2016. július 10-17. - Brenta-Dolomitok túrák
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2016. szeptember 19. hétfő, 10:53
Július 10, vasárnap. Utazás: Budapestről Madonna di Campiglioba buszoztunk váltott sofőrökkel.
11., hétfő. FAE kempingünkből és a házas szállásunkról buszunk elszállított a Campo Carlo Magnonál levő kabinos felvonóhoz. Ezzel 2446 méterre emelkedtünk a Passo del Groste hágóba. Innen karmezőkön, szép enciánok, kis hóemberek készítésére alkalmas hófoltok mellett mentünk fel a 2600 méteren levő elágazáshoz. Csoportunk kétfelé vált. A gyalogtúrázók a 316-os jelű Via delle Bochettén a Tuckett-házhoz indultak. A mászókkal e napon a 305-ös úton az A-B nehézségű Sentiero Alfredo Benini ferrátán indulva előbb megkerültük a Cima del Grostét (2898), majd rövidesen elértük előbb a Campanile del Camoscit (2914), illetve 2770 méteren a Bocchetta del Camoscit, vagyis Egyesületünk címerállatáról elnevezett Zergék tornyát és hágóját!
Tovább kerülgetve a csúcsokat, többnyire nagy mélység fölötti párkányokon haladva értük el előbb a Cima Falkner (2988) oldalát, egy drótköteles, lépcsős ereszkedés és emelkedés után a Campanile di Vallesinellát (2912).
Aztán a Cima Sella (2919) dereka után megint ereszkedés következett a 2649-en levő Tuckett-hágóba. Innen a 303-as úton ködben, létrák során, illetve rövid gleccseren, később már dörgéstől kísérve esőben, szikla lépcsőkön ereszkedtünk le a Tuckett házhoz 2272-re – ahol újra kisütött a nap! Szárítkozás után a 317-es úton lefelé vettük az irányt, de már erdős övben haladva értük el a Casinei-házat 1825 méteren, illetve egyesült a korábban szétvált két csapat. Az idő későre járt, így az 1x1 sávos erdei úton már felengedték saját buszunkat a Vallesinella parkolóba (1513), mellyel már Madonna di Campiglio-beli szállásainkra hajtattunk.
Fényképek: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/257-2016-julius-11-brenta-dolomitok-beninin-ferrata
Szili és Attila a Sentiero Vidi-t vette célba. A Vallesinella busz parkolótól Miklós, a gépkocsivezető-idegenvezetőnk is elkísérte őket, aki a felvonók közelében (pár száz méterre a céltól) visszafordult, a majdnem 1000 m szint felfelé soknak bizonyult. A Vidi beszállásánál az időjárás eldurvult, futás a Grosté házba és utána visszaereszkedés lett a program, ami gyalogtúrának sem volt kevés.
12., kedd. Buszunk a Malga Nambinohoz szállított bennünket 1634-re. Az idő erősen esőre állott, mely gyalogos indulásunk után előbb ritkásan, majd egyre szaporábban el is kezdett szitálni-szakadni, sőt jól be is sötétedett az ég. Így értünk fel a Nambino-tóhoz, illetve annak partján a legszebb kilátást biztosító helyre épült Nambino házhoz (1770). Jól esett minden, ami csak melegíteni tudott bennünket! A terasztető alól gyönyörködtünk az esőben☺, illetve a tóban, a szemben leereszkedő (nem felhő)báránykákban. Az eső lassan alább hagyott, de még nem tisztult ki teljesen az idő.
Az elszántabbak felsétáltak a Gelato- és a Serodoli-tavakhoz (2370), és előbb gyalog ereszkedtek le a Predalago-tóhoz, onnan pedig levonóztak Madonna di Campiglioba. A kevésbé bevállalósok lesétáltak a városba és ott tettek pizzázással-fagyizással egybekötött városnézést.
Fényképek: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/258-2016-julius-12-brenta-dolomitok-tura
Az igazán elszántak az esőben felvonóztak a tegnap már megismert Grostéhoz és nagy-nagy türelemmel, de sikeresen kivárták az eső végét. A jó időben már bátran nekivágtak a Senterio Vidinek.
13., kedd. A fránya idő miatt előrébb került a pihenőnap. Jókora kerülővel elbuszoztunk Rittenbe (kihagytuk a felvonózást és a nosztalgia-villamosozást) és még szárazon megnéztük a világörökség részét képező földpiramisokat.
Ez a természeti jelenség úgy alakult ki, hogy a „kavicsok” (valójában jókora kövek) alatt az eső kimosta a földet és jókora kúpok alakultak ki a kövek alatt. Majd városnézésre Bolzanoba mentünk. Itt hol esett, hol nem, de azért a történelmi belvárosban kis sétát tettünk. Az Ötzi-múzeum megnézését sajnos a bejutásra várók hosszú sora nem tette lehetővé☹.
Fényképek: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/259-2016-julius-13-brenta-dolomitok-ritten-bolzano
Attila otthon maradt - már látta Bolzanót és a Föld-Piramisokat -, a Paradalago és Nambino tavakat járta körül, és Madonna di Campiglio központjából hazatúrázott a völgyben, majd 24 km-es távot megtéve.
14., szerda. A kétnapos túra első napján a Bochette Alte via ferratát ”C-D” másztuk meg hatfős csapatunkkal a következőkben leírtak szerint. Az előzetes tervekkel ellentétben nem tudtunk felbuszozni a Vallesinella parkolóig, így e helyett megint csak a Campo Carlo Magnoból induló felvonót vettük igénybe a Passo Grostéig (2442). Innen előbb a 316-os úton a Tuckett-házig (2270) mentünk, majd visszakapaszkodtunk a gerincre, illetve a Bocca del Tuckettbe (2647). A hétfőn járt 305-ös út folytatásaként, a Cima Brenta derekánál lépcsőzetes szakaszokon és létrákon vezetett utunk a Garbari, majd a Dorotea-Foresti párkányon a Brenta keleti oldalán. Érdekesen, alulról biztosított hókuloáron is át kellett kelnünk, néha pedig lógó jégcsapok alatti átbújások tették változatossá vállalkozásunkat! A párkány végén, kb. 3000 méteres magasságon a gerinc mentén haladtunk, majd következett a 30 méter magas Amici nevű függőleges létra. Ezen értük el a Spallone dei Massodi 3004 méteres csúcsát. Innen aztán létrákon és lépcsőzetes szakaszokon ereszkedtünk le a hágóba.
Onnan pedig néhány függőleges létrán lejőve a Olivia Detassis ferratán és egy gleccseren értünk le az Alimonta menedékházhoz (2580). Az utolsó 2-3 órában előbb száraz hódarában, később pedig nedves hóesésben, a ház hőmérője szerint +5 fokban volt részünk!
Fényképek: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/260-2016-julius-13-brenta-dolomitok-bochette-alte-ferrata
15., csütörtök. E napon folytattuk a Bochette ferratát, ezúttal a középső, Centralira került sor. Reggel már tiszta, de még +2 fokos hidegben indultunk rövid emelkedés után hágóvasainkat felkötve a Vedretta Merid. degli Sfulmini gleccseren a Bocca degli Armiig (2749). A kesztyűkön is átsütő jéghideg létrákon kapaszkodtunk a Torre di Brenta felszökésén, majd a Figari út sziklapárkányán haladtunk tovább. A tiszta idő lehetővé tette, hogy rácsodálkozzunk a bennünket körülvevő látványra: a reggeli napfényben láthattuk a Campanile Basso és a Cima Brenta Alta csúcsait-gerinceit. Helyenként igen keskeny párkányokon mentünk a Sfulmini és a Campanile Alto csúcsai alatt.
A ferratát alkotó drótkötélen néha több centis jégborítás volt. A Campanile Basso oldalában már ereszkedtünk a 2620-as hágóba. Tovább párkányok és létrák következtek a Brenta Alta oldalában és ismét csak ereszkedés jött a Bocca di Brenta hágóba (2522). A telefonértekezés lehetetlensége miatt el kellett döntenünk, hogy másik csoportunkkal és buszunkkal hol, a hegy melyik oldalán találkozunk. Ezt eldöntendő lementünk a Pedrotti házba (2491). Itt dőlt el, hogy a mászás végén Gábor és Attila leereszkedett - mintegy 1600 m szintet megtéve - a Molveno-tó irányába a 319-es úton, csatlakozva a Selvata menedékházhoz gyalogtúrázó csoporthoz. Már csak azért is ezt az irányt választották, mert a szállás kulcsa a buszban maradt. A mászócsoport 4 tagja pedig a másik oldalon, a 318A úton a Rif. Brentei (2182) érintésével igencsak hosszasan leereszkedtek Madonna di Campiglioba, a kempingbe.
A gyalogtúrázók e napon Molvenoból Molvenoba körtúrát tettek a 332-es úton a Malga Ceda di Villa (1398), a Malga di Andalo (1356), a Selvata menedékház (1630) érintésével, majd a Val delle Seghe völgyön lefelé.
16., péntek. E napon megint csak kétfelé vált a csapat, azonban mindkettő a maga megítélése szerint neki jobban fekvő vízesés-völgyet választotta. Gáborék a Val Genovát választották, a Tripadvisor szerint Olaszország 5 legszebb vízesése itt található. Saját buszunkkal a Ponte Verde parkolóig (900) mehettünk fel, onnan pedig a menetrendszerűen járó buszokkal volt szabad tovább utazni a Malga Bedole parkolóig (1584). Innen még felmentünk a Bedole-házig is, azonban tudtuk, hogy a másik völgyben túrázó csapatért 5-re Madonnába kell érnünk. Így kellett az időnket beosztani, lényegében jócskán ki kellett lépnünk egész nap! Az étkezésre fordított időt úgy „loptuk” el, hogy két vízesés között felszálltunk a lefelé jövő buszra.
De kezdjük fentről lefelé: A Bedole-háztól először a Pedruc vízesést láttuk, majd a Casina Muta és tőle nem messze a Folgorida vízesés következett a Senterio delle Cascate útvonalán. A Cascate Larest csak messziről csodálhattuk meg, mert kiesett az utunkból, nem volt rá idő. Viszont a Ponte Maria és a Ponte Rosso (1664) környéke jóféle felvételek készítését tették lehetővé. Ide tartozik a kalandpark-kezdemény, a világháborús temető, a kis kápolnák, érdekes ivókutak, stb. Tovább ereszkedve a völgyben a Cascata del Casol, majd pedig a Cascata Nardis következett. Utóbbi az esési magasságával tette magát nevezetessé. Miklós és Attila a felfelé túrázást választotta, a táv felétől.
És időben odaértünk buszunkhoz, mely levitt bennünket Pinzolóba. Itt megnéztük a látnivalókat, fagyiztunk amíg buszunk vissza nem jött értünk a másik csapat hazafuvarozása után. Hazaérve a búcsútúráról, mindkét csapat jókora fürdésben, hajmosásban részeltette magát☺.
A másik völgyben túrázók e napon a Cascate Dasse, a Cascate di Mezzo, és a Cascate di Brenta bassa vízeséseket keresték fel, majd Madonna di Campiglio városnézéssel búcsúztak a Dolomitoktól.
17., szombat. A hazautazás közben a buszunk egy üzemanyag ellátási hiba miatt elakadt, szerencsére egy hotel parkolójában, egy jó pizzéria mellett. A cserebusz másnap hajnal 4 órai érkezéséig lehetőségünk nyílt San Sigismondo települést megnézni, a templomait, a vasútállomást, a patakpartot többször körbejárni.
Attila képei: https://goo.gl/photos/viR1oTjpmQ5h4AHc7
Tibi képei: https://goo.gl/photos/o3bsKgZTm5bcgm599