Hohe-Wand élmények 2011
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00
VASALT TÚRA – SIMÁN
Pünkösdi barangolás a Hohe Wandon, a Schneebergen, a Scneealpén
Tavaly még félve indultam neki, tele kíváncsisággal, és izgalommal, hogy milyen is egy mászós túra. Felszerelésem nem lévén kölcsön kaptam mindent, ha nem tetszene, akkor ne kelljen fölöslegesen beruházni. Bátorságot is kaptam kölcsön… akkorát, hogy természetes lett: megyek a következő vasalt túrára is. Edzettem rá. Nem izzadságos súlyemelésekre, vagy havas téli hidegben Rambo-s sziklánfutásra kell gondolni, hanem kalandparkozásra. Az Orczy-kertben - családostul – több alkalommal is végigmentünk a pályákon, és itt megtapasztaltam, hogyan tart meg egy heveder, és mit ér a biztosítás, milyen a görgős lecsúszás a saját függésen. Volt tehát csatolás évközben is, így aztán lelkileg teljesen felbátorodva kezdtem neki az ide Hohe Wandra és Schneebergre tervezett túrára. A gyakorlóhelyemtől kaptam beülőt, és ez akkora örömmel töltött el, hogy a további szakmai pakolgatást ezzel kipipáltnak vettem.
Mászás
Indulás. Az utazásban az az előny, hogy a kocsi-társaimmal már tavaly összecsiszolódtunk.
Az ausztriai mászás-támadás Sopronból indul. Soproni szállásunk is a megszokott panzió. A szobatársak újak lesznek, a csapat-társak között már sokakat ismerek. Jó felállás. Érkezés és elhelyezkedés után van még idő egy környékbeli ládázásra. 5 perc sétával, olyan helyekre jutunk, ami bosszantana, ha kihagytuk volna. Hívogató része a hegyen álló templom, ami már a szoba-ablakból is látszik. Nem látszik azonban a hozzá vezető lépcső, és nem látszik, hogy milyen érdekes világháborús katonai temető van a közelében. A ládát a kollektív tudás ereje segítette kinyitni. Multi láda volt, és a csapatból valaki mindig jóra emlékezett, vagy jól értelmezett az egyes alállomásokon). Szúnyogokat leszámítva nyugodt és élménydús séta-túra volt, jó bevezetés az esti bepakoláshoz. Az időjárás jó, és a másnapi is jónak ígérkezik.
Katonai temető
Szombat
Magyar oldalon még két túratárs csatlakozik hozzánk, majd az autópályákon jól vett akadályok után a túra kiindulópontjához legközelebbi, megállásra is alkalmas köves útkiszélesedésben leparkoltunk. Szerelvényigazítás után indulás a beszállópontig. Meredek úton az erdőben felfelé egyre csak közelebb emelkedő sziklafalak mentén. A beöltözési pontnál a gyakorlottak segítenek a csak most ismerkedőknek. Minden szár, minden karabiner a helyére kerül. Én már ’tapasztaltnak’ számítok és segítek másoknak a beülő-felvételénél. Itt persze azonnal kiderül, hogy otthon hagytam a fejvédőt, és a kesztyűt. Na de rajta! Kampólétrák a falon, rövid mászás, nincs is hová akasztani a biztosítást, de nem is kell. A továbbiakban sem lesz ennél ’nehezebb’ a pálya, így én a beöltözést csak gyakorlatozásnak tekintettem, eszközöket nem használtam. Egy, a fejem irányába eső kő elől sikerült elhajolnom, és marokkal elkapnom. Nem jó előjel ez az otthon hagyott sisak… A mászás nem tartalmaz érzésem szerint A erősségnél keményebb pályát, ami jól bemelegít minket. Egy köztes szirtről megéri kimászni egy völgykinézésért.
A platón a kilátóban izzad meg a tenyerem, mert rácsos a lépcsőzet és a szintek kialakítása, ami így teljesen átlátszó, és jó magasságélményt nyújt. A kilátás a gyönyörű napsütésben és a 360-fokban elkápráztat. Könnyedén fotózható a másnapi cél, a szomszéd Schneeberg- hegy 2000m feletti csúcsa, és a lábunk alatt nyíló tavaszi virágok sora. Felkeresünk két újabb kilátópontnak is tökéletes túristaházat, és felkészülünk a lefelé útra. Magányos létrák, összekapcsolódó létrák, magas fehér sziklamászó sziklák, és barlangos mélyedések. Nem kell akasztani sehol sem. Az autóinknál egy traktor műanyaggal bevont bálákat rak le. Torlasz-szerűen. Megijedtünk. Kiderült mi egy tárolóhelyét használtuk parkolónak. Tábla nem jelezte, de azért szidás azt kaptunk.
Kilátás
Vasárnap
Sopronban az idő napos, és jó kedvvel indulnunk a hosszúnak kikiáltott útnak. A Rax többszöri megmászása után, most a Raxot kívántam sokszor lefényképezni, mint szomszédos hegy-látványosság. A szokásos autópályatekergésből, mert a zöm ugyanaz, csak a vége felé egy másik kijáraton távozunk, és egészen a Hóhegyre felvivő felvonó parkolójáig autózunk. Losenheim. Az idő szeles, hideg, és csepeg az eső. A rövid ruházatot meleg pulóverre, dzsekire és esőkabátra váltjuk, a csúcs csak elvben látszik, mert a felhőtől nem látunk semmit, még a felső állomást sem (1250m). Cél a Fischerhütte: 2049m. Mindig a Fadensteigen! A felhőket fújó a szél látni enged egy-egy pillanatra valamit a környezetből. Mélységélmény másodpercekre, valamint pulóver le-fel attól függően, hogy erős tempóval megyünk-e felfelé, vagy legörnyedve fotózunk. A hütte, csak 130m-es közelségből látható, távolabbról a ködbe vész. A 2061m magas Kaiserstein-nél készült fotó a spájzban is készülhetett volna akkora tejföl. Nyárihóember-építéshez azért találtunk elég havat a környéken. Lefelé már könnyebb, gondolhatnánk.
KödbenA Damböckhaus-ig (1810m) egészen kellemes, kicsit köves lejtős út visz, ahol ketten a fogaskerekű felé veszik az útirányt, a többiekkel folytatjuk a gerincen lejövetelt. Ober Herminensteig. Az Osztrák túraszövetség által piros sávval jelölt útirány könnyedén követhető, nagyon jók a jelzések a sziklán. Szinte méterenként vannak. Beöltözünk, mert vasalt rész következik. A csipkés csúcsok csillantotta élmény a ködbe vész. Egyrészt nem látjuk a tájat a felhőtől, másrészt két akasztás után véget is ér az útnak ilyen módon kialakított része. 5 pontos mászás következik (kezek, lábak, + fenék). Sziklahasadékon préselem át magam, és másodpercekre ínycsiklandó a kilátás egy-egy befújás nyomán. Nagy lépések, nagy kapaszkodások, éles gerinc, meredek sziklák, törpefenyők. Az út kalandos, és szép része. Elérve a felhőszintet végre alá látunk… Mint a terepasztal felett állva, úgy mutatkozik meg előttünk az falu, az úttal, a völgy a mezővel, a zöld a háztetők pirosával. Mintha repülnénk. Kellemetlen szakasza következik az útnak, mert az apró kövekkel borított hegyi ösvényen minden lépésnél a cipő még lejjebb csúszik a gördülő köveken. Nördl Grafensteig. Nincs megállás… Kőfolyó, sziklacsipke, lenyugvó nap súrló fénye – ideális a fotózáshoz. Gyakran készül kép. Látszik már a Salamander Sesselbahn a teljes hosszában a felső állomásával együtt. A csúcs rejtve marad egész nap.
Hétfő
„A” csoport. A Mürzzuschlag utáni Kapellen feletti Tacherhoftól 941-ről az 1400-on levő parkolóig 5 €-ért felautóztunk Majd onnan hol a Schneealpenhütte turistaház autójával is jól járható, de sorompóval lezárt sóderos úton, hol annak kanyarjait levágva, a Kutatsch hütte érintésével gyephavas gerinc-részen feljutottunk kicsit liftezve, kb. 450 m szintet emelkedve, szép kényelmesen (kb. másfél óra alatt) a Schneealpenhüttébe is 1782-re. Közben sok virágot fényképeztünk. Fent megkerestük a ládát (GcScha), fotóztunk. Gyönyörűen látszott az egész Rax nyugati fala a Heukuppéval, mögötte pedig a Schneeberg a Klosterwappennel! Norbi tobzódott végig, ezt hiányolta (no meg a több mászást is). Visszafelé ugyanezen az úton járva éppen elértük a parkolót, amikor nekiállt esni. Igazán akkor kezdett rá, amikor leértünk a lakott területre. Ott betértünk egy tejkiadó automatához is egy gazdaságnál. Majd hazafelé Fertőrákoson, verőfényes 27 fokos napsütésben kb. 1,5-1,5 km-t a kerékpárúton gyalogolva az osztrák határon levő Mitras szentélyig mentünk (GcMits), illetve Hegykőn a vasfüggöny emléknél (GcVasf) is ládáztunk. Fertődön amíg Katáék fagyiztak és kastélyoztak, addig én aludtam egy kicsit
létrán
„B” csoport. Autóinkkal a tavalyi túráról már jól ismert Stollhof melletti Loderhofi parkolóig mentünk, ahol az erdőszéli fák alatt leparkoltunk. A Hohe Wand déli falában vezető Bründlries úton egy szuszra felhúztunk a plató szélén vezető Waldlerpfadig, és ott az árnyas fák alatt kicsit megpihentünk. Amikor mindenki kiszuszogta magát, a plató szélén vezető ösvényen indultunk tovább, és rövid idő után eljutottunk a Felsenpfad vastálcás útjához. Öntudatos turistákként mindenki bedobta a becsületkasszába a belépődíjat és csak azután ereszkedett le a vaslépcsőkön a sziklafal oldalában vezető kilátóútra. Sok szép fénykép készült, reméljük majd közkincsé is válnak. A Kohlröserlhaus teraszán kihagytuk a sörözést, mert csak a helyben rendelt étel és ital fogyasztására lett volna mód, inkább tovább indultunk a Skay Walk kilátóhoz. Mire odaértünk épp elérkezett a déli pihenő ideje. A kilátás, sörözés, ebéd, magashegyi döglés, mindenkinek fakultatív program volt.
A szép időben élveztük az életet. Kipihenten indultunk lefelé a Völlerin biztosított sziklaútján. Egész a fal aljáig ereszkedtünk, ahol a Geo Trail névre hallgató ösvényen folytattuk tovább az utunkat a kocsijaink irányában. Útközben bámultuk a hatalmas sziklafalakat és a falon kapaszkodó mászókat. Szinte minden repedésben akadt egy-egy mászópár, ahol nem ők, ott a zergék ügyeskedtek. Jó kedvvel, jó időben értünk célba. Elbúcsúztunk egymástól, és ki-ki a maga tempójában, a maga választotta úton indult haza, hogy másnap már a kollégáinak mesélhessen a Hohe Wand szépségeiről.
Vitéz Norbert