagjai: Benyeda József, Borsos Gábor, Csiszárik Imre, Kurinszki József, Marsovszky Miklósné.

25-én, szombaton autós-gyalogos túrák során megtalált 13 geoláda

Résztvevők: Borsos Gábor, Borsosné Márton Ibolya, Hegedűs Györgyné, Kurinszki József

Este táborzárás, búcsúest, (mű-)tábortűz.

26-án, vasárnap hazafelé menet megtalált 4 geoláda

Borsos Gábor, Borsosné Márton Ibolya

Borsos Gábor