2011 Erdőbénye - beszámoló

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

2011. március 12-15.
Túrák Erdőbényéről (Zemplén) + borkóstoló

2011. március 12. Budapest – Monok – Golop – Sima - Baskó – Erdőbénye-fürdő
Verőfényes napsütésben, mondhatjuk úgy is, hogy az idei év első tavaszi napsugarával keltünk útra. Reggel 8 órakor volt a találkozó azoknak, akik a ládázós útvonalon közelítették meg a helyet. Három autó ezt választotta és kereste fel a útba eső dél-zempléni ládákat rövid szerencsi pihenő után.

Monokon Kossuth „szülőházát” és csodás udvarát kerestük fel. Azt gondoltuk, hogy a néhány termet hamar körbejárjuk és a nap folyamán bőségesen szaporíthatjuk ládáink számát. Csakhogy itt olyan érdekes, és részletes vezetésben volt részünk, hogy még azokban is érdeklődést keltene fel, akik netán nélküle érkeznének e helyre. Ezután a Kálvária következett, innen szép kilátás nyílt a falura. Itt ért minket az a meglepetés, hogy a Zemplén lankáin bizony foltokban még bőségesen megbúvott a hó. Maga a láda a Gilip-patak felduzzasztott tava mellett rejlett. Színpompás és mulatságos képeket lehetett készíteni a befagyott tóról, előterében a szenvedélyes horgászaival, háttérben a takarosan rendezett szőlőtőkékkel.
Golop melletti Somos hegyre tartottunk éppen, amikor nyuszik ugrándoztak vidáman előttünk. A kilátás elmaradt a fák miatt, de később a Hímváró szikláknál nem panaszkodhattunk a panorámára. A ládát negyed órás keresgélés után itt is megtaláltuk, igaz szétrágva. A nyomokból arra következtettünk, hogy az állatok is szívesen pihennek ezen a fantasztikus kilátású dombon. Ide már együtt jöttünk fel azokkal, akikkel 15 órára beszéltünk meg találkozót a simai templomnál. A találkozó miatt nem néztük meg útközben a golopi címertárat, mely a Vay-kastély területén található. Örömmel vettük tudomásul, hogy vannak még olyan műemlék, mely nem lesz az enyészeté, hanem épül-szépül.

Csapat egy része Kilátás
Baskón is jártunk a nap folyamán, ahol a buszmegálló, a falubéli szobrok tehetséges fafaragók keze munkáit dicsérik. Az utolsó geoláda találatot nagy rohanásban erdőbényei fák között, egy tisztás mellett kutattuk fel. A nap már nyugovóra tért, így az idő is hűvösre fordult. Irány vacsorázni szálláshelyünkre, a Honvéd üdülőbe. Néhányan vonattal érkeztek meg Szegilongra, onnan gyalogoltak a térképen fel nem tüntetett kerítések miatt viszontagságosan Erdőbényére.

A vacsora is tartogatott meglepetéseket, főleg Bódi Janinak, aki ezen a napon ünnepelte születésnapját. Erzsike finom süteményt sütött neki, felesége Kata, pedig titokban barackos-túrós tortát rendelt részére.
Andrea szervezésében isteni nedűket kortyolhattuk vacsora után és ez így volt minden áldott este…

2011. március 13. Erdőbénye-fürdő - Csorgó völgy - Brónok-völgye – Kővágó - Rakottyás - Nagy-Köves-árok - Erdőbénye-fürdő 13,7 km

Egész napos túra jó időben, laza talajon. A fák még várakoztak terjedelmes koronáikra, sőt rügyeket sem növesztettek, de érezhető, hogy itt a tavasz.

Mai túránkat gyalogosan kezdtük Erdőbénye-fürdőről és ide is tértünk vissza. Utunk során többször is átvágtunk árkon-bokron. Ha egy erdészeti útra tévedtünk, csodálkoztunk, de nagyon megörültünk. Modern erdőjárók lévén, nálunk is volt több GPS is, de gondoltuk egy kicsit levágunk a távból…. Nevetgéltünk, beszélgettünk, korábbi élményeket meséltünk útközben egymásnak. Meg- megállva a táskákból előkerültek az ebédre szánt falatok és az elkerülhetetlen csokoládé. A mai nap sem lett volna Zergi-túra és teljes, ha nem iktattunk volna közbe legalább egy geoládát. KataJaniéknak a Brónok-völgye lett a 600. találata! A kulcsos ház előtt a csoport egyik fele vette a sátorfáját és hazaindult, míg a másik része közös fotózkodás után reményekkel tele vágott neki a meredek hegyoldalnak. Fel-le, fel-le. Rakottyásnál az emelkedőn jól esett a hűsítő szellő, a panoráma lenyűgöző volt! Szépen kirajzolódtak a távoli hegyek körvonalai. A Nagy-Köves-Hegyoldalnál a befagyott tó látványában gyönyörködtünk és elgondolkodtunk, hogy az erdő még kopaszon is mennyi arcát tudja mutatni.

KilátásCsoportkép
Koszos bakanccsal érkeztünk szálláshelyünkre. Sokan kénytelenek voltak a folyosón bevárni a többieket, míg a „rövidebb” útról Erdőbénye felől megérkeztek. Arra gondoltak az erdő közepén, ha a saját útjukat járják, hamarabb visszaérnek a Honvéd üdülőbe.

Vacsora után beautóztunk Erdőbényére és irány 30 lépcsőfok lefelé, a borospincébe! Csiszovszki György kedves, lelkes borosgazda vendégszeretetét élvezhettük. Bepillantást nyerhettünk csodás pincéjébe, zsíros kenyér kíséretében kóstolhattuk jobbnál-jobb borait: szomorodni, furmint, 5 és 6 puttonyos aszúk és mézédes eszencia. Kérdéseinkre türelmesen és szakavatottan válaszolt. Körbejárhattuk pincéjét, megcsodálhattuk egyedi faragású boroshordóit és nótázásunkkal zártuk a napot. A nap áldozatai Erzsike és Imre volt, akik vállalták a sofőr szerepét.

Jófajta nedüNadü tartó
2011. március 14. Erdőbénye - Fehér-kút - Felhegyi-erdő – Messzelátó - Fel-hegy - Rókabérci vadászház - Sajtház-völgy - Hideg-oldal - Iván-kő - Veres-tető - Gyilkos út - Király-kert – Csikós – Erdőbénye 16,8 km

Autóval Erdőbényére hajtottunk és a településen hagytuk azokat. Az idő borongósnak indult és a napsugarak is cserbenhagytak minket mára. Nem is igen akart kisütni. Néha csepergett az eső, de nem lehetett okunk panaszra.

Először gondozott szőlőtőkék között emelkedtünk mind magasabbra, magunk mögött hagyva egy elhagyott kőbányát. A szőlősgazdák már megkezdték idei teendőiket birtokukon és kérdően néztek utánunk, mikor elhaladtunk előttük. Mi irigykedtünk az őket körülvevő szép környezetre, ők pedig a mi szabadidőnkre. Fent a magasból lenyűgöző rálátás volt Erdőbényére. Túránk néhol sáros, havas, meredek úton folytatódott.
A Rókabérci vadászháznál szemügyre vettük az ott tartott állatokat. Találkoztunk szarvassal, muflonnal is. A jól megtermett vaddisznókat a kerítésen belül szívesebben láttuk, mint szabadon az erdőben! Ebéd előtt a ládavadászok felkeresték a hegyoldalban lévő rejteket. A közös fotózás után ismét útnak eredtünk. Néhányan a Sajtház-völgyet elhagyva a reggeli, rövidebb útvonalon mentek vissza Erdőbényére, illetve gyalogoltak-futottak tovább szállásunkra, Erdőbénye-fürdőre. A többieknek folytatódott tovább a túra, néhol teljes tarvágás mellett. Kíváncsiak voltunk a Gyilkos útra, mit rejthet a név? Térdig érő avarral betakart árokban haladtunk sokáig meredeken lefelé, szerencsére baleset nélkül. Nevetésünktől visszhangzott a táj. Lassan búcsút mondtunk az erdőnek és ismét takaros, nagyüzemi szőlőgazdaság mellett találtuk magunkat. Épülete szépségével belesimult a tájba.
Akinek volt kedve és ereje, vacsora előtt még a falu templomait tekintette meg. Ez a túra is egész naposra sikerült, de megérte.

Este összeültünk még egy kis nótázásra, az üdülőben lévők bánatára…

A csapat

A csapat


2011. március 15. Erdőbénye - Budapest

A reggelit még közösen fogyasztottuk el. Utána lassan búcsút intettük kedves vendéglátóinknak és egymásnak. Mindenki ment a maga útjára. A vonattal utazókat autóval kivittük a megállóba, a ládázók pedig újabb kalandokra kerekedtek fel, míg a többiek hazafelé nevezetes helyeket kerestek fel egyénileg. Láttuk többek között Boldogkő várát és a híres bibliát, valamint annak nyomdáját rejtő Vizsolyt is.

Lesi fotós módjára a két nap alatt majdnem mindenkiről készült portré fotó. A fényképek mindig a valóságot tükrözik. Rajtunk múlik, milyennek látnak minket mások, de mégis a legfontosabb, hogy ha visszanézzük ezeket a képeket magunkat milyennek találjuk….

KataJani