Beszámoló - 2015. szeptember 17 - 20. (cs - v) Bringatúra Villány környékén

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2015. október 21. szerda, 22:10

Négy feledhetetlen napot töltöttünk egyik leghíresebb borvidékünkön a Villányi hegységben. A szállásunk Harkányban volt, nem messze a Siklósra vezető kerékpáros úttól.  Finom, bőséges ételekkel várt szállásadónk, hogy a másnapra is megfelelő energiával induljunk neki. Közel 20-an tekertünk a csodás, néhol igen meredek lejtőn és gurultunk vidáman a szőlőtőkékkel övezett dombvidéken. Ennél kedvezőbb időjárást egy kerékpáros sem kívánhatott volna magának és társainak, amiben részesültünk a túra alatt. Geoládászok éltek a lehetőséggel és begyűjtötték a környék ládáit.

A csoport kisebbik része vonattal érkezett Vokányba, ahonnan a dombra tekerés után, szinte csak le kellett gurulni a szállásig. Másik fele kocsival érkezett, tetején, hátulján, illetve benne a kerékpárokkal, ki hogy tudta szállítani azokat. Első napra Siklós látnivalóit jártuk körbe: vár, Malkocs Bej dzsámija és a közelben lévő dombtető, ahol geoláda lapul. Innen a környék remekül belátható, egész magasra kerékpáros flaszteren hajthattunk. A vár és a SzárSomlyó-hegy összetartozik a katonás szőlősorokkal. Lenyűgöző látvány.  A szüret már folyt néhol, de döntő többségében még a tőkéken találtuk a fürtöket. Nem roskadoztak alattuk. Azt tapasztaltuk, szemlélve a hosszú, sorokat, hogy a fürtöket csak alul hagyják meg, egészséges, tömzsi gyümölcs fejlődik így belőlük, legyen az fehér vagy vörös fajta. Láttunk olyan öreg tőkéket is, melynek átmérője egy vaskosabb faággal is versenyre kelhetett volna. Bika-réten megannyi őszi kikericsek között szlalomoztunk, át ne hajtsunk egyen se. A kulcsos háznál ért az első és a négy napban nem az egyetlen defekt. Vacsora után megosztottuk élményeinket a csillagos ég alatt, őszi friss levegőt szívva.

A hozott reggeli után nyeregbe pattantunk, hogy bejárjuk Máriagyűd, Újpetre, Palkonya, Villánykövesd, Villány és Nagyharsány, Harkány kört. Ákos a látnivalóknál elmondta a fontos tudnivalókat.

Máriagyűdön a templom és külső oltár látogatása után felkerestük a Szent kutat is, ahol Erzsiket „megkeresztelte” a társaságot. Családias csapatunk, dió és szilvafák között haladt tovább Újpetre irányába. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy megannyi busz várakozik egy közeli kereszteződésben. Hamar megtudtuk, hogy a bevándorló áradata erre tart és segítségükre gyülekeztek a járgányok.

Mesébe illő jelenségre lettünk figyelmesek. Eleinte madaraknak hittük az úton, előttünk repkedő leveleket. Forgószél repítette magasra a száraz kukoricacsuhét.  Kápolnánál megpihentünk és még mindig csodálkoztunk a hírtelen jött, lágy forgószélen. A településen a templom zárva tartott, de a kapuja már megért egy kiruccanást, hát még a mellette álló harangláb.

Palkonyán, az egy utcás faluban alapos templomismertetésben volt részünk. A körtemplom külső megjelenésével is magára vonja az erre járók figyelmét. Bájos pincék között és fölött tettünk egy kitérőt, miután elhatároztuk egyiket meglátogatjuk. Végül egy családi, de mégis nagyüzembe tértünk be, a Mokos Pincébe. Az üzem látogatására nem nyílt lehetőség, de az ablakokon és ajtókon bekukucskálva mindent megtudtunk a folyamatból. Fent a teraszon csodás rálátás nyílt az imént érintett patinás pincesorra. Megkóstoltuk a különlegességeket és klasszikusokat sem hagytuk ki. Páran előbb indultunk útnak és meredeken kapaszkodtunk fel a Szent Bertalan Kápolnához a szőlőhegyre, mely adományokból létesült. A közeli halastavakra és a távoli dombokra láttunk rá innen.

Újabb megállásra kényszerített a kilyukadt kerékpárgumi. Villánykövesdi pincesoron felejtettük bánatunkat. Üres flaskáinkat borral töltettük meg, egy kukkantás a pincébe és hajtottunk tovább a kedves borászoktól. No persze ismerkedtünk újabb fajtákkal blauburger, cirfandi. Villányba utolértük a csapatot, akik az itteni pincék egyikében töltöttek kellemes perceket. A pincesor képeslapra illő látványát magunk mögött hagyva, az útról felelőtlenül letérve, sziklás, meredeken, de egy kilátó érintésével értünk  Nagyharsányba a Szoborparkba. Pedig ezen a vidéken igen jó minőségűek a kerékpárutak. Nagyharsányba a főúttól feljebb mentünk egy utcát, ahol löszfal és ódon pincék fogadtak minket.

Este ismét megbeszéltük a napi élményeket. Jó borok társaságában mulattuk tovább az időt.

Következő nap Alsószentmárton, Eperjespuszta, Matty, Drávaszabolcs, Drávapalkonya, Tésenfa, Fekete-víz torkolat, Holtág, Szapronca, Kémes, Kovácshida, Ipacsfa, Harkány a tervezett táv.

A ládászok ismét külön utakon jártak. Mattyon van a Madár Emlékpark, ahol táblákról ismerhetjük meg a környék jellegzetes madarait. Kormorános erdejében tanösvényt járhatunk végig gyalog, a dús aljnövényzet miatt kerékpárral kevésbé. Határkövek jelzik az ország szélét. Duna-Dráva Nemzeti Park területén jelentős időt töltöttünk. Élmény volt a gáton biciklizni, suhant kerékpárunk a minőségi úton. Rengeteg ragadozó madarat láttunk hol egész közelről.

Dráva partra érve megszemléltük a határfolyónkat. Drávaszabolcson energiát gyűjtöttünk a helyi kis boltba és drót szamarunkkal folytattuk a kört. Fekete-víz torkolat és a Holtág megbontja az egyhangú, lapos tájat. Kócsagot, vagy hattyút látunk a távolban? A most nyílt Ökocentrumot érintettük, de látogatása hosszabb időt vett volna igénybe. Szaporcán várnak ránk a tájházban. Volt is finom kemencébe sült túrós rétes. Szíves látás erre a vendéglátás. Kovácshidán a templomtorony ács munkáját a földön készítették és kerül a létesítmény tetejére utólag. Ilyet ritkán lát az ember. Katonai konvoj manapság már szinte megszokott látvány lett. Ha először látunk ilyet, akkor igen csak elcsodálkozunk rajta. Frissítőt fogyasztottunk el a kocsmában. Jól esett ebben a korai őszi napsütésben.

Ormánság kazettás templomait kerestük fel Kórós és Adorjás községekben több, kisebb sikerrel. Az elsőt a csapat egy része megszemlélhette, a később érkezőknek már zárva volt, a másik nyitva állt, de teljes felújítást végeztek benne. Diósviszlón megtekintettük a szökrönyt, azaz ládát a település végén. Harkányba felkerestük az Országalmát és a Kálváriát. Akinek szüksége volt másnapi reggelihez elemózsiára, válogathatott az kisebb-nagyobb üzletek között.
Vacsora után kiültünk a teraszra és jókat nevetgéltünk, felidéztük a korábbi túrák emlékeit. Fáradtan tértünk nyugovóra.


 

Utolsó nap eleredt az eső már korán reggel. A mai program annyiban változott, aki pécsi városnézést tervezett, az inkább előbb indult haza, vagy a harkányi fürdőbe tért be.

Újabb élményekkel, látnivalókkal és egészséges, naptól barnult színnel tértünk haza.

KataJani

Szabó Árpád képei: http://www.zoldsport.eu/galeria/category/225-2015-szeptember-17-20-cs-v-bringatura-villany-kornyeken