2013.07.12-14 Vitorlázás a Balatonon,

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:01

2013.07.12-14 Vitorlázás a Balatonon,

Kell az embernek egy kis Balcsi szelcsi

Idén két hajóval – a 6 személyes Syrius 24, alias Pogival és a 12 személyes Füke 37, alias Afival – töltöttünk három felejthetetlen napot a Balatonon. Az előbbinek Mészi, míg utóbbinak Árpi volt a kapitánya. Azt hittük a tavalyi élményt nem lehet felülmúlni, de lehetett.

Remek idő, társaság és hangulat…

2013.07.12

Balatonfűzfőre 8 körül értünk le, Árpinak sikerült elintézni, hogy a vitorlásokat ne csak 10-kor bocsássák a rendelkezésünkre, hanem már a reggeli órákban. A hajók legénysége nagy örömmel és izgalommal érkezett, bízott a mostanra beharangozott, kedvező széljárásban. Ki első útját most teszi, ki már tudta mire számíthat e három napban; eljött ismét, mert korábban megbabonázta a szelek és hullámok játéka.

Ismerősök örültek a viszont látásnak, ismeretlenek figyelmesen szemlélték a társaságot, kivel lesznek összezárva néhány napra. KataJani Balcsi szelcsivel várta társait, a felcsillanó szemek igazolták, jól esett mindenkinek.

Afi a maga eleganciájával kivívta ez első számú figyelmet. Csak csodálni lehetett méretéből adódóan is. (12m) Beszállásnál, fel kellett hozzá emelkedni! A belső tér látványa, kényelme – beleértve a tágas tereket, a praktikus felszereltséget - egyaránt hozzájárult állunk leeséséhez. Igen, ez egy valódi yacht. Először furcsállottuk, miért kell két kormánykerék az irányításához. A kikötői kiállás alkalmával nem volt több erre irányuló kérdésünk.

Pogi, a kisebbik sem szégyenkezhet, mert tavaly ugyanilyennel töltöttünk felejthetetlen napokat. Az időjárás és a víz ereje dominánsabb rajta, természet közeli élménnyel lesz gazdagabb az ember rajta. Teljesen más benyomással távozik róla az ember. A hajók teljesítménye más, mert kisebb szélben Pogi, nagyobban Afi a befutó. Érdemes mindkettőt kipróbálni.

Kihasználtuk a lehetőséget és Tihanynak vettük az irányt. Fűzfőt elhagyva jolle-en tanuló 7-8 éves gyerekek ügyesen manővereztek motorcsónakról figyelő oktatójuk parancsára. Időben jobb elkezdeni, de még most sem késő. Pogin Ádám segédkezett szívesen, Afin több jelölt is volt Jani és Imi személyében. Ők esetleges vitorlásvizsgán gondolkoznak. Hamar elrendeződött, ki miben jártas, ki milyen pozíciót töltene be a legényég között, ha elszegődne egyszer tengerésznek. A humorzsák szerepét Gyuri tartotta végig rendíthetetlenül. CB rádión beszélt egymással a két alakulat. Elkezdődött az ugratás, a cselszövés, felkészülés az esetleges, bármikor kitörő vizi csatára.

Spanyol felségjelzésű motorcsónakra lettünk figyelmesek, majd a Magyar Vitorlázó Szövetség egysége közeledett felénk és világosított fel, hogy másfél perc múlva rajtol a nemzetközi mezőny. „Legyünk szívesek, hagyjuk el a versenypályát.”

Így világossá vált számunkra a Balatonon egyre csak szaporodó, és egy vonalba rendeződő vitorlások látványa.

Nagy lett az izgalom, amikor megpillantottuk Tihanyt. Kikötésnél mindenki tudta feladatát. A parton már vártak a többiek. A büfében ettünk, ittunk, fagyiztunk majd felgyalogoltunk az Apátsághoz. Remek a kilátás nyílt a magyar tengerre. Zöldeskék színét sokáig csodáltuk. A víztükrön sötétebb foltokban a felhők árnyékai ereszkedtek le fürödni.

Felkerestünk, egy nem olyan rég megjelenő ládát. A mikroládával avattuk be a többieket a geocaching rejtelmeibe. Azután megvitattuk, hogy ilyen jó időjárási viszonyok mellett akár Keszthelyig is eljuthatunk. Csak Boglár lett az éjszakázásra kitűzött út vége, gondolván arra, ha az elkövetkező napok szélcsendet hoznának. Kikötés előtt még megmártóztunk a selymes vízben. Gyors sátorverés után irány a helyi halsütöde.

2013.07.13

Még este elhatároztuk néhányan, hogy reggel felmegyünk a gyerekkorunkat idéző Gömbkilátóba. Végül hárman kerestük fel, ahonnan jó messze elláttunk. Szépen felújították a vasszerkezetet. Ezt délelőtt a vízről unalomig bámulhattunk még a szélcsendben. A kilátóhoz az út egy piacon keresztül vezetett fel. Beszereztünk egy közel 9 kilós dinnyét is a helyiektől, amit közösen fogyasztottunk el. Mindenkin csurgott a dinnyelé. De jó volt ragacsosan a vízbe ugrani!

Ez a nap nem a szelek szárnyain száguldó hajókázásról szólt. Mindenki úgy nézett ki, mintha a maradék tejfölt kente volna magára leégés ellen. Az egész napot a Balatonon töltöttük. Fürdőzésre, napozásra alkalmas volt az idő. Kártyázással, merengéssel ütöttük el a nap további részét, majd remek képeket készítettünk a tájról, a csendről, távoli vitorlásokról és egymásról. Élveztük a teljes nyugalmat. Lóci és Csongor a most is a vitorlák alatti részen ült, a többiek a hátsó részben foglaltak helyet. Kell, hogy az ember csak üljön és beszélgessen és olyat is csináljon, amivel ismét gyereknek érezheti magát, ebben a túlhajtott, felpörgetett világban. Délután már egy kicsit untok a semmittevést. Előkerültek a vizi pisztolyok és egy belharc kerekedett ki a legénység között.

Árpinak a szája mosolyra fordult, amikor bőrünkön éreztük a szellő sugallatát. A szél egyre csak erősödött és már szeltük a habokat sebesen. Jani megérdemelte, hogy a nap további részében is irányítsa a vitorlást, ha már az unalmas szélcsendben szó nélkül helytállt. Este Alsóörsre érkeztünk, ahol többen a hajón és körülötte éjszakáztak. Néhányan a kempingben sátraztak.

2013.07.14.

A frissebbek megmártóztak már korán reggel, míg a többiek még a reggelijüket fogyasztották.

9 órakor indultunk, vasárnap tényleg a vitorlázásról szólt, megérdemeltük. Csak úgy gyülekezett a vízen a sok, szenvedélyüknek élő fanatikus. Láttunk szörföst, katamaránt és még Árpi tudná pontosan felsorolni miféle szerzeményeket.

Mi is szeltük a habokat órákon át, majd Zamárdi felé vettük az irányt. Szó volt, hogy fagyizunk a parton, de nem kockáztattuk a kikötést az esetleg zátonyra futás miatt. Már csak egy megfeneklett hajó hiányzott volna!

Vasmacskát vetettünk, megmártóztunk a hidegnek mondható Balatonba. A másik hajó is ezt szerette volna, de az egyre erősödő hullámok megnehezítették, többször elsodródtak mellőlünk. Vízi csatára került sor.

Egyik és másik legénység elfoglalta az ellenséges hajót. Végül egy döntetlenbe állapodtunk meg. A széllel a hullámok is felerősödtek, jobbnak láttuk, ha mi is szélnek vesszük az irányt. Rengeteg, féle, fajta, méretű és színű vízi járgány keveredett a Balatonra. Élveztük a sebességet, többször féloldalasra vettük a figurát.

Elérkezett a búcsúzás ideje. Először a hajóktól kipakolás s kitakarítás után. - jó matrózokhoz hasonlóan a fedélzetet is felsúroltuk – majd egymástól köszöntünk el. Ajánlottak egy házias ízeket kínáló éttermet. Néhányan felkerestük.

Három nap elég arra, hogy kikapcsolódj, ismét gyerek legyél, új élményekkel gazdagodj és

Téged is magával ragadjon vitorlázás!

Találkozzunk jövőre!

KataJani