Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

Vízitúra a Tisza-tavon 2008.07.04-06.

Pénteken 10-re kellett leérnünk Poroszlóra, a Nyárfa kempingbe. Út közben kicsit esett az eső, kicsit szakadt. Mire leértünk morfondíroztunk, hogy egyáltalán felállítsuk-e sátrainkat, de az időjárás javultával mégis megtettük. Aztán szép komótosan összeszedtük magunkat az induláshoz, bár a szél még mindig erős volt.

Az útvonalválasztásnál ez utóbbi miatt olyan keskeny részt választottunk, ahol ez a tény kevésbé volt zavaró. Két helyen szálltunk vízre, a társaság egyik fele a kempingből kapott hajót és annak közelében is szállt partra. A másik fél csoport pedig a Csicsman kikötőig kutyagolt és onnan indult. Tehát az evező és hajóválasztás után elhelyezkedés, vízreszállás következett, majd dél felé a Kis-Tiszán indultunk.

Több kanyar után kikötöttünk a töltés mellett, néhányan fürdésre is vetemedtek. A pihenő után ugyanazon az úton visszaeveztünk Poroszlóra. Kikötés előtt nem sokkal az egyik hajó utasai „fürdeni szerettek volna”. Az akció során a derékig érő vízben állva kimerték a hajóból a vizet, majd visszamásztak. Puskaporuk a hordókban száraz maradt, anyagi kár nem keletkezett. Az út során kb 6 km-t eveztünk.

Kincskereső kesser csapatunk délután-este pedig a tó déli, a vízitúra által érinteni nem tervezett részére és a tó megkerülésére indult kocsival, a tetején kerékpárokkal.

Az ő zsákmányuk ezúttal a tókerülő láda alsó két pontja, valamint a Kiskörei vízlépcső-erőműnél, a Jászsági főcsatornánál, Tiszaderzsen az Árpád-kori templomnál és egy a tó felett átívelő nagyfeszültségű távvezeték alatt elhelyezett láda lett.

Szombaton következett a főcsapás, a nagytúra a Tiszavalki-medence megkerülésével. Az idő javult, az eső nem fenyegetett, csak szél maradt tegnapról, de az sem volt vészes. Első állomásunk a vízi sétány és öko tanösvény kikötője volt, majd áthaladtunk a 33-as út hídja alatt.

Tovább az Eger-patakon haladtunk egészen a gátőrházig. Ott pávát, háznál tartott őzikét találtunk, meg csónakot karbantartó horgászokat. Út közben különféle vízi virágokat és madarakat láthattunk-csodálhattunk. A Rima befolyása után Előbb a Nyárádkán, majd a IX-es öblítőcsatornán folytattuk utunkat egészen a Tiszáig. Közben egy szúnyogokkal bőven ellátott partszakaszon ebédeltünk, fürödtünk.

Azt gondoltuk, hogy a nagy Tiszán majd összekapaszkodva csurgunk egy kicsit, de a víz alig-alig folyott, semmittevésre nem volt lehetőségünk, evezni kellett.

Persze az elvetemültek, akik ki-be tudtak mászni menet közben is a hajókba – jót mártóztak a hűsítő habokban. Innen már sajnos jetskisek és jachtok hullámai borzolták idegeinket. Ugyanis kis szabad oldalmagasságú kenuinkkal nem győztünk ráfordulni a hullámaikra, nehogy felborítsanak bennünket. Elérve a 33-as út hídját, jókat kurjongattunk, visszhangoztunk. Próbáltunk ugyan kikötni a híd felett, de a magánterület feliratok utunkat állták.

Kesser hajónk a Holt-Tiszára tett egy embert próbáló kitérőt. Ugyanis egy téves próbálkozás után immár jó helyen utat törve, jóformán az evezővel csáklyázva, előrébb araszolva jutott be arra a bányagödrös területre, ahol aztán öreg fűzfa ágán megtalálták a zacskót a ládával. Szegény rejtő felmenői valószínűleg csuklottak, mert olyan nehéz volt az előre haladás, hogy karunk, csuklóink, ujjaink, no meg evezőink bánták a nagy küzdelmet.

Aztán a nagy Tiszáról a Kis-Tiszára surrantunk be, ahol is 10-ből 9 motorcsónak lassított mellettünk elhaladva, egy meg nem. Hogy mért nem? A csapat nagy része behajózott a Pirong-tó gyönyörűségeit megcsodálni.

A fáradtság már nem engedte meg a csapatnak, hogy kikössön, felmásszon a tanösvény kilátójába, minél hamarabb révbe szeretett volna érni. A ládász hajó leány-legénysége megtette ezt, le kellett olvasniuk a tető alatti feliratot. El kell mondanunk, hogy a tó kiépítettsége úgy a jelző táblákat, mint a madármegfigyelő kilátók elhelyezését illetően kiváló! Szóval délután öt után a tanösvényért már nem kellett fizetnünk és kicsit szétnézhettünk onnan fentről is. Aki mást nem láthat a tóból, csak azt, amit erről a magaslatról, annak érdekes lehet a látvány, de nekünk, akik vízen bebarangoljuk a tavat, ez a tanösvény már nem ad jelentősen több információt.

Szóval itt találkozott össze újra a csapat a szédelgő ládász hajóval és majdnem egyszerre ért a kikötőbe. 26 km evezés után még gyaloglás a töltésen a kikötőtől a kempingbe. És következett a zuhanyozás, sebek nyalogatása, izmok ellazítása, pihi, hideg serital és persze a bográcsgulyás elkészítése, majd elfogyasztása jó étvággyal – mely igen finomra sikeredett a közös munka eredményeként. Repetázásra is nyílott lehetőség.

Vasárnap már könnyebb túra volt tervbe véve a tó azon részére, ahol eddig nem jártunk. Átszeltük a Poroszlói-medencét az Ördög-ároknál, majd a Csapói-Holt- Tiszán eveztünk tovább a Szilas-fokig. Rövid kis kilométer után egy a VI-os öblítőcsatorna (ezek biztosítják a tó vizének cserélődését, frissítését) végénél épített kilátónál költöttük el ebédünket. Onnan a Szolgabíró tava mellett elhajóztunk, aztán kis kitérőt tettünk az Óhalászi-Holt-Tiszára is.

Tovább kis ugrás volt az Óhalászi temetőtől nem messze levő kilátó. Ádáz ládászaink áttörési kísérletei bozótvágó kések hiányában kudarccal végződtek a temető keresztjéhez. Majd ők visszaeveztek a Szilas-fokig, és a Borzanat ágon keresték fel a tó másik tanösvényénél található kilátót a hőn áhított jelszóval. Ez a rész is kultúrált volt. Nyírt fű, szellemes vízimalom-kerékre emlékeztető ismertető emelte a színvonalat.

A nagy csapat a Fűzfás-morotván, majd a Kozma- és Balázs-fokok érintésével jutott el a Kis-Tiszára, azon ment felfelé Poroszlóra. A kikötésnél derült ki, hogy úgyszólván egyszerre ért a főcsapat és a csellengő ládászok hajója a kikötőkbe. A gps ma 17 km-es megtett távot jelzett.

Visszaadtuk a hajókat a kölcsönzőnek, elszámoltunk az evezőkkel és elkezdtük szétszedni sátrainkat, összepakolni cókmókjainkat. Érzékeny búcsú után kezdődött a kikapcsolódás utáni hazarohanás, az akklimatizálódás a szokásos idegbeteg, hajtós élethez.

A szakavatott túravezető hiányát csak a szebbnél szebb növények-madarak ismertetésében hiányoltuk, minden más rendben volt. Nagyon jók voltak a tájékozódásban a kempingben kapott ismertető-térképek is! A madarak, növények azonosításában nagy segítséget adtak a megfigyelő tornyokban elhelyezett ismertető táblák. Ezek szerint több-kevesebb biztonsággal állíthatjuk, hogy láttunk kócsagot, szürke gémet, bütykös hattyút, tőkés récét, vadludat, kárókatonát, bakcsót, búbos vöcsköt, szárcsát, dankasirályt, füsti fecskét, küszvágó csért, és persze gólyákat is, valamint nyílfüvet, tüdérfátylat, sárga nőszirmot, gyékényt.

Szabó Árpinak köszönjük a szervezést, a túravezetést, a türelmet kívánságaink teljesítésében!
Szabó Árpi képei: arpadfoto.fotoalbum.hu>>
Pásztor András képei: Poroszló - 2008>>

Borsos Gábor

És a névsor:

Hegedűs Györgyné Szilvi, Bolobás Zsuzsa, Benedek Kati, Borsos Gábor, Mertz Anna, Csanádi János (Bence), Telek Tünde, Pásztor András (Bodza), Gerő János, Burián Andrea, Gerő Anna, Gerő Bence, Gerő Botond, Gerő Soma, Barócsi Orsi, Borzák György, Borzákné Kréti Györgyi, Hegedüs Miklós, Hegedüs Miklósné, Szenthe Ildikó, Lesták Ferenc, Lesták Lea, Lesták Lóránd, Holod Jana, Pataki Csaba, Matócsi Gábor, Szenttornyai Marika, Kornis Kati, Szabó Árpád, Somogyi József, Somogyi Józsefné