Beszámoló - 2015. július 8 - 12. (sze - v) - Könnyű, családi vízitúra a Bodrogon gyerekekkel
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2015. július 20. hétfő, 10:10
Július elején, a rekkenő hőségben már mindenki nagyon várta, hogy kiszabaduljon a szürke hétköznapokból, a városi forgatagból.
Idei vízitúránkra családokat, kicsiket, nagyokat, első vízitúrázókat, rutinos matrózokat egyaránt vártuk a Bodrog csendes, széles vízére. Jöttek is szép számmal, 41 fős csapattal indultunk útnak.
1. nap. Szerdán Tokajban egy bemelegítő túrát tartottunk, ahol még minden belefért. Itt ültek hajóba az „első” kormányosok, ekkor még előfordult, hogy fordítva ültünk a kenuban, elrepültek a kalapok, stb. Hamar belelendültünk, a nyugodt vízen volt lehetőség a gyakorlásra. Kipróbáltuk a kikötést is 10 hajóval, mégpedig egy kompátjáróban, ahol azt is megtapasztaltuk, hogy milyen meleg a Bodrog vize. Jó kis lubickolás után indultunk tovább, még mindig a Bodrogon felfelé. Bekukkantottunk izgalmas vízi utakba, ugráltunk egy stégről, kipróbáltuk, hogyha jön a nagy hajó, hogyan kell ráfordulni a hullámokra. Késő délután visszatértünk tokaji szállásunkra, ahol az időjárás előrejelzés miatt a sátrak helyett inkább a faházas megoldást választottuk. Meg is jött az éktelen vihar, de nem Tokajba, hanem Budapestre, így aggódva hallgattuk a híreket családjainktól. Elkészült a lecsó is vacsira, jó kis közös evésbe kezdtünk, aztán jöhetett az éneklés, beszélgetés, játék, miközben csendesen esett az eső.
2. nap Csütörtökön reggel összeszedelőzködtünk, megvolt az első pakolás is a kísérő kocsiba. Busszal mentünk Zemplén/Zemplínbe, útközben még megálltunk Borsiban Rákóczi szülő „házánál”. Aztán eljött az igazi, csomagos vízre szállás is. Itt már „rutinosan” vágtunk neki első utunknak. Nagyon jól éreztük magunkat, rövid, 15 fkm-es távunkon. Gyerekek, felnőttek egyaránt megtapasztalhatták az evezés örömeit, illetve az összekapaszkodás nyújtotta lehetőségeket is. A sodrás nem volt túl nagy, így amikor szembe szél volt, időnként hátrafelé haladtunk, de a kenukból előkerülő finomságok kárpótoltak minket. A kemping előtt egy gyönyörű, sekély partos fürdőhelyet találtunk, ahonnan nem volt könnyű elszabadulnunk. Csütörtök este Felsőbereckiben szálltunk meg. Mire kikötöttünk, esetleg lezuhanyoztunk állandó főszakácsunk jóvoltából már készen is volt a vacsora. A gyerekek, akik előző nap még csak ímmel-ámmal eszegettek, mostanra már kellőképpen megéheztek, még a bogrács alját is kitunkolták kenyérrel. Így aztán nem nagyon kellett mosogatni sem. Itt már mindenki sátrat vert, ezen az éjszakán kiderült, hogy kinek, hogy bírja a dereka a matracon alvást. Nem maradhatott el az éneklés, és a gyerekeknek sem kellett sokat könyörögni, hogy térjenek nyugovóra.
3. nap Péntek reggel, a jól bevált 9.30-as indulás mellett döntöttünk, és nekivágtunk a hét legrövidebb távjának, 12 fkm-nek. Próbáltunk volna sokat fürdeni, de sajnos nem nagyon volt lehetőségünk a magas partfal miatt. Így úgy döntöttünk, hogy következő szálláshelyünkön, Sárospatakon fogunk mártózni. Na, ezen a „szálláshelyen” ért némi meglepetés minket, de a társaság felháborodásának, illetve túravezetőnk gyors intézkedésének köszönhetően egy másik szállásra eveztünk, illetve sétáltunk át, ahol már szokásos, tábori körülmények fogadtak minket. Később, még egy másik csapatot is befogadtunk, mert ők sem tudták tolerálni gyerekeikkel az embertelen körülményeket. A vacsi még így is nagyon korán elkészült, egy kis sárospataki városnézés, pihenés után nagy lendülettel kezdtünk fogyasztásába. Vacsora után nagy társasjáték partik kezdődtek, de viszonylag időben mindenki lefeküdt, mert a hírek szerint 23.00 és 04.00 között a szomszédban bulit tartottak. Hát ez így is volt. Ebben az időben csak a gyerekek tudtak megfelelően aludni, mert a buli, illetve az utóhangok többször is felvertek minket. Sajnos az eddigi szakácsnénkat haza szólították, így másnap két fővel kevesebben, immáron étkezés tekintetében magunkra számítva indultunk tovább.
4. nap Szombaton 17 fkm várt ránk, viszonylag borultabb idővel, kicsit hidegebb vízhőmérséklettel. Célunk Olaszliszka volt. Bodrogolasziban kikötöttünk egy kicsit hosszabb időre, fürödtünk, templomot néztünk, fagyiztunk, kávéztunk, ki-ki ízlése szerint. Nehezen szakadtunk el ettől a kánaántól, de azért továbbindultunk. Úti célunkhoz megérkezve gyorsan kellett kikötnünk, mert a komp éppen szállítgatta át a traktorokat, autókat, így két fuvar között kellett gyorsan kikapkodnunk hajóinkat a vízből. Viharos sebességgel sátrat állítottunk, szakácsaink, konyhalányaink azonnal elkezdték a vacsora készítését. A gyerekektől egy idő után roskadozott a stég, ahol kisebb-nagyobb sikerrel próbáltak halacskákat, molnárkákat kézzel, pecabottal, hálóval, vödörrel fogni, a másik csapat gyerekeivel együtt. Vacsi után még dinnyét is ettünk, így aztán már elég nehéz volt a mozgás. Eljött a záró tábortűz ideje, ahol első túrázóink megkapták emléklapjukat. Kicsit énekeltünk, majd nyugovóra tértünk. Másnapra korábbi indulás volt előre vetítve, illetve a hét leghosszabb távja, így aludni is kellett egy incifincit.
5. nap Vasárnap reggel az utolsó sátorbontás, pakolás kezdődött. Itt már mindenki logisztikázott, hogy kinek, milyen csomagját hova tegyük, hogy Tokajban minél kevesebbet kelljen pakolászni. A tegnapról maradt nagy mennyiségű paprikás krumpli jól esett reggelire. Még így is 9.00-kor kezdtük a kenukat a vízre tenni, ahogyan azt el is terveztük. Vasárnap 20 fkm-t eveztünk. Az előző napi szélnek már nyoma sem volt, így ki-ki a napon, a folyó közepén, ki-ki a fák árnyékában folytatta útját. Most is szuper kikötőhelyet találtunk egy vízi bázisnál, ahol megettük a büfé fagyi készletét, majd indultunk tovább. Út közben összekapaszkodva nasiztunk, dinnyéztünk. A cél előtt a már jól bevált első napi kikötőhelyünkön megálltunk, ahol a gyerekek „megmentésére”, illetve szórakoztatására egy motorcsónak is érkezett a kísérő kocsi vezetője, illetve a túra legkisebb résztvevője jóvoltából. Az utolsó kilométert már kissé szomorúan a búcsú árnyékában, illetve kicsit vidáman is a zuhany reményében tettük meg. Kikötöttünk, kitakarítottuk a hajókat, leadtuk a mellényeket, lapátokat, hordókat, aztán pakolás a kísérő kocsiból az autókba, majd irány haza. Néhányan még Tokajban ebéd/vacsoráztak, majd estére mindenki hazatért.
Igazán jó kis bemelegítés volt ez a vízitúrákhoz mindenkinek. Annyira nem volt szabadidőnk, hogy a táskában utazó szám-, képháború, illetve vetélkedők kellékei elő sem kerültek…
Telek Tünde
Így haladunk a vizen, egy rövid videóban :)
Borsos Gábor képei: https://plus.google.com/photos/114859845996775189406/albums/6170881409972561617
Malek Gabi képei: https://goo.gl/photos/VUz2sfaoQdSK3hDU9
Pásztor Andris képei: https://goo.gl/photos/P3BctDQt2EMKA8tg7
Szabó Árpi képei: https://picasaweb.google.com/117454314976225546756/BodrogVizituraGyerekekkel
Tartler Adrienn képei: https://plus.google.com/u/0/111704608276516541889/photos
Burján Ernő képei: https://goo.gl/photos/