Magashegyi túra az erdélyi Hargitán és környékén 2011. 08. 06-14. - beszámoló

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

Magashegyi túra az erdélyi Hargitán és környékén

2011. 08. 06-14.

Idén ismét ellátogattunk Erdélybe, ezúttal csak gyalogos túrákon csodáltuk a tájat, természetet.

6-a, szombat

Budapest - Hargitafürdő autóbussza

A korán kelők már hajnali 6 órától gyülekeztek a találkozó helyén, mely a hagyományokkal ellentétben nem a Hotel Ibis volt, hanem Kőér utca elején található parkoló. Egy hétig minket szolgáló kisebb buszunk és Barabás Csaba fiatal, székely sofőrünk akár készen is állt már ekkor az indulásra. 25 fős csapatunkból majdnem mindenki időre, de néhány vidékről vonattal később érkező miatt csúszással indultunk. Ma az egész napunkat az utazás töltötte be tulajdonképpen, mégis csak 650 km-t kellett megtenni buszon utazva. Szerencsénkre a tavalyi busszal ellentétben nem volt semmi probléma a kuplunggal. A klíma viszont nem működött. Jól esett kiszállnunk a buszból és sofőrünket is némi pihenésre ösztönöztük. Az idei nyár szabadságra ment, de úgy tűnik velünk érkezett Erdélybe és maradt majd’ mindvégig útitársunk. Csak úgy szaunáztunk a buszban egy-egy pihenő után felszállva. Magyarországon csak egy helyen, Püspökladánynál álltunk meg. Itt mindenki beszerezhette a kirándulásokra szánt ebédre valót, kiegészítőt és frissítőt. Ártándi határátlépés után említésre érdemes pihenőnk, a távolban már a hegyeket is sejtető Királyhágó volt. Innen még tovább zötykölődtünk úti célunk felé. A szobabeosztás praktikusan az úton jövet eldőlt.

Hargitafürdőre, Erdély egyik legmagasabban fekvő településére már sötétben érkeztünk. Csak az árnyvonalaikat láttuk a körülöttünk magasodó hatalmas fenyőknek. 21:15-kor foglaltuk el szállásunkat, majd még ezután álltunk neki a vacsorának: tárkonyos krumplilevessel, sertéspörkölt, főtt tésztával, kovászos uborkával vártak kedves szállásadóink Erika és Veronika. Minden étkezésnél ők lesték kívánságainkat. Megérkezésünkkor nem hiányzott a pálinka sem az asztalokról.

A háziak eligazítottak, kérdéseinkre türelemmel válaszoltak. Mindig a vacsoránál tudtuk meg a másnapra szánt reggelit és vacsorát, így könnyebben eldönthettük, hogy igényt tartunk-e azokra. Fáradtan tértünk nyugovóra.

7-e, vasárnap

Hargitafürdő – Tolvajos-tető autóbusszal

Tolvajos-tető 985 – Karós-puszta – Tekerő-pusztai esztenás – Hírtelen-puszta – Lúcs-melléke (Tőzegláp) 1079 – Csíkszentimre-fürdő – Büdösfürdő 1200 (5 ó, 15 km, ↑400 m ↓200 m)

Büdösfürdő – Hargitafürdő autóbusszal.

Felvágott volt az asztalon 8 órakor, a minden reggel fellelhető tea, vaj és isteni házi baracklekvár mellett. A tea nem ám a mindennapokban használatos filteres formában került tálalásra, hanem a mezőről frissen szedett gyógynövény főzetből kortyolhattunk kedvünkre.

Irány a hegyek! Megkezdődtek a túrák, amiket gondos tervezés előzött meg. Először nehezen találtuk a kiindulópontnak számított Fenyőke menedékházat, ami mostanra nagyon le van robbanva. Többször el is buszoztunk mellette. Utána a kék jelzést kerestük több ideig. A nap jó része a ritka és furcsa mód, függőleges felfestésű jelzés keresésével telt el. Néha le is tértünk róla, ezért nem tudtuk délután Csíkszereda városát megtekinteni, hogy a megbeszélt vacsorára hazaérjünk.

Lenyűgöző tájakon vezetett utunk. Magas, formás fák ölelésében, majd a tér kiszélesedvén előttünk elnyújtott mezőkön haladtunk keresztül, friss levegőt szívva. Sárga, zöld, barna színek domináltak és pompáztak szemünk előtt. Nem győztünk betelni a látvánnyal. A táj szépségét fokozta a mező közepén egy-egy elkorhadt szürke fenyő. A korhadt fák érdekes rajzolatokat festettek a tájba.

Birkákon és juhokon kívül kecskékkel, lovakkal találkoztunk utunk során. Pásztoraikkal váltottunk néhány szót, megtudtuk valójában jár erre medve. Ugató kutyáiktól erősen tartottunk. Tavalyi túravezetőnk tanácsára beszereztünk ellenük egy ultrahangos riasztót is, ami utunk során tényleg hasznunkra vált.

Az alacsony fenyvesek árnyékában, vízmosásban haladva igazi medve lábnyomokra lettünk figyelmesek. A nyomokból ítélve kis medvebocsnak tűnt, de többre inkább nem is voltunk kíváncsiak. Kint tartózkodásunk alkalmával egy-két praktikus tanácsot tanultunk arra az esetre, ha véletlen szembe találjuk magunkat vele.

Hírtelen-pusztánál fogyasztottuk el ebédünket. Evés után különböző gombákat szedtek hozzá értő csoporttársaink. Egy idő után gyanakvóan álltunk meg, kiáltottunk hátra hol létükről érdeklődve. Választ nem érkezvén Zsolti visszafutott értük. Mint utólag kiderült jól tette, mert egy elágazásnál rossz útra tévedtek és jócskán eltávolodtak tőlünk. A két szekeret talán nem a véletlen sodorta arra, - még ha nem is igazán józanul utaztak rajta és az egyikről utasa le is esett -, de így kapott Zsolti útmutatást társaink letért útjáról.

A nap forrón sütött ránk, izzadtunk is keményen a Büdösfürdő felé vezető meredek kaptatón. Büdösfürdőn székely kapukat csodáltunk, elemeztük szívet melengető feliratukat. A moffettában megtapasztaltuk a borvíz erejét, kénes, büdös szagát. A forrásból kóstoltuk szénsavas, vassal telt ízét.

Vacsorára zöldségleves, grill husi, fűszeres krumpli, kovászos uborka került felszolgálásra a kertben. Utána ment ki-ki a maga felfedező útjára a panzió körül és osztottuk meg tapasztalatunkat este a teraszon.

A túrák zömével nem az eredeti kiírás szerint zajlottak. Minden nap eltértünk többé-kevésbé a túratervtől, mert a busz nem mindig tudta megközelíteni a kiinduló pontot. Számunkra nem okozott gondot, hiszen így is sok szépet láttunk.

8-a, hétfő

Hargitafürdő – Libán-tető autóbusszal

Libán-tető 1000 – Osztoros-csapása - Veres-bükk 1373 – Ördög-tó – Súgó-patak völgye – Libán-csárda 850 (5 ó, 17 km, ↑400 m ↓550 m)

Libán-csárda – Hargitafürdő autóbusszal.

7 órakor reggeliztünk tükörtojást. 8 órakor indult buszunk újabb kaland várt ránk.

Eredetileg Fertő-nyeregig szerettünk volna eljutni vele, de a járművünk nem tudott addig elfuvarozni bennünket, sőt egy kicsit el is keveredtünk vele. Módosítani kellett az eredeti kiírást. 19 főre csappant csapatunk Libán-tetőtől vágott neki a távnak.

A napsütés szerencsénkre ma is végig kísérte utunkat, persze nem csak a közel 35 °C miatt izzadtunk, hanem a kezdeti enyhe emelkedő is közrejátszott, ahol kicsit széthúzott a társaság. Kevés árnyék kísérte utunkat, ritkább volt itt az erdő. Feljebb a hegyen elkerülte figyelmünket a túra nehézségétől a sok málna, áfonya, szeder. Akadt bőven mindenkinek! Reménykedtünk, hogy a maci nem most fogyasztja el ebédjét a közelben. Alig bírtunk betelni az erdei mannával. Sajnos Veres-bükk csalódást okozott a körpanorámát illetően, megelégedtünk volna a végén egy panorámával is, de hiába. Így málnába fojtottuk bánatunkat.

Ma sem volt könnyebb meglelni a megfelelő turistajelzést. Néha átverekedtük magunkat kivágott, otthagyott fenyőkön, holott két GPS is segítette tájékozódásunkat a térképek mellett. Szakértőink többször összedugták fejüket a térkép felett, valamint egyeztették készülékeiket.

Szép tájakon, hatalmas fenyvesek mellett haladtunk célunk felé. Gombaszakértőink tájékoztatták az amatőröket a szemünk előtt heverő, mit heverő, ágaskodó őzláb gombákról. Súgó patak völgyében ereszkedtünk lejjebb, medre szélesedett egyre. Biciklikerékből és marmonkannákból készített mini vízi malom forgatta a hideg hegyi patakot. Az egyik pihenőnél felfrissítettük magunkat, bátrabbak a lábukat is belelógatták. Libán fogadónál megittuk megérdemelt energia utánpótlásunkat.

Sikaszó ládánál az út mellé lehúzódott buszról a ládázást kedvelők leszálltak és örömmel tartottak rögtönzött bemutatót.

Hazafelé menet megálltunk sofőrünk boronafalas –lakatlan – szülői házánál.

Erdélyi látogatásunk második ládája Marosfőn, a Maros-forrásánál volt, ahol mindenki büszkén fényképészkedett és kóstolta meg az itt még tiszta vizet.

Karcfalva erődtemplomába is betértünk, sőt az erődként funkcionáló falon is körbe mentünk. Ládakereséssel folyattuk utunkat a Csíkrákossal egybeépült Görcsfalvára. A település templomába nem tudtunk betérni, de így sem keseredtünk el a zodiákus jegyekkel ellátott tornyot látván. Érdekességképp a paplaktól felvezető fedett lépcsősort is meglestük. Vásárlással pótoltuk elemózsiánkat vacsora előtt.

Savanykás gombócleves, rizs, szaftos, ízletes husi, kovászos uborka és uborkasaláta várt az asztalon a szálláson.

Sándor túratársunk külön úton járt a mai nap folyamán, hobbijának hódolva kereste fel a közeli bányát. Hozott mindenkinek szép kő-példányokat. Érdekes, történeteit szívesen hallgatnánk napokig.

9-e, kedd

Hargitafürdő 1345 – Madarasi-Hargita 1800 – Hargita-menedékház 1720 – Vargyas-patak völgye – Szentegyháza Vízmű-telep 1000 (7,5 ó, 25 km, ↑600 m ↓950 m)

Szentegyháza Vízmű-telep – Hargitafürdő autóbusszal.

A 7 órai virslis reggelivel eléje siettünk a napnak, hiszen ma a székelyek szent hegyére tartottunk, a Madarasi-Hargitára. Közvetlenül a házból indultunk gyalogosan. Az előrejelzések szerint 25 km várt ránk. A Csicsói-Hargitát most kihagytuk, és igyekeztünk célunk felé a délutánra jelzett eső miatt.

Gyorsan felkapaszkodtunk 1600 m-ig a Csicsói- és Madéfalvi-Hargita mellett elhaladva. Kisebb lápos táj keresztezte utunkat, ismét gyönyörű gombákat, növényeket fényképezhettünk. Áfonyát eszegettünk, de az idő sürgetett, ezért a pihenő váratott magára, közvetlenül a csúcs előtt tartottunk csak ebédszünetet.

Innen saját tempóban és gondolatainkba burkolózva vághattunk neki a hátralévő emelkedőnek. A csúcs előtt a ládát is előszedtük a kövek takarásából. A csúcson kopjafák, emlékművek döbbenetes sora emelkedett előttünk: büszkén lengtek rajtuk nemzetünk lobogói száz féle méretben és felirattal. Még az árpád-sávos lobogó is állta, az itt mindig szeles időjárás viszontagságait. Mintha így adózna valamelyest a magyar történelmünk előtt az időjárás. Elérzékenyülve jártuk körbe a kopjafákat, olvastuk szívet melengető idézeteiket. Úgy éreztük, valóban a miénk a hely és tényleg a határon túl nyúlnak honfitársaink könnyei. Mi is vittünk egy nemzeti szalagot és emlékül kötöttük fel az egyik legmagasabb zászlórúdra, miután elénekeltük a székely himnuszt. Az itteni csoportkép nem hiányozhat fotóalbumunkból. Leereszkedtünk a Madarasi menedékházhoz, ahol heveny sörözésbe-kávézásba kezdtünk Jól megnéztük magunknak a „kocaturistákat” Ivóból felhozó traktor után akasztott szekereket is.

A Vargyas-patak völgyében folytattuk utunkat, sajnos nem a gerincen lefelé, - már csak a térképen látható kilátópontok miatt -, azért így is szép hegyek magasodtak körülöttünk. A faluig egészen nem kellett lemennünk a végére monotonná vált úton, mert sofőrünk elénk jött. Örültünk, hiszen az utat eléggé feltúrták és lehangoló lett volna így végigporoszkálni rajta.

Visszatérve a szálláshelyre heten a közelben lévő Balu kalandparkot keresték fel adrenalin növelés gyanánt. Legnagyobb élményt a tó felett áthidaló canopy pálya szerezte. Itt lehetett tériszonyt legyőzni, klettersteighez nélkülözhetetlen beülőt próbálni és kiabálva, önfeledten csúszni a tó felett. Este felvillanyozva, büszkeséggel mesélték történeteiket.

Paraszt csorbával, sült hússal, krumplival és salátával laktunk jól este.

10-e, szerda

Hargitafürdő – Székelyudvarhely (Múzeum, ref. kollégium, székely kapuk, szoborpark,

– Szejkefürdő (Orbán Balázs sírja)

– Farkaslaka (Tamási Áron szülőháza és sírja)

– Korond (Fazekas múzeum, unitárius temető, Likas-kő)

– Hargitafürdő autóbusszal.

Igazi kesser-szemmel ládázós napnak néztünk elébe a reggel elfogyasztott padlizsánkrém és felvágottak után. Összesen 5 ládát sikerült becserkésznünk a nap folyamán! Olyan helyekre rejtették ezeket, ahol érdekes, szép látnivalóval gazdagodhat az ember.

Ma az esőnap idején, szerencsések voltunk, nem áztunk el. A nagyobb zuhéknál épp a buszon ültünk. Ezért terveztük erre a napra a városlátogatásokat.

Többek között felkerestük Homoródot, ahol Zergi szolgálatkészségének köszönhetően pontot gyűjthettünk. Homoród-fürdőn számos forrás található, valamint gondosan kialakított ifjúsági tábor is. Az igazat megvallva csak húsz percre álltunk meg itt, de még így is megérte.

Székelyudvarhelyen első utunk a piacra vezetett. Megcsodálhattuk az óriás padlizsánokat és ovális sárgadinnyéket. Kóstolót kaptunk a kecskesajtból.

Utána egyénileg felkerestük a város nevezetességeit, érdekességeit. Benedek Elek Tanítóképző, Tamási Áron Gimnázium, középkori vár maradványa, Barátok temploma, főtér és városháza. A legnagyobb hatást a szobrok kelltették, ahol történelmünk kiemelkedő alakjaival találkoztunk, rajtuk nemzeti szalagokkal. A város melletti Jézus szíve kápolnát már esőben közelítettük meg. A gondnok ekkor is szívesen állt szolgálatunkra és mesélt róla.

A Szejke-patak forrásánál Orbán Balázs sírjánál róttuk le kegyeletünket, majd Farkaslakán Tamási Áronnál. Számos székely kapu díszeleg, mindegyik a maga szépségében tündököl, legyen új vagy régi darab. A településen természetesen felkerestük a szülőházát is, ahol a kiállítás is alátámasztotta kiemelkedő személyiségét. "Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk; s a föld, amelyen élünk és meghalunk" (Tamási Áron)

Korondon nézelődtünk a bazárban, vásárfiát keresvén. Egy-egy üveg áfonyapálinka, mézeskalács, kalap, kerámia került a képzeletbeli kosarakba. Szép kerámiákat láttunk az egyik üzletben, ahol a hagyományos formák mellett a modern igényeknek is megfelelő díszítéssel is találkoztunk.

A város mellett a Likas-kőhöz is átbuszoztunk. Muris fényképek készültek a kövön keresztül.

Finom csülkös bableves, sült kolbász, tört krumpli, uborkasaláta csillapította étvágyunkat. Este a szórakozásé volt a főszerep. Bea „házibulit” szervezett, különböző feladatokkal fűszerezve. A nyertesek jutalma csákó volt. A csocsó asztal is kipróbálásra került. Remekül éreztük magunkat! Nem kifulladásig táncoltunk, mert idejében ágyba bújtunk.

11-e, csütörtök

Hargitafürdő – Tusnádfürdő autóbusszal.

Tusnádfürdő kb. 500 – Nagy-Csomád 1205 – Szent Anna tó 950 – Mohos-tőzegláp (1050) (4 ó, 11 km, ↑800 m ↓400 m)

Mohos-tőzegláp parkolója – Büdös-hegy alatti szálloda parkolója busszal

Büdös-hegy alatti szálloda parkolója – Torjai Büdös-barlang – és vissza

(1 ó 3 km, ↑↓150 m)

Büdös-hegy alatti szálloda parkolója – Hargitafürdő autóbusszal.

A szokásos 7 órai reggelinél kolbászos rántotta várt az asztalon. Ebből is látszik, hogy magyar lakta területen járunk, mert nem igen eszik máshol bármivel is a rántottát. A magyarok tudják mi az igazi jó!

Akik nem szerettek volna felkapaszkodni a meredek hegyoldalon Tusnádfürdőről - Erdély gyöngyszeméről – a Nagy-Csomádra, azok busszal tették meg a távot Szent Anna tóig és onnan vágtak neki a távnak. Többen a gyalogos megközelítést választottuk és mentünk a szerpentinen egyre feljebb a Nagy-Csomádig. A célt alig találtuk, mert kilátás nem volt, de még igazi csúcs élmény sem a táj jellegéből adódóan. Azért a csúcs-csokit elfogyasztottuk. A Szent Anna tavat a gyalogosok lefelé érintették és szembe találkoztak a többiekkel, akiknek még a csúcs érintése hátra volt. Míg ők is elérték a Nagy-Csomádot, addig sokan leereszkedtünk egy kilátóig. Innen csodás rálátás nyílik a mára medrét és vízfelületét tekintve rendkívül mértékben csökkenő tóra. A tudomány szerint hamarosan második tőzegláp alakulhat ki a medencében. Volt idő bevárni egymást, így megkerültük a vulkáni kráter tavat, megnéztük a kápolnát, begyűjtöttük a ládát. Ebédszünetet tartottunk, finom mititét és kürtöskalácsot fogyasztottunk.

A mohos tőzegláp természetvédelmi terület, és csak vezetéssel látogatható, és vétek kihagyni. Cölöpökön közlekedtünk a nagyon savas víz felett, azaz a 10 m vastag iszapos tőzegrétegen és hallgattuk az érdekes tájékoztatást a láp kialakulásáról, a fellelhető növényekről, a terület állatvilágáról. Itt található Erdély egyetlen jégkorszakból visszamaradt húsevő növénye a kereklevelű harmatfű, de van rendkívüli mérgező hatásáról ismert tőzegrozmaring, ezen kívül az ehető áfonyával könnyen összekeverendő mámorka is. Most már tudjuk, hogy a bioradioaktív kapcsos korpafű nem a logopédusok általi képzeletbeli növény. Igazi rókát sikerült itt lencsevégre kapnunk, sőt egy medve karmolta fát is láthattunk.

A Torjai büdös-barlanghoz vezető meredek úton már többször megcsapja az ember orrát a kénes szag. A barlangot elérve moffetában serkenthetjük vérkeringésünket ügyelve a szigorúan betartandó szabályokra. Kénhidrogén, széndioxid mérges gázkeveréke áramlik ki a 15 m mélységből és könnyen bajt okozhat, ha többet szippantunk belőle A barlang feletti ládát, azért még begyűjtöttük, sőt busszal a tusnádi borvízmúzeum előtt is megálltunk egy másik miatt.

Vásárlás után siettünk haza megenni a karfiolból készített levest. Mellé rántott húst, krumplit és savanyúságot kaptunk. Evés után figyelemmel hallgattuk egymást, beszélgettünk az élet nagy dolgairól, a való világról.

12-e, péntek

Hargitafürdő – Homoródalmás autóbusszal

Homoródalmás 800 – Vargyas-patak völgye – Szoros ösvény – Kőmező ösvény – Pionírok ösvénye – Orbán Balázs- (Almási-) barlang – Szoros ösvény – Kőcsűr ösvény – Farkas ösvény – Kápolna ösvény – Vargyas-patak völgy – Homoródalmás (7 ó, 19 km, ↑700 m ↓700 m)

Homoródalmás – Hargitafürdő autóbusszal.

8 órakor indult buszunk, a bundáskenyeres reggeli után. A busz nem tudott az eredeti kiírás szerinti faluig bemenni az utak állapota miatt, csak Homoródalmásig jutottunk vele.

Izzasztó melegben, hosszan elnyúló falun gyalogoltunk sokáig. A szurdok bejárata előtt rövid pihenőt tartottunk. Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy a meredek feljárót átvágva a vadregényes lenti, vagy a könnyebb megközelítést ígérő fenti utat válasszuk-e. Elképzelések szerint a lenti úton, közvetlen a patak mentén, illetve a szó szoros értelmében a patakban kellet volna túráznunk. Kék túra utat, - a 4 km hosszú szikla szoros - patakot 9 helyen átszelve jelezte a térkép. Az átkelésre egy, a patak felett húzott kötél lett volna a segítségünkre, melybe belekapaszkodva keltünk volna át a sebes folyású folyam felett. Ez bizonyára óriási élmény lett volna, de inkább más utat választottunk. Valaki visszament a felső útra, mások a meredek sziklás hegyoldalt választották. A lényeg, hogy mindenki épségben tudta megközelíteni a természetvédelmi területen lévő barlangot. Az út végső szakaszát közösen fedeztük fel. Először a Lócsűr, majd három vaslétra megmászása után az Almási-barlangot, melynek több elnevezése ismeretes: Orbán Balázs, Kőlik, Nagy barlang. Ez Erdély első tudományosan felkutatott barlangja.

A szurdok két oldalán több barlang nyílik, mely sok állatnak ad menedéket: a háziak felhívták figyelmünket, hogy elszaporodtak a keresztes viperák. Szerencsére nem találkoztunk velük, de a barlangban óriási denevérkolóniát azonosítottunk. Visszafelé az út néhol közvetlenül a patakmederben vezetett.

Remekül szórakoztunk a patakot átszelő függőhídon, csodáltuk a körülöttünk lévő védett virágokat. A környék szépségével és a távoli hegyek tündöklésével alig bírtunk betelni. Vissza a faluba is a monoton úton jutottunk el.

Ez után a sok élmény után jól esett a vacsora: paradicsom leves, tészta hagymás rostélyossal, uborkasaláta. A rostélyosnak nálunk mást neveznek, de ez is nagyon ízletesre sikerült. Kockapókerrel, beszélgetéssel mulattuk az időt.

13-a, szombat

Hargitafürdő 1345 – Bagoly-kő 1679 – Csicsói-Hargita 1755 – Medvegödör-patak forrása – Hargitafürdő (4 ó, 9 km, ↑450 m ↓450 m)

Hargitafürdő 1345 – Kossuth-szikla 1399 – Borhegyese 1379 – Tolvajos-tető 985

(2 ó, 7,5 km, ↑100 m ↓450 m)

Tolvajos-tető – Hargitafürdő busszal

A túrós puliszkát, aki nem ismerte, most megkóstolhatta. Akinek nem a kedvence, az felvágottat kapott az isteni tea mellé.

Csoportunk utolsó kirándulós napja két lehetőséget tartogatott. Hargitafürdőn megrendezett kerékpáros verseny miatt néhányan busszal már korán reggel elutaztak Csíkszeredára és Csíksomlyóra, illetve Csíkkozmás közelében a Nyerges-tetőre (egy-egy geo-ládához). Ők délután jöttek csak vissza a szállásra.

A másik lehetőség a kétszer fél napos környék még hátra lévő nevezetes kilátópontjainak, ládáinak felkeresése. Remek időben 15-en vágtunk neki a meredek útnak. Nem bántuk, mert csodás panoráma kísérte végig utunkat. A Bagolykő sziklánál körbetekintve az embernek olyan érzése támadt, hogy a keblére ölelné a gyönyörű tájat. Kevés pihenő után, vaddisznó és medve túrta-borzolta tájon mentünk át a Csicsói-Hargita 1759 m-es csúcsára. Legszívesebben le se mentünk volna innen estig, de az ebédünket inkább a szálláson ettük meg. Lefelé jövet tömérdek áfonya kínálta magát. A helyiek a speciális áfonya-fésűvel szüretet tartottak. Medve közelségét jelző kutyáik örömmel és ugatva jöttek utánunk, aminek mi nem igazán örültünk.

Evés után a 25 m magasan a tájból kiugró Kossuth sziklát másztuk meg. A felhők játszadozva futottak az égen, csalogatták felénk az esőt, így a két és szürke árnyalatokat festettek az égboltra. Az eső elkerült minket. Néhányan legyalogoltak a Tolvajos-tetőhöz, a három kereszthez, mások gombát szedtek.

Savanykás zöldbab leves, grillien sült mititével, krumplipürével és savanyúsággal csillapítottuk étvágyunkat.

Evés után köszönetet mondtunk a szervezésért és megvalósításért Mátéka Lászlónak, Szabó Árpinak a sok odafigyelésért a felszolgálóknak, és a sok közös élményért egymásnak. Elénekeltük a székely himnuszt és számos népdalt.

14-e, vasárnap

Hargitafürdő – Budapest busszal

6 órakor lehetett elfogyasztani a reggelire szánt mindenféle finomságot. A lányok még arra is gondoltak, hogy jócskán terítsenek, hogy az úton ne maradjunk éhesek.

A buszon visszasírtuk a nehezebb túrákat is, mert mégis jobb egy természetjárónak akár több km-t is gyalogolni nehéz terepen akár, mint unalmasan zötykölődni a meleg buszon. Néhány helyen álltunk csak meg. Szerencsénkre nem volt nagy a forgalom és baleset sem nehezítette hazajövetelünket.

Az úton előttünk átvonuló kóbor állatok; a földeken büszkén magasodó boglyák; lenyűgöző tájak, hatalmas fenyvesek, érceket, kristályokat rejtő hegyek; nekünk finom falatokat, másoknak megélhetést biztosító erdők, mezők; csodás fafaragások; státusz-szimbólumnak számító bádogtetős „paloták”; úton-útfélen megjelenő koldusok; viskókban élő több generációk; családjukat ritkán látó, éhbérért dolgozó pásztorok; nemzeti lobogónkkal teletűzdelt emlékhelyek; az anyaországot emlegető, de még határát soha át nem lépő ifjak és öregek; ez is mind Erdély. Gondolkozzunk el ezen, amikor panaszkodunk!

Este már búcsút intettünk egymásnak és várjuk a soron következő szervezett túrát!

A túra résztvevői: Benyeda József, Benedekné Bodnár Kata, Borsos Gábor, Bódi János, Bódi Jánosné Kata, Faragó Sándor, Mihályi Márta, Iszlai Ágnes, Jankus József, Jankus Józsefné Anna, Mátéka László, Pádár Éva, Kerekes Zsolt, Urbán Ágnes, Csanádi János, Mertz Anna, Pásztor Andrásné, Gärtnerné Kissimon Ildikó, Pletka László, Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Lászlóné Mara, Paulik Attila, Vitéz Bea, Hajnal Zsuzsa, Szabó Árpád

KataJani