VTSZ híradó 55.

Részletek

Szülőkategória: VTSZ

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

2009. III. negyedév Kézirat gyanánt. 55. szám

A Vasutas Természetjáró Szövetség Kiadványa (VTSz)

Szerkeszti: Rósa László

HIVATALOS TÁJÉKOZTATÓ A SZÖVETSÉGI PROGRAMOKRÓL

LVI. Országos Vasutas Természetjáró Találkozó Fövenyes

(2009. június 24-28.)

A Találkozót Szövetségünk a Balaton északi partján, Fövenyesen a Campingben rendezte meg, ahol 1978 és 1988 után harmadszor került megrendezésre. 228 fő résztvevő 20 szakosztályból, egyesületből, gazdag programkínálatból választhatott ki-ki kedvére.

Az első napon a korábban érkező tagtársainknak a tábor környékével és a Balaton parttal ismerkedtek kisebb csoportokban. Este a megnyitó a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Szentgyörgyi Tamás elnök köszöntötte a résztvevőket, Rósa László alelnök tájékoztatót tartott az elkövetkező napok programjairól részletesen. A találkozóra most is elkészülést a Bartók Juli által összeállított „Fövenyesi Saláta” kiadvány, mely nagy segítséget nyújtott a környék megismeréséhez.

A három túranap mindegyikén szervezett hosszú-, közép-, és kis gyalogos túrák keretében bejártuk a Balaton-felvidéki Kéktúra mintegy 45 kilométernyi szakaszát, túráztunk a Vezérigazgatóság SC által meghirdetett „Balatoni Kőrtúra” közelben lévő három szakaszán, (mintegy 55 kilométer szakaszán) több túra indult a tihanyi félsziget megismerésére is, valamint Badacsonyba és Balatonfüredre és környékére.

A programok keretében 135 fő sporttársunk autóbuszos egész napos kirándulást tehetett szakvezetéssel Balaton-felvidék területén. (Útvonal:Dörgicse (Római kőhíd, Templomromok) –Nagyvázsony (Vár, Postamúzeum, szabadtéri néprajzi múzeum) – Monoszló (Hegyestű geológiai bemutató, kilátó) – Kővágóörs (Kőtenger, Templom, Múzeum) – Salföld (Természetvédelmi major vagy kolostorrom).

A Találkozó keretében Szentgyörgyi Tamás által rendezett vetélkedő 7 csapat vett részt. A versenyt a Győri Integrál Dac csapata nyerte, második a MÁVTI csapata harmadik pedig az MVSC csapata lett. (A vetélkedő részeként szombat délelőtt a csapatok alapfokú túraversenyen kellett részt venni, ahol tájfutó térképen kellett mintegy 4 kilométeres pályát teljesíteni és a pontokon elméleti feladatokat megoldani.)

A Találkozó a vetélkedő, és a Vasutas Kupa eredményeinek kihirdetés, a jutalmak átadásával és értékelésével, majd a Szózat eléneklését zárult.

Összegezve megállapítható, hogy fövenyesi találkozó, emlékezetes élményül szolgált valamennyi résztvevő sporttársunk számára.

Rósa László

***

Tavaszi Csillagtúra Nyíregyházán

2009.04.30 - 2009.05.03 közötti időszakban volt a VTSZ tavaszi csillagtúrája Nyíregyháza központtal. A rendezvény előtt 30.-ára meghirdetett vasutas sztrájk igen felborzolta a résztvevők kedélyét, ugyanis ekkor volt az odautazás napja. Szerencsére a sztrájk elmaradt, így néhány kivétellel mindenki megérkezett Nyíregyházára. A közelről érkezők még aznap délután két turnusban részt vehettek városnézésen, vagy önálló felderítő úton.

Az első túranapon több mint 144-en voltunk, túrázni, kirándulni, 98 fő pedig szállás és étkezés igénybevételével vett részt a rendezvényen (A debreceni és a záhonyi túratársak bejárók voltak).

Az első nap megoszlása az alább felsoroltak szerint volt:

• Tarcal – Tokaj gyalogtúra a Nagy-Kopaszon keresztül 16 fő

• Szabolcs – Tokaj vízi túra 13 fő

• Nyíregyháza – Dombrád kisvasutas kirándulás

• Sóstó – Nyíregyháza , falumúzeum, állatkert, fürdő, városnézés, saját program.

• Ófehértó – Baktalórántháza gyalogtúra 38 fő

• Nyírségi autóbuszos körutazás (Vaja – Mátészalka – Nagyecsed – Nyírbátor – Máriapócs – Nagykálló) 41 fő

Másnap a vízi és a kis vonatos túra kivételével az előző napi programok közül lehetett választani.

Vasárnap a hazautazás napján fakultatív programként városnézés, Sóstói programok, Botanikus kert valamint a KGST piacolási lehetőség volt.

Köszönjük a remek szervezést a záhonyiaknak!

***

„VASUTAS KUPA” TÁJÉKOZÓDÁSI CSAPATVERSENY

Az ez évi tájékozódási versenyt „Köztársaság Kupa” keretében rendezte meg a Zöldsport Egyesület. Mivel a „Köztársaság Kupa” nappali verseny, így a korábban hagyományos „Sütő Nagy Attila” éjszakai tájékozódási versenyt 2009-ben sem írta a Szövetség.

A versenyközpont Adyligethez közeli Julianna-majorban, a Sztrilich Pál Cserkészpark területén volt.

A verseny a Julianna-major 1998-as helyesbítésű 10.000-es méretarányú, 5 méteres alapszintközű térképen zajlott. A terepen történt változásokat idén tavasszal Szádeczky-Kardoss Tamás felülvizsgálta és módosította. A terepet É-ról a Vöröspocsolyás-hát, K-ről a Budakeszi Vadaspark, D-ről a Budakeszi-Telki közút, Ny-ról pedig a Szarvas-árok határolta.

A pályák: a három időellenőrző állomással négy részre bontott pályák az óra járásával megegyezően kerültek felépítésre. Az A-pálya volt a leghosszabb. Az A36 némileg rövidebb, az A50-60-70 sem sokkal volt rövidebb. Utóbbi idén először szerepelt a „repertoárunk”-ban. Így volt ezzel a GPS kategória is, melynél globális helymeghatározó eszköz segítségével kellet a kitűzött, bójával nem jelölt 25 pontból 15-öt minél előbb begyűjteni. A C-pálya pedig részletes leírás segítségével körüljárta a környék érdekesebb részeit.

A tájékozódási verseny során az alábbi feladatok voltak: távolságmérés, szintmenet, irányfésű, szerkesztési feladatok voltak.

A Köztársaság Kupán összesen 61 csapat indult 145 résztvevővel. A Vasutas Kupa értékelésnél három szakosztály öt csapata 10 fővel (MVSC és a Lokomotív TE kettő, a Száguldás egy csapattal).

Eredmények: Vasutas Kupa „A” kategória:

1. Lokomotív TE II. (ifj Rósa László, Rósa Zoltán ) 70 p.

2. Lokomotív TE (Bödör Tamás, Wolf Ádám) 104 p.

Vasutas Kupa A-45 kategória:

I. MVSC (Csarnai Béláné, Edelényi Csaba,) 76 p.

II. MVSC (Varmuzsa Rezső, Solczi Ágnes) 222 p.

A „Köztársaság Kupa” értékelésében a Lokomotív TE két csapata első és harmadik helyezést érte el az „A” kategóriában.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a versenyző szakosztályok, egyesületek létszáma a minimálisra zsugorodott. A korábbi rendszeres résztvevő csapatok nem tudnak, vagy nem akarnak e nagy hagyományú rendezvényen részt venni.

Rósa László

BESZÁMOLÓK SZÖVETSÉGI PROGRAMJAIRÓL

Fövenyesi őrsi krónika

Van Nekünk egy jó kis turista-őrsünk. Folyton ide-oda mászkálunk mindenfelé, na ezt a mászkálgatást fogom én hivatalos formában rögzíteni. Ez most tök jól hangzott, de ezt így mondják az okosok . Valójában arról van szó, hogy ezt az őrsi krónikát később előszedi az ember és visszaemlékezik jókat röhög rajta pl. amikor … na de erről később …

Nem kezdem ádámévánál ( ezek olyan érdekes felnőttes kifejezések , de olyan király) még az ősszel összeült az ONTCSIP ( Országos Nagy Túrista Csapatokat Irányító Paláver) és ott határozták el , hogy az idén Fövenyesen ( régebben Kilián telep , még régebben Antal telep ) lesz a találkozó , vagyis a TALÁLKOZÓ . Az éves-rendes-turista-vasutas.

Tavasszal szépen meg is jött a riadóláncon a levél. Készülődni!!!! Készülődtünk is rendesen az őrsben, mert szeretjük a vizet, a pancsikálást és az aktív pihenést. Ez is egy szép szó kifejezés. Nem régen tanultam. Ez azt jelenti, hogy valaki nem egyhelyben ül, hanem folyton gyalogol meg nyúzza magát, és attól pihen.

A mi kis csapatunk kocsival érkezett a tett helyszínére. Amikor megérkeztünk éppen sütött a nap. Ez tök jó volt, mert út közben mindenféléből kaptunk , kivéve a havazást ( ha-ha) . A kapuban a szállásmester bácsi és felesége fogadott bennünket . Azt mondták, hogy akartak piros szőnyeget is ( a felnőtteknél így szokták) , de éppen nem találták vagy mi. Kíváncsi voltam megismernek –e mert tavaly óta megnövesztettem a hajam, meg nőttem is egy kicsit . De nem volt ezzel baj ! Mutattak egy csomó képet, a gyerekekről meg unokáról. Azt azért később észrevettem, hogy mások is foglalkoznak a frizurájukkal a fiúk közel sokan jól megnyiratkoztak, a lányok meg fehérítenek.

Az őrsünk egyik része sátrazott lakott. Itt mindjárt megmutatkozott a „turista ott segít ahol tud „ mert pl. a mi egyik sátrunkat kb. tízen verték fel, legalább is ennyien aggódtak hogy sikerüljön. A másik rész az faházban lakott. Frankón emeletes ágyakkal. Nekem szerencsém volt, mert a kicsik mindig mehetnek az emeletre, és én még kicsinek számítok. Odafönt jól el lehet hancúrozni, bár elég meleg van. Ez meg is volt mármint a hancúrozás, esténként hosszú ideig cihelődtünk meg vihorásztunk mire lenyugodtunk. A szobaparancsnok mindig megpróbált rendet csinálni, de annál nagyobb volt a vidámság. Éjszaka meg volt aki horkolt , de mindenki tagadta.

Első nap sajnos nem tudtunk fürödni, mert az égiek nem engedték , de lementünk a mólóra, ahol is megtekintettük a helyi populációt ( horgászok, állatok, növények ) . Mondhatom a Balaton nagyon szép . Sokan úgy hívják a „Nagy Víz „ … tényleg az . Volt ott egy-két vitorlás na meg egy kacsamama négy kis kacsákkal. Ezek már szocializálódtak (megszokták) az emberhez. Gyönyörűn pózoltak a fotósoknak, sőt a mama szemmel láthatóan igen büszke volt a fiókáira. Voltak még hattyúk is. Vacsorára leveskét kaptunk és fánkot.

Este volt a tábornyitó, a táborvezető tartotta. Van egy jó kis hangosbeszélője. Ezt szokta magával hozni minden évben, hogy halljuk. Van zászlónk is (ez ott lengedezett végig). Utána vetítés volt és nyugovóra tértünk.

Reggel aztán beindult a gépezet. A mi őrsünk jó része a Balaton körüli körtúrát választotta. A többiek elrajzottak a szélrózsa minden irányába (ez is szép kifejezés).

Mi Örvényesen kezdünk, aztán irány Sajkod. Ahol Németh László lakott. Ő egy nagy író volt. A házba nem lehetett bemenni, mert most is laknak benne. Megnéztük kívülről.

A többi barangolás a tihanyi félsziget belsejében esett. Mi egy páran elhatároztuk, hogy nagyobb (kerülő) utat választunk. A túravezető rajvezető néni, elengedett bennünket, mert megbízható gyerekek vagyunk, és különben is Piroska volt az alkalmi őrsvezető és nagy helyismerete van. Így aztán amikor a többiek egy keresztútnál balra kanyarodtak, mi jobbra mentünk felfelé és párszáz méter után olyan kilátásba cseppentünk, hogy kétfelé állt a fülünk ( ezt a haverom szokta mondani, ha valami nagyon szép) . Elláttunk egész Badacsonyig , láttuk a balatonudvari ( bázis) két templomtornyot is. Utána meg mindenféle geológiai ez kőzettudomány) szépségek következtek. Piroska itt igen formában volt. Ő olyan kőmániás. Képes volt egy kilós követ hazáig cipelni, mert abban lyukak vannak. Mutatott palakőzetet is. Ez olyan mintha sok-sok selyempapír lenne egymásra fektetve, de kőből. Állítólag a tihanyi félszigeten jelenleg kb. 50 db gejzír kúp van. Mindet meg akartuk nézni de végül is csak a legnagyobbakat abszolváltuk ( Arany gejzír) . Jó magasra kellet felmászni , de megérte . Persze fényképezkedtünk. Volt még más nevezetesség (szürke gulya, levendula mező, apátság stb ) . Utána busszal hazatértünk a „bázisra” , végül megesett a csobbanás !!!!!! Milyen volt a víz???? Először hideg, utána már nem annyira, aztán megint hideg. De strand a piramidális!!!! A vacsora: megvolt….

Másnap hárman lányunk úgy döntöttünk, hogy „passzív” pihenni fogunk. Ez azt jelenti, hogy az ember nem csinál semmi aktívat, csak lődörög vagy hever a napon. Az idő sajnos nem kedvezett a napozásnak, ezért elmentünk Balatonfüredre. Volt ott egy helyes kis vonat (vadnyugati ) amivel végigjártuk a nevezetességeket.( Tagore sétány, Szívkórház, szállodák , szobrok stb.) . utána belevetettük magunkat valami fesztivál forgatagba, ami nem is volt annyira forgatagos. Viszont király hogy volt egy nagy emelvény ahonnan mountian-bike-sok, meg gördeszkások és görsíelők ugráltak bele a vízbe. Nem ütötték meg magukat, mert vizet alulról buborékolják és így puha lesz. Azért nem vállalnám! A szabályok nem voltak teljesen világosak, de hangulat az jó volt. Utána eszünkbe jutott, hogy este vetélkedő lesz, és ott borfelismerő verseny.

Mivel mi olyan készülődős típusok vagyunk, elmentünk edzeni egy un. „Borvilág” című helyre. Hát ott kérem rengeteg fajta szebbnél szebb bor volt (mecsoda üvegek !!!!) . Adtak kóstolót is ( csak egy icipicit persze) , és vettem az őrs többi tagjának egy üveg „szürke barátot”) , hogy ők is művelődjenek egy cseppet !

Aztán este jött a vetélkedő és mindjárt az első feladat borfelismerés volt! Hát ég az orcám …. Hiába az erőn felőli felkészülés , a tájidegen borral elszálltunk. De az lényeg hogy a csapatok ez után a feladat után igen lelkesen és jókedvűen töltögették a totókat és kérdőíveket, sőt még a menetrendszerkesztés sem vont árnyékot a töprengő homlokokra …mondjuk az az F1-F2 ….de túléltük azt is. Különben is egy „igazi” vasutassal (Piroska) erősítettünk.

És utolsó reggelen jövel a buszos túra. Ebben a mi csapatunknak szerencséje volt, bár változatos volt az idő, az előző napi nagy zápor kimaradt így megúsztuka dagonyázást. Először a Dörgicséket néztük meg (Kis-, Alsó- és Felső), volt egy szabadtéri szobor park ( szobrászostul) és a Fő atrakció a Nagyvázsonyi vár. Nemhiába volt Kinizsi Pál olyan erős ember . Adva van egy ötszintes lakótorony , meredek és szűk csigalépcsővel. Namármost ezen naponta fel – alá vonulgatni. Elképzeltem, ahogy az őrparancsnok lent felejtett valamit, persze leküldött érte valakit, na de akkor is !!!! Mellette a postamúzeum és a tájház. Később voltak még: Hegyestű geológia nevezetesség) és Pálos kolostor romok.

Elfáradtunk a sok ki-beszállásban, na de annyira nem hogy hazaérkezve, ne rohanjuk meg a Balatont (ahogy a többiek is) ami most meleg volt és szép és barátságos. Ez járt nekünk az utolsó napon.

A záróünnepség csúszott egy kicsit. Mert a táborvezető bácsik elmentek meglátogatni a Zsiga bácsit, aki egy nagyon idős vasutas turista, és a közelben lakik. Az úttörő ahol tud segít alapon permezetek is egy kicsit, na meg beszélgettek az öreggel. Elhúzódott a dolog. Igen jókedvűen jöttek haza. Utána megvolt az értékelés meg minden, és persze egy nagyon szép tábortűz , ahol jó sokáig énekeltünk.

Vasárnap reggel aztán táborzárás, csomagolás, sátorbontás. Egymás után tűztek a turista őrsök hazafelé. A mi csaptunk tett egy kis kerülőt Veszprémbe várost nézni . Amíg a csomagokra vigyáztunk verset is írtunk ( az enyém : amíg szegény őrszem a többieket várta, négy kockasajtnak lőn szörnyű halála ) Ez olyan régies vers akart lenni !

És most itt ülök, és azt mondanám , hogy rovom soraimat, de nem rovom, mert egy modern turista klaviatúrán kalimpál és ontja magából a mondatokat.

Ja, igen lett egy szlogenünk ( olyan jelszó féle ) : „Bakancsban vasparipával” Innentől ez fogja jellemezni a vasutas turistákat ….így engem is meg mindenkit, aki közénk tartozik. Tehát előre: Bakancsban vasparipával !!!!!!!

Bartók Julika vasutas turista őrsi krónikás

EGYESÜLETI, SZAKOSZTÁLYI ESEMÉNYEK

60 éves a Lokomotív Turista Egyesület

Bár a Lokomotív Turista Egyesület jelenlegi nevén hivatalosan csak 1993 óta működik, a jogelődnek tekintett egyesület a Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztályaként – dr. Vízkelety László kezdeményezésére – 1949. május 13-án alakult meg a KPM Vasúti Főosztályán. A Lokomotív Turista Egyesület az elmúlt 60 év során munkájával mindenkor aktívan hozzájárult a hazai turistaság fejlődéséhez. Az Országos Kéktúra mozgalom és más túramozgalmak beindítása, a tájékozódási versenyzés elterjesztése, a Lokomotív 424-es teljesítménytúra megrendezése, egyesületi életünk legfontosabb eseményei, legszebb emlékei.

Az egyesület elnöksége 2008. december 2-án döntött arról, hogy a 2009. évi eseménynaptárban jubileumi programokkal kíván megemlékezni az Lokomotív TE megalapításának 60. évfordulójáról.

Ünnepi közgyűlés

A Lokomotív Turista Egyesület alapításának 60. évfordulójáról egyesületünk tagsága 2009. március 7-én ünnepi közgyűlés keretében emlékezett meg a MÁV Zrt. Andrássy úti konferenciatermében.

Az ünnepi közgyűlés Ispánovity Márton ügyvezető elnök köszöntőjével kezdődött, majd a Semmelweis Vegyeskar fellépése következett. A kórus, Oláh Márta karnagy vezetésével népdalokból, spirituálékból, egyházi művekből álló műsorával nagy sikert aratott. Az ünnepi közgyűlés fő szónokaként Thuróczy Lajos köszöntötte a megjelent Lokósokat, és a közgyűlés vendégeit. A közgyűlést megtisztelte Kovács Tamás, az MTSZ alelnöke és Dúró Imre, az MTSZ igazgatója. Szentgyörgyi Tamás, a VTSZ elnökeként szólt a jelenlévőkhöz, és kiemelte a Lokósok szerepét a vasutas szövetség alapításában és működtetésében napjainkig. Az ünnepi közgyűlés napirendjébe illesztve a közgyűlés új egyesületi elnököt választott, így a lemondott Pallos György helyett Imrik Mártát, a MÁV-Gépészet Zrt. gazdasági vezérigazgató-helyettese lett a Lokomotív TE új elnöke.

A közgyűlés az egyesületi pontverseny felnőtt és gyermek kategória győzteseinek éremdíjazásával és a VTSZ minősítések átadásával ért véget. A felnőtt kategória I. helyezettje Várdai Lajosné lett 6738 ponttal, míg a gyermekek között Ispánovity Máté 2022 ponttal lett első. A VTSZ pontozási rendszerben a Lokomotív TE –  VTSZ tagsággal rendelkező – tagjai közül arany minősítést 1fő, ezüst minősítést 7fő, és bronz minősítést 11 fő ért el.

Horváth József emléktábla avatás Márianosztán

A Lokomotív Turista Egyesület alapításának 60. évfordulójára tervezett programsorozat 2009. május 2-án Márianosztrán folytatódott, ahol az egyesület és a Horváth család közösen állított emléktáblát Horváth József emlékére.

A Lokomotív Turista Egyesület nevében Ispánovity Márton ügyvezető elnök köszöntötte a megemlékezőket, aki rövid beszédében kiemelte, hogy a Lokomotív Turista Egyesület elnöksége és tagsága hálás emlékkel gondol Horváth Józsefre, az önzetlen turista társra és barátra, a turizmusért elkötelezett emberre. Az emléktábla állítás tisztelegés Józsi bácsi turista tevékenységének legfontosabb eredményei előtt azzal a céllal, hogy az hirdesse és tartsa fenn emlékét a jövő turistái számára.

A helyi bisztró előtt összegyűlt jelenlévőket ezután Márianosztra polgármestere, Kiss László üdvözölte, majd Berki Zoltán, a Magyar Természetbarát Szövetség Gyalogtúra Bizottságának tagja emlékezett Horváth Józsefre, aki utolsó mohikánként szinte haláláig tevékenykedett a szeretett Börzsöny hegységben. Nemcsak festette, javította a megkopott turistajelzéseket, de a közeli Nagy-Sas-hegyen emberfeletti munkát végezte alakította ki a zöld jelzés útvonalát.

Az ünnepség befejezéseként ifj. Horváth József plébános úr megszentelte az emléktáblát, majd a család nevében Horváth Zoltán mondott köszönetet a megjelenteknek és a Lokomotív Turista Egyesületnek az emléktábla elhelyezéséért és az ünnepélyes felavatásért.

Az emléktábla avatással egy napon került sor az első ízben meghirdetett Horváth József Emléktúrára Liliompuszta és Szokolya vá. között, érintve a Márianosztra feletti Horváth József utat. Összesen 18 fő vágott neki a 34,7 km-es útvonalnak, hogy a célba érve megkapja a teljesítést igazoló emléklapot és kitűzőt.

Lokó Emléknap és Lokó pihenő avatás Szokolyán

A Lokomotív Turista Egyesület 2009. május 16-án a szokolyai Lokó tanyán, az egyesület kulcsos házánál rendezte meg a 60 éve történt alapítás emlékére rendezett évfordulós Emléknapot.

Az Emléknap rövid ünnepséggel kezdődött, melyen először Ispánovity Márton ügyvezető elnök üdvözölte a megjelenteket, az Egyesület jelenlegi és volt tagjait, akik eljöttek közösen ünnepelni a 60. évfordulót. A száz főt meghaladó ünneplő gyülekezet között voltak azok is, akik a 60 évvel ezelőtti alapítás aktív résztvevői voltak.

Imrik Márta elnök asszony köszöntője után az ünnepség az egyesületet alapítóinak és a jubileumi, 50, 25 és 10 éves tagsági viszonnyal rendelkező tagjainak köszöntésével folytatódott. Az alapít tagok közül Vanek Józsefné, Bödör Miklós, Cochron János és Thuróczy Lajos vehette át az erre az alkalomra készített díszoklevelet. A távol maradó alapító tagok, Zsadányi Imréné, és Nagy Sándor az oklevelét a későbbiekben kapják meg. Az oklevelek átadását követően az Magyar Természetbarát Szövetség nevében Kovács Tamás alelnök köszöntötte a jelenlévőket, majd a VTSZ nevében Szentgyörgyi Tamás elnök üdvözölte az Egyesület tagjait.

Ezt követően a jubileumi rendezvénysorozat kiemelkedő eseményének számító Lokó pihenő megvalósításáról szóló beszámoló következett. Ispánovity Márton bejelentette, hogy a Nagy-Kő-hegyen elkészült a Zsuffa Kálmán építészmérnök által tervezett pihenő. Az elnökség által szervezett adománygyűjtés meghozta eredményét, és az egyesület az avatást követően a pihenőt átadhatja a közjó, a hazai turistatársadalom számára. Elhangzott, hogy a pihenő megvalósítása kb. 530 ezer Ft-ba került, ebben a vállalkozónak fizetendő díjon felül az engedélyezési folyamat és az ismertető tábla költsége szerepel. A kapott adományok még nem fedték le a teljes költségeket, ezért az ügyvezető elnök a további támogatásra is felhívta a figyelmet. Ezután minden adományozó számára emléklapot nyújtott át, mellyel az elnökség köszönetét fejezte a kapott támogatásért.

Az ünnepi műsor közös énekléssel ért véget. A Lokó énekeskönyvből Bödör Miki bácsi választotta ki, és vezényelte le – gitár kísérettel – az idősebb generáció legkedvesebb dalait, közöttük a Lokó indulót.

A bensőséges ünneplést követően gyalogtúra indult a közeli Nagy-Kő-hegyre. A túrát a Samu bácsi által 1989-ben faragott Szent István-bottal a kézben Ispánovity Márton ügyvezető elnök vezette. A jelenlévők több mint fele, kb. 50-60 fő vállalkozott arra, hogy jelen legyen a Lokó pihenő avatásán. A pihenőn elhelyezett nemzetiszínű szalagot Imrik Márta elnök asszony vágta el, majd ünnepi pezsgőzés következett. Az ünneplést kicsit lerövidítette, hogy a Csóványos felöl sötét zivatarfelhők érkeztek, és a hőmérséklet is hűvösre változott. De szerencsénk volt, és az eső elmaradt. Bár érdekes lett volna kipróbálni, hogy hány ember fér be a pihenő alá egy nagyobb eső idején. A völgybe visszaérve ismét kisütött a nap, és folytatódhatott a turista piknik. Folyt a beszélgetés, felelevenedtek a régi történetek. A rendezvényen felvett jelenléti ív szerint 111 fő vett részt az ünnepségen.

Összegző megjegyzés: A Lokomotív Turista Egyesület minden tagját büszkeséggel tölti el, hogy méltó módon tudtuk megünnepelni a Lokó alapításának 60. évfordulóját. Az ünnepi közgyűlés, a Horváth József emlékét megőrző emléktábla, a Lokó Emléknap, és nem utolsó sorban a megvalósult Lokó pihenő tovább erősítette a Lokó család egységét.

Ispánovity Márton

Lokomotív TE ügyvezető elnöke

VÉLEMÉNY

A fövenyesi Vasutas Természetjáró Találkozó „margójára”

„

Huh, hát ez is lement …” fújja ki magát az elnök minden nagy rendezvény után, és megkezdi a tapasztalatok összegzését. A találkozó óta csak rövid idő telet el, de talán a rendezői és résztvevői tapasztalatok megosztására ez jobb, mert az élmények idővel átrendeződnek - hál’ Istennek – a szebb emlékek irányába.

Kezdjük az összegzéssel: A szokásos létszámnál többen voltunk, örömmel láttam új arcokat és több fiatalt és kisgyermeket. A programjainkat kisebb-nagyobb időjárási zavarás mellett sikeresen lebonyolítottuk… Időben érkeztek a megrendelt buszok, a résztvevők fegyelmével sem volt kirívó eset. Egy súlyosabb, de reméljük nem maradandó sérülés és kisebb rosszullétek kivételével nagyobb baj nem történt. Dicséret és köszönet illeti a sérültet, illetve rosszulléttel küzdőket segítő tagjainkat, hogy megoldották a beteg sporttársak orvoshoz, illetve hazajuttatását. Ezúton is kívánok a betegeskedőknek gyors gyógyulást.

Volt megnyitó, kis-, és nagy túrák, buszos körutazás, vetélkedő F1-es feladatokkal, és a terepen irány-menetekkel. Mindezekhez kaptunk egy útikönyvnek beillő „Salátát” is. Volt eredmény-hirdetés, ünnepi zárás és dalos tábortűz is, de volt sör, bor, pálinka és „alanyi jogon” ásványvíz is, nem is beszélve a billiárdról. Természetesen a Balaton is a rendelkezésünkre állt, de a változékony idő és a víz hőfoka csak kevés bátor fürdőzőnek adott különleges élményt.

Nagyon kellemes volt a kemping az árnyas területekkel, szép volt az ápolt fű és a virágok. Ennek a környezetnek a legnagyobb élvezői a sátorban lakók voltak, és remélem, hogy az egy-két zápor senkinek nem okozott maradandó károsodást a felszerelésében.

Nem mehetünk el azonban a kritikus körülmények és helyzetek mellett anélkül, hogy ezeket is a találkozóval kapcsolatos élmények részének ne tekintsük.

Mindenek előtt: a szállások…

A szebb időket látott ifjúsági tábor leggyengébb láncszeme a kő- és faházak lepukkant, elhanyagolt állapota volt, a következő rögtön a 8 fős emeletes ágyas faházak rendkívüli zsúfoltsága volt, ami a faházakban elhelyezett sporttársak számára minden szempontból nagy megterhelés volt. Ez úton is meg kell köszönjük türelmüket és kitartásukat.

Nem remekelt a kemping a vacsorákkal sem. A levesek hígak, az második fogások kevesek voltak, és ebbe a sorba illik, hogy a mosdókban mindig volt víz, de nem volt meleg. (Apropó, keressük azokat a sporttársainkat, akik meleg vízben tisztálkodtak, amivel talán cáfolni tudnánk azt a véleményt, hogy „egyáltalán” nem volt meleg víz!)

A fent leírtak azok, amelyek általánosan érzékelhető minőségi problémák voltak, melynek egy része a helyszínválasztás kompromisszumából, a konfliktusos része az elnökség realitásokat nem figyelembe vevő kiindulásából fakad, azaz elfeledkeztünk arról, hogy nem vagyunk már az.

Az elnökség július 6-i ülésén vizsgálta szállás minőségéből eredőkonfliktusos helyzetek okait, megvitatta ezeket és a jövő érdekében több fontos megállapítást tett:

1. A VTSZ országos találkozóján résztvevők korösszetételét, az ebből származó követelményeket a jövőben a rendezvény helyszínének kijelölésekor meghatározó módon figyelembe kell venni. Ez azt jelenti, hogy kerülni kell az emeletes ágyas elhelyezést, illetve a láthatóan szűk bel terű szállásoknál a kényelmesebb, lazább elhelyezkedést biztosítani kell.

2. Az igénybe vehető szállások minőségét a részvételi díjakban meg kell jeleníteni, azaz a jelentősen jobb minőségű szálláson lévők többet, míg a kényelmetlenebb körülmények közé kerülők valamivel kevesebbet fizetnek a szállásért.

3. A Balaton-part összehasonlítva más hasonló kategóriájú szállásokhoz az ország más részeihez képest drágább.

Mi származhat a fenti megállapításokból? Mindenek előtt az, hogy magasabb minőség magasabb áron érhető el, továbbá számon kell kérni szolgáltatótól a minőséget.

A „margóra” azonban még több, „apróságot” szeretnék felírni. A helyszín komoly kihívást jelentett a program megalkotóinak, és lebonyolítóinak, a szállások szétosztása, a túrák levezetése, a tájékozódási vetélkedő és minden más nagyobb-apróbb feladat önkéntes megvalósítása. Mindezekért köszönetet mondok mindannyiuknak, és kérem, hogy ezt a támogatást a jövőben is adják meg a szövetség tagságának. Kérem tagjainkat és különösen a találkozó résztvevőit, hogy „fogjanak tollat”, írják meg, hogy a jövő találkozóin mit szeretnének, ha másképpen lenne, és vállalnak-e „magasabb minőség magasabb ár”-on részvételt (persze lehet e-mailben is, sőt ezzel az írással indítva a honlapunkon fórumot is nyitottam).

A személyes tapasztalatom alapján merem leírni a találkozón résztvevők általános hangulatát. Úgy érzem, hogy kiforrott közösségi sportemberhez méltóan a kellemes együttlét, a túrákon látható szépségek élvezete határozta meg a hangulatot, és alapélményként mindenki ezt is vitte haza.

A fent leírtak mellett nagyon remélem, hogy a résztvevők minden kényelmetlenség (zsúfoltság, éhség, hidegvíz, fülledtség, F1, bozótos, elázás, stb.) ellenére a találkozó emlegetésekor már most is inkább a gyönyörű Balatonra, annak is a legszebb gyöngyszemére, Tihanyra és a Balaton-felvidék nyugalmas szépségeire és a kellemes együttlétre emlékeznek gyakrabban. Kívánom, hogy a vasutas természetjárók nagy családja továbbra is járja szép országunkat „Bakancsban, vasparipával”.

Szentgyörgyi Tamás

elnök

ÉRDEKESSÉGEK

Szilvásy Dénes: a gombákról 3. /Mérgező gombák/

Gombamérgezéseket különböző biológiailag aktív méreganyagok okozzák, amik az emberi szervezetet károsítják. Ezek fehérjeszerű anyagok, s mindig a gombában termelődnek. Az emberre mérgező gombákban a hatóanyag nem egyforma, ezek különféle tüneteket okoznak: a pár órás gyomorbántalmaktól a halálos mérgezésig mindenféle mérgezés előfordulhat.

A legveszélyesebb mérgezést a gyilkos galóca, a mérges pókhálósgomba és a redős papsapka gomba okozza. Hosszú lappangási idő miatt a tünetek akkor jelentkeznek, amikor a méreg már felszívódott a szervezetben.

A gyilkos galóca és a fehér galóca kecses, szép gombák, szinte kínálják magukat fogyasztásra. Zárt burokban, tojás alakban érkeznek a föld felszínére, s ekkor könnyen összetéveszthetők csiperke fajokkal. Árulkodó jegy a lemezük színe : a galócák lemeze - spóraszínük miatt - idős korukban is hófehér, míg a csiperkék lemeze már legifjabb korukban drappos - rózsaszínes, de legalábbis törtfehér - koruk előrehaladtával sötétedik.

A gyilkos galóca kalapszíne halványzöldtől olajzöldig terjed, a fehér galócának fehér a kalapja is. Mindkettőnek van bocskora és gallérja.

A galócák méreganyaga súlyos májkárosodást okoz, legrosszabb esetben májátültetéssel orvosolható csak.

A halálos gombamérgezések 90%-a gyilkos galócától ered, ezért mindenki, aki a természetben kerül kapcsolatba gombákkal köteles megtanulni azokat a látható jegyeket, amik a gyilkos galócákat megkülönböztetik más gombáktól. E jegyek a « tövétől a hegyéig » láthatók, ezért a gombákat teljes egészükben, lágy csavaró mozdulatokkal emeljük ki helyükről

Galóca tipusú mérgezést okoz még a fenyő tőkegomba, a húsbarnás-, vörhenyes- és rózsás őzlábgomba.

A mérges pókhálósgomba (végzetes) vesekárosodást okoz.

A redős papsapka gomba mérge az idegrendszert és a keringési rendszert támadja meg. Hasonlónak tartják a kucsmagombákat, de azok a látható jegyek (felszíni redőzöttség, többüregű kalapbelső) alapján jól elkülöníthetők.

A leggyakrabban előforduló gombamérgezés a Gyomor és béltünetes mérgezés. A mérgző gombák többsége ilyen típusú mérgezést okoz. Tünetei: rosszullét 15 perc – 2 óra múlva jelentkezik, hányás, hasmenés, hasgörcs kíséretében, mely 1-2 nap múlva utóhatás nélkül gyógyul. Leggyakrabban a világító tölcsérgomba okozza ezt a tünetet, melyet sajnos sárga színe miatt rókagombának vélnek.

Sok esetben nem mérgező gomba is okozhat mérgezéshez hasonló tünetet, mert olyan mennyiséget fogyasztanak belőle, amit nem tudnak megemészteni, vagy egyéni érzékenység is vezethet rosszul léthez.

Alkoholmámorhoz hasonló tüneteket okoz a légyölő-, a barna- és párduc galóca

Hallucinogén, kábítószeres tünetek jelentkeznek a láng- és egyes csengettyűgomba fajok, a trágyagombák- és némely galócafaj fogyasztása után.

Alkohol egyidejű fogyasztásával lép fel mérgezés pl. : a ráncos tintagomba.

Vannak gombák, amelyek nem mérgezőek, de csípős, keserű ízükkel, kellemetlen, dohos szagukkal tönkretehetik ételünket - egész napi munkánkat. Pl. : piros galambgomba, epeízű tinórú, tejelő gombák, erdei szömörcsög.

Nem következik be mérgezés, nem jelentkeznek kellemetlen tünetek, ha a magunk szedte gombát hivatásos szakellenőrrel megvizsgáltatjuk !

***

Szépvíz, Széphavas, Szent László

Szoborállításra készül Szépvíz. Emléket állítanak annak a Szent Lászlónak, akinek a falu a nevét köszönheti. A legenda szerint csatából tért vissza a táltoskirálynak is nevezett Szent László, amikor megsarkantyúzta Szög nevű táltos lovát és beugratott a völgybe. Itt egy tiszta vizű patakot talált és lónak ezt mondta: Igyál lovam, mert ez szép víz. A később a patak mentén létrejött település innen kapta a nevét. A monda alapján sokáig vitatott volt a Szent László kövének holléte, amelyen a bemélyedések a király lovának a patkónyomait őrzik. Az elmúlt évben megoldódott a rejtély, a községi tanács tagjai megtisztították a kő környékét. A legendás Szent László kápolna nyomait is feltárták.

Szépvízről indulunk a Széphavasra. Autóval jutunk fel az 1150 méter magas Gyimesi-hágóra. Onnan gyalog indulunk a meredek szekérúton a Pogányhavas irányába. Felháborít, hogy enyhén szólva egy felelőtlen méhész a parkolóba telepítette egész méhesét, ahol szinte minden áthaladó autós megáll. Zúgnak a méhek a fejünk felett, a barátomat meg is szúrta egy. Lett volna több szúrás is, ha el nem menekülünk. A kellemetlen epizód után vigaszt nyújt a táj szépsége. A rengeteg most nyíló havasi virágtól színes a hegyoldal. Lila a zsájától, sárga a zergeboglártól, népiesen pünkösdi rózsától, fehér a margarétától és a pozdor virágtól.

Lassan feljutunk az 1336 méter magas Széphavasra, ahol valamikor a középkorban kőkápolna épült. Egyike volt e kicsi Isten-háza az őskápolnáknak, melyeknek feladatul adatott, ha ellenség közeledik, harangját félreverve adjon riasztást a Csíki-medence őrtálló székely férfi népének.

A Szentlélek tiszteletére szentelt kápolnának Orbán Balázs szerint más szerepe is volt: E kápolnánál gyűlt össze pünkösdkor, minden évben a kilenc moldovai székely (csángó) falu lakossága fehér öltönyben, arany, hímzett fehér zászlókkal, énekelve jöttek ide, hol a csíki testvérekkel találkozva, zászlóikat összeérintve mentek a Csík-Somlyói búcsúra, visszatértükkor, pedig az egész nép és a deákság elkísérte őket idáig, hol miséztek, s a jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen búcsúztak el a távozó rokonoktól. 1744-ben a veszteglő intézetek felállításakor betiltatott a moldovai csángók kijárása, ekként kíméletlen kezekkel tépetett szét azon szent kötelék, amely idegen földön lévő testvéreinket egybefűzi a hazával.

A szerepét vesztett kápolnát lerombolták, köveit állítólag a bükkloki románok hordták el.

A Szentlélek kápolna búcsúnapját a táltoskirály legendája nyomán Szent László ünnepe adta. Berszán Lajos, Gyimesfelsőlok akkori plébánosa a kilencvenes évek elejétől a kápolna romjainál Szent László ünnepén ünnepi szentmisét celebrált, ezzel hagyományt teremtett.

A kápolna helyén ásatások gödrei fogadnak. Ez előfeltétele annak, hogy a megalakult Széphavas Egyesület újraépítse a kápolnát. Az idei pünkösdi hétfőn már sor került az alapfa letételére. A szépv ízi közbirtokosság által adományozott famennyiség Gyergóújfaluban és Gyimesfelsőlokon fafeldolgozó telepeken szárad, várva a további feldolgozást.

Nem sokat időzünk a csúcson, elindulunk Gyimesfelsőlok irányába azon az úton, amelyet régen a zarándokok használtak az Orbán Balázs által leírt időkben. Utunkat Berszán Lajos kanonoknál fejeztük be, aki elmondta, hogy a hagyomány folyatódik, idén is lesz szentmise a kápolna romjainál Szent László tiszteletére.

Pomjánek Béla

VTSZ III. NEGYEDÉVI PROGRAMJAI