Tavaszi bringatúra a Zselicben - beszámoló
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00
Zselici kerékpártúra 2011. 04. 15-17.
Kaposváron, a vasútállomáson találkozott a túracsapat. A terhek elosztása és a maradó autók leparkolása után a város kerékpárútján hagytuk el a lakott területet.
Rövid irammenet után Kaposmérőre érkeztünk, ahol megnéztük az Európában kevés helyen látható amerikai bölényeket, készítettünk pár száz felvételt, meghallgattuk az ismereterjesztést és elgurultunk a tulajdonos házához, aki egyébként íjkészítő is.
http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/buffalo-samu-a-tonnanyi-nyers-ero-249062
Ezután délre vettük az irányt Bárdudvarnoknak, ennek folytatása a Petörke-tavak. Rálátás a meredek emelkedő tetejéről tehető, ha kifújtuk már magunkat a biciklitolás után (GcPter).
Majd lankás úton, végül meredek lejtőn megérkeztünk Szennára, a skanzenbe (GcSzsk). Zsúpfedeles parasztházak sorát szemléltük meg némi háziállattartással. Az éppen ide kiránduló gyerekek nemezeztek, korongoztak is. Az éppen záporozó eső a kazettás mennyezetű református templomban nem ért bennünket. Csodás a templombelső kialakítása! http://geocaching.hu/caches.geo?id=793
Ahova előbb könnyen legurultunk, most kaptathattunk vissza Bárdudvarnokra, majd a tavat megkerülve a felhagyott vasútvonal alépítményére épített kerékpárúton haladtunk tova.
http://geocaching.hu/caches.geo?id=1870
Mígnem Zsippónál egyszer csak székely kapu mellett felirat: Madár- és Élménypark. Csepergélő esőben sétáltunk körbe az emberi elszántság és odaadás példaképének tekinthető birtokon. Itt aztán mindenféle érdeklődésre számot tartó falusi házkörüli dolog, meg némi ritkaság is megtalálható az madár- és növénynemesítésig bezárólag.
http://zsipposzepe.fw.hu/
Továbbra is délre tartva hamarosan letértünk a majd vízszintes vasúti pálya nyomvonalról és máris meredek emelkedőn feltolva gépeinket értünk el Bányára, az életmódházban működő Panoráma panzióba. A név valóban kötelez, hiszen csodás látvány tárult a szemünk elé a közeli dombok ölelésében elterülő tavak képében. A vacsora igen ízletes és kiadós volt, az esti beszélgetés meg kinek-kinek az éjszakába nyúlt.
A krónikás kis kitérőt tett a Zselici Csillagos Égbolt Parkban, ahol a felhős égbolt miatt a sötétedést nem megvárva kereste fel az elrejtett geo-ládát (GcSill).
Remek tisztálkodási és a tetőtér kupola jellege miatt érdekesen kialakított szobáinkban a fáradtság és a finom meleg hamar elnyomott bennünket.
Reggelizés és ebédre való szendvicskészítés után felcihelődtünk. Először a Feneketlen kutat néztük meg a leírás szerint állítólag abban elsüllyedt ökrös szekérrel (GcFkut).
Majd kicsit beljebb húzódva az erdőbe, megnéztük a 17 kilométer a Zselicben útvonal első állomását, az érdekes kiépítettségű Mátyás kutat is (GcZsel1). Utunk tulajdonképpen erdészeti úton vezetett, de azért volt némi autós forgalom is rajta. A Dennai erdészház közeli rakodónál a még éppen hogy csak virágozni kezdő medvehagymából gyűjtöttünk keveset. Hamarosan letérve az aszfaltútról széles földúton kevés szinttel tértünk ki Visnyeszéplakra, Pali betyár sírjához (GcZsel2), ahol felolvastuk a róla szóló ládaleírás fejezetet. Alig értünk vissza az aszfaltútra, hamarosan újra ki kellett térni róla. A környék legmagasabb pontján, a 265 méter magas Hindai-bércen levő geodéziai mérőtoronyhoz kerekeztünk, majd a tetemes számú létrafokon felmászva gyönyörködtünk felülről a táj szépségében (GcZsel3).
A következő megállónk Kardosfapusztán volt, a Hotel Kardosfa*** közelében kivágott farönkökön ülve ettük meg szendvicsinket, de utána a hotel exkluzív udvarán kávéztunk, forró csokiztunk!
Megint csak kis kitérővel elgurultunk a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalába eső, 1896-ban ültetett, eredetileg az évszámot formázó Millenniumi emlékhársashoz (Gc1896).
Illetve visszatérve az útra elég gyorsan, nagy-nagy szintet veszítve értük el a kis horgásztavat, tovább pedig Ropolypusztát.
Na, innen aztán hosszú elnyújtott keserves emelkedő következett majdnem egészen a 67-es útig. Amit a nehézkes felkapaszkodással megnyertünk, megint elveszítettük, mert lerobogtunk Simonfára. Visszafelé megint csak a csúnyábbik hosszú, kitartó emelkedő tette próbára tüdőnket, izmainkat. Kellemes kis pihenőként megmásztuk a fa kilátótornyot.
Ezután lankás lejtőn gurulva Kisbőszénfa következett, illetve a közeli Szenttamás pusztán levő Szarvaskert. http://geocaching.hu/caches.geo?id=1817
Mondani sem kell, hogy buzgón fényképeztük, videóztuk a lehető legnagyobb zummal a bikákat, teheneket és a kicsiket. A falu közeli háziállat bemutató részen kiscsikó simogatást tartottunk. Megint a fekete leves, azaz az emelkedő leküzdésével értünk fel a Terecseny előtti gerincre, ahonnan a faluba beérve a Zrínyi kulcsosházhoz hajtottunk.
A jéghideg, rideg házat igyekeztünk felmelegíteni. Fát vágtunk, tüzet csiholtunk és pakoltunk és vacsorát főztünk és iddogáltunk és beszélgettünk. Meg felkértük kisgyerekes-autós társunkat, hogy ugyan vigyen el bennünket a nem túl távoli Lukafára. A falu határából már gyalogosan indultunk a lukafai lukas fa mellett, majd tovább a környék legnagyobb (hárs?)fájához. Kis bozót leküzdése után – felette már kimagaslott a célfa – nem győztünk csodálkozni, hogy milyen gigantikus fával hozott össze sorsunk, no meg a geocaching (GcLuka)!
Próbáltuk körül ölelni, de persze nem sikerült, akkora a kerülete. Megmászni is csak az egyik lehajló ágát sikerült. Visszafelé még benéztünk a tájház udvarába is, meg szemrevételeztük a Galériát is. Amire szállásunkra visszaértünk, még maradt a milánói makaróniból is, melyet jó étvággyal mind megettünk:) Köszönjük az elkészítőinek! A tervezett délutáni-esti ibafai kitérés nem került megvalósításra.
http://geocaching.hu/caches.geo?id=1852 http://geocaching.hu/caches.geo?id=638
Reggel reggelizés, kávézás, teázás, szendvicskészítés ebédre, majd szedelődzködés, takarítás. Alig indultunk el, túravezetőnk a túra során másodszor szenvedett defektet, illetve a külsőjének kitüremkedését kellett nem kicsit adjusztálni. Újabb nekirugaszkodás után aztán Bőszénfán végképp megadta magát a hátsó kerék külsője, javíthatatlanná vált. Hiába kéregettünk házról-házra járva, nem sikerült a pótlás De akadt túratársunk, aki önfeláldozóan kölcsön adta gépét és kocsiba ült a további útra. Így mi nem maradtunk vezető nélkül, Gálosfára folytattuk utunkat. Az idő egyre csak javult, nekivetkőztünk rövidre, erőt gyűjtöttünk. Volt mire, hiszen Kaposgyarmat felé indulva feltoltuk gépeinket a meredek földes emelkedőn. A gerincre érve megemlékeztünk azokról, akik nem jöttek velünk. Vajon miért? Innen előbb ösvényen, majd úttalan talajon, kerítés mellett, defekteket kockáztatva ereszkedtünk le a Hajmás – Cserénfa közötti országúthoz. De előtte még át kellett kelni a Surján patakon, mely csak biztos átkelőhely keresése után vált lehetségessé. http://geocaching.hu/caches.geo?id=783
Sántoson egy kiskocsma teraszán ettük meg elemózsiánkat és öblítettük le jóféle csapolt sörrel. Majd Kaposszentjakab bencés apátsági romjainak megtekintése következett egy jókora gyalogos szerpentinen történő felmenetel után. A fatornyos kilátóból jókora panoráma tárult szemünk elé kevésbé látványos tájjal (GcStjb). A romok feletti tetők és a bejárati épületek Makovecz-féle organikus építészeti stílusban épültek.
Aztán már csak egy ugrás volt Kaposvár, azon belül is a Rosseb bakák emlékhelyeinek felkeresése, kezdve a Hősök templomával (GcRobe2).
Aztán a Csiky Gergely színház parkjában levő Héraklész szobor (GcRobe3). Innen spirál alakú felüljárón keltünk át a vasút felett és folytattuk a tekerést a hősi temetőbe. Mély benyomást tett ránk a rengeteg síremlék, a mementóként emlékeztető hegyoldalnyi sír (GcRobe5). Jókora kapaszkodóval jutottunk fel a Töröcskére vezető elágazáshoz, illetve a falucskán keresztül a Fekete Harkály Tanösvényhez. Rövid, mélyen barázdált úton toltuk el gépeinket a már jól járható ösvényig, majd azon már nyeregben a tanösvényen a leleményesen elrejtett geoládáig (GcTrtv).
A továbbiakat illetően kiderült, hogy a hősi temetőbe vissza kell menni, mert van ott egy virtuális rejtés is, vagyis le kell olvasni még egy évszámot. Most lejtő irányában sebességi rekordot felállítva rongyoltunk le (GcRobe4).
A városba visszatérve, átvágva a belvárosi sétáló részen a Berzsenyi parkban a 44. számú gyalogezred hőseinek, a rosseb bakáknak emléket állító oszlop évszámainak kisilabizálása következett (GcRobe1). Volt még kis idő kiszaladni a párszáz méterre levő városligetbe is.
Nagy nyüzsgés volt a jó időben a parkban, a kis tó körül (GcKvvl) és persze a bevásárló központoknál is. http://geocaching.hu/caches.geo?id=3299
És a jó idő megköveteli az áldozatát is: el kell nyalni egy finom fagyit a főtéren, a vonat indulása előtt :) http://geocaching.hu/caches.geo?id=1250
A háromnapos túra adatai: 149 km, 1850 m szint, ebből kb. 10% földút, 10 geoláda.
Köszönet a túra megálmodójának, megszervezőjének és levezetőjének: Szabó Árpádnak!
Borsos Gábor
A túra képei