BESZÁMOLÓ - 2015. július 24. - augusztus 02. (p - v) - Hétfaluból, hat havasra (nehéz, magashegyi túrák)
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2015. szeptember 03. csütörtök, 22:50
Késő délután indult a vonatunk a Keletiből Brassóba, hogy az onnan néhány km-re fekvő Hétfaluba foglaljuk el bázisunkat bő egy hétre. Részletesen kidolgozott, magashegyi túrák vártak ránk a környező 2000 méteres brassói havasokban. A vonaton töltött éjszaka többeket megviselt, ennél nagyobb kellemetlenséget csak Lökösházáig működő klíma okozta. Az állomáson két kisbusz várt minket, hogy szállásunkig vigyen. Kint tartózkodásunk alatt szolgálatunkra álltak, így oldva meg a közlekedést.
A bázis, utcafrontról nézve egy családi ház hangulatát kelti, a kapun belépve már az apartmanná bővült hátsó rész is előbukkan, a hortenziával teli udvarról. Két szinten helyezkednek el a tornácról nyíló, fürdővel kialakított szobák. Az esti beszélgetős órák is a levegős folyosón, vagy a közös használatú konyhában teltek. Vendégszerető és segítőkész házigazdák álltak szolgálatunkra. Aki reggelit kért, az hidegcsomagot kapott, a korán induló túrák miatt, aki pedig vacsorát rendelt, az kíváncsian várta, mi kerül elé az asztalra. Változatos ízekkel és bőséges adagokkal vártak esténként.
Az időjárás kegyes volt hozzánk az utolsó napokat leszámítva. A túrák alkalmával kellemes, napsütéses időben gyalogolhattunk. A nap nem égette a talajt lábunk alatt és nem szívta el tőlünk az energiát, így azt a szintek leküzdésére fordíthattuk. A felhők vagy teljesen kimenőt kaptak az égiektől, vagy éppen fodros szoknyájuk közöttük üdvözölhettük a távoli csúcsokat.
Megérkezésünk napján ellátogattunk egy csángó múzeumba, bepillantást nyerve a közelmúlt mindennapjaiba, megismerve használati tárgyait. Az egyik teremben gyönyörű festett bútorok szemléltették az akkori lakóteret. Tanúság arra, hogy mindig igény volt a szépre, így hagyva gazdag népművészetet az utókor számára. Felfedeztük a környéket, csodáltuk a több, 1800-as években létesített házakat. Hamar nyugovóra tértünk és bepótoltuk az előző éjjel kimaradt pihentető alvást és az egy órás időeltolódást. Szükség is volt rá, mert változatos, meredek és hosszú teljesítmények vártak ránk.
2015.07.26 vasárnap
Keresztény-havas: Brassó-Poiana – Posztóvár – Cenk – Brassó
Első kirándulásunk, kezdő lépésekor Sanyi bácsi egy ráccsal fedett csatornában rekedt sünire lett figyelmes. A társaságnak sem kellett több. Rögtön eltorlaszoltuk a visszaútját túrabotjainkkal. Amikor kezébe vette, a tüskés érezhette, hogy megmenekült a bezártság elől. Hálája jeléül nem gömbölyödött össze, megfigyelhettük hegyes orrát és gomb szemeit. Az erdőbe érve búcsúztunk el tőle.
Hóágyúk nyári álmukat aludták a garázsban, a sífelvonók sem zúgtak, mi pedig nekivágtunk a meredek sípályának, persze felfelé. ? Mikor visszatekintettünk, a síparadicsom piros tetős szállodái kandikáltak ki az égig érő fenyők közül. Derékba tört vaskos fák állták néha utunkat, korábbi vihar nyomai látszódtak. Tetszenek a mieinkhez képest méretesebb, ezáltal színesebb jelzések. Igaz egy kicsit ritkábban festettek, mint nálunk. A turistaháznál megpihentünk és gyönyörködtünk a tájban. A nyugágyak és snowboard alakú padok ötletesek a gyönyörű panorámára nyíló teraszon és szolgálatunkra álltak visszafelé is. Most az 1799 méteres Posztóvár csúcshoz gyűjtöttünk erőt. A Poianaból induló felvonót kihagyva vágtunk neki a kopár terepnek. Az utolsó száz méter egy sziklákból álló domborulat, köveken jutottunk fel a csúcsra. Korlát segítette az alkalmi természetjárókat. Feledhetetlen panorámával lettünk gazdagabbak. Egészen távolba elnyúló, kéklő hegyláncok minden kiránduló vágya. Laci beazonosította, majd lelkesen mutatta az elkövetkező nap céljait.
Lefelé jövet a mezei virágok is megmutatták magukat. Egyszer csak egy tó került a látószögünkbe, esetleg télen korcsolyapályává alakul. Mindenesetre jó fotótémának bizonyult a mögötte süllyedő felvonó kabinja. Mattheus ismét az erdőbe vitt minket, hogy Brassó hegyén, a Cenken kössünk ki. Ott joggal mondhattuk, hogy a város a lábunk előtt hever. Az egyforma piros tetős házakat szinte megérintettük. A városháza a tér közepén meseszerűnek tűnt felülről. A geoládászok begyűjtötték a multi láda itteni pontját, majd a városban a maradék kettőt. Lefelé gyalogoltunk cikk-cakkba Brassóba. Az egyre erősödő zaj arról tanúskodott, hogy zenei fesztiválnak ad otthont. Nem szálltunk fel a turisták körében népszerű felvonóra. Sok várost messziről, jól olvasható, magaslatra kihelyezett táblával jelölnek, mint Hollywoodot. Ilyen óriás betűket láttunk ezen a hegyen is. Az egy órás szabad programon felkerestük a Fekete templomot, a főteret, sétáltunk a szépen felújított házak között, a néhol igen keskeny utcákon.
Hazafelé azt találtuk ki, hogy meglepjük a VTSZ erdélyi útján résztvevő Zöldsportos társainkat. A meglepetésből meglepődés lett, mikor szállásukhoz közeledvén kiderült máshová hoztak fuvarosaink. Majd egy másik helyre vittek át minket, de így sem találkoztunk össze sajnos.
2015.07.27 hétfő
Csukás: Bratocsa-hágó – Királytető – Csukás-csúcs – Csukás mh. – 1A műút Berii-völgy
A Bratocsa hágóból vágtunk neki a távnak. Velünk együtt a völgyet borító reggeli pára emelkedett egyre magasabbra. A fenyvest igen hamar rét váltotta fel. Völgyben birkák legelésztek, a kutyák szorgalmasan őrizték a nyájat. Sokan sündörögnek az állatok körül, Erdélyben a medve elijesztésére tartják az ebeket.
Meredeken haladtunk felfelé, a beszélgetések is ritkábbak lettek. Királytetőt elérve már 1827 m magasan jártunk. A hegyek domborulataikat ma is büszkén mutogatták. A jelzés szinte nyílegyenesen vezetett néhány km-en át. Mindig újabb és újabb csúcsok bukkantak elő a távolból. A különös sziklákhoz közelebb érve egyre monumentálisabbá váltak. Áfonyabokrok és virágok tarkították a zöld tájat. Az út egyszer csak tett egy kanyart, körülölelve a tájat. A sziklaképződményeket minden irányból szemügyre vehettük. Nem győztünk fényképezni. Megálltunk energiát gyűjteni a hátizsákjainkba cipelt ellátmányból.
Emelkedővel folytattuk és az 1954 m Csukás-csúcsra értünk. Közvetlen előtte, úgy 50 méterre szikla jelzi az egykori országhatárt. Hosszabb, bakancsot is levehető pihenésbe belefért a csúcs csoki elfogyasztása, számos csoportkép készítése. Újult energiával folytattuk utunkat már lefelé. Közelben található ládát sem hagytuk ki. Olyan helyre kerülnek, ahol van látnivaló. Igen, itt bizony csak az van.
Több órás gyaloglás után elértük a több szintes Csukás menedékházat. A két bejárata már hordó alakjával figyelemfelkeltő. Kinyitva éppúgy, mikor látszik, bőrrel bélelt belső tere. Bizonyára télen a hideg beszivárgása ellen alakították ki. Frissítő ital és szendvics került az asztalra. Kirándulásunk végén a szint gyorsan csökkent. Rövidtávon belül nagyon meredeken kellett lejönni. A fürgébbek a közeli forrásnál várták be a többieket. Arányiban jók voltunk, elég korán értünk vissza a szállásra.
2015.07.28 kedd
Nagykő-havas: Malomdomb – Létrás-szakadék – Csűrkő-mező – Nagykő-havas-csúcs – Csűrkő-mh – Medveszakadék – Malomdomb
Most is, mint minden túraútvonal előtt szemügyre vettük a medvére figyelmeztető táblákat. A parkolóban az eldöntött konténerek sem a vandáloktól borultak fel. Hol szerényebb, hol vadabb fényképpel jelzik, bizony a területükre hatolunk. Beindul ekkor sokunk fantáziája és nevetéssel fejeződik be a képzeletbeli történet, míg egyszer csak ott terem előttünk IGAZából a maci. Azt gondoltuk a szokásos ugratás kezdődik, mikor Gábor felkiáltott: „Ott a medve”. Először nem hittünk neki, azután egymásnak „Isten bizonnyal” erősítettük meg, ez most tényleg nem tréfa. Szerencsénkre volt lehetősége a bundásnak, a hegyoldalnak felfelé távozni a turistaútról. Korán reggel indultunk kirándulni, elég szótlanul, álmosan. A mackó pedig csak vizet ihatott a még turistáktól mentes patak parton és találkoztunk össze csendesen.
A Hétlétrás-szakadék le volt zárva, jobban mondva egy vaskapun lakat jelezte fizetős. Telefonon segítséget kértünk a szolgálatunkra kész Attilától, tudakolja meg, mikor jön pontosan a kasszához valaki. 9:45 körül untuk meg a várakozást. Sajnáltuk, de visszafelé ismét megpróbáljuk. Igazán meredek emelkedő kezdődött a Csűrkő-mezőre a menedékházig. Kisebb megállókkal bevártuk egymást és leküzdöttük a szintet. A Négyfalura és Brassóra nyíló kilátás, rögtön elfeledtette velünk az izzasztó szakaszt. Barátságos csacsik engedtek közel magukhoz. Az árnyékban hűsölő kuvaszok sem bántottak. A terasz kerítésén botok letámasztására kialakított praktikus pántok ékeskedtek. A házban a cserépkályha feletti farács jó szolgálatot tesz a vizes bakancs szárítására alkalom adtán. Egy szekrénynyi elsősegély felszerelés várja a rászorulókat. Az asztalon az épp szedhető gyógynövények száradtak. Téglába öntött medvetalp lenyomat hívja fel magára a figyelmet. Indulnunk kell tovább, aki nem szeretne lemaradni a Nagykő-havas-csúcsérzéséről.
Csipkézett sziklák köszöntenek, új birodalomba léptünk. A táj laposabbra váltott és zöld mezőn értük el a mai 1844 m-es célt. A Bucsecsre jól rá lehet látni. A körülötte gyülekező bárányfelhők elúsztak, mikor a tetejét szemléltük. Csúcs csoki és fénykép elmaradhatatlan az ilyen pillanatokban. Még egy felszabadult mosoly, ám haladjunk lefelé a többiekhez. Ismét a házhoz értünk, a virágok és a szamarak szinte modellt álltak a fényképet készítők számára. Lentebb érve égbe meredt sziklák tövében, A Medve-szakadékban vezetett az út ismét a Malomdomb felé, hogy a létrás részen végigmenjünk. Egy patak akkora hangerővel vájja a sziklák közötti utat magának, hogy a saját hangunkat alig halljuk néha. Andris videóra is vette a kis csapatot, milyen fürgén mászik az újonnan telepített létrákon. Kiérve a kiépített részről visszaigyekeztünk csomagjainkhoz, hogy fáradt lábunkat már a szálláson pihentessük.
2015.07.29 szerda
Bucsecs: Busteni felvonóval Babele mh – Omul-csúcs - Caraiman és vissza
Busteni felvonóhoz korán kell érkezni, azaz a 9 órás nyitásra illik ott lenni, ha nem akarjuk az egész délelőttöt a sorban állással tölteni. Gyűlt a tömeg, de szerencsére inkább utánunk. A csapatnak sikerült két kabinnal feljutni egész jó időn belül.
Egyénileg jártuk be a térséget, ki-ki a maga tempójában, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy már a negyedik napja hősiesen küzdjük le a távot és a szintet. A Kárpátok legkülönlegesebb képződményeivel találkozhatunk itt 2200 m magasságban. Babele (Vénasszonyok), Szfinx, melyeket az itt uralkodó néha 120km/h szél, és több méter magas hótorlasz alakítottak ki az évmilliók során. Kőgombák, tornyok, szirtek, fantasztikus lepusztult formák.
Legmagasabb pontja az Omul 2505 m. Két és félórányi járásra érhető el a kabinos kötélpálya állomásától. A turistaház közvetlen a csúcs mellett található. Ide járnak a hordárok teletöltött vizes palackkal a hátukon. Finom csorbát is fogyaszthat az ember a magashegyi házak többségében. Míg felértünk a tetejére, érdemes volt a lábunk elé nézni. Egyre többször és egyre nagyobb kövekért hajoltunk le. Változatos terepen jutottunk előrébb, hol nagyobb köveken, hol tengerpart finomságú homokon. Az apró, színes virágok kis résekben bújtak meg. A napsugarak gondoskodtak a bőrünk színéről, ilyen magasságban kevésbé vesz észre az ember a hűvösebb miatt.
Visszafelé menet letértünk a Caraiman csúcs 2384 m felé. Hatalmas fémkereszt áll a tetején. Sokáig nem tűnik fel a horizonton ereszkedéskor, míg egyszer előbukkan a mélyből. Lenyűgöző. Aki közelről akarta szemügyre venni, annak igen meredeken vezetett le hozzá az útja. Másik utat választva nagyobb hórétegen kellett keresztül jutni a nyár közepén.
Próbáltuk tartani magunkat a megbeszéltekhez és délután időben ott lenni a lefelé igyekvő sorban. Ámultunk a mélységet és méreteket látván a kötélpályán lógva. Apró emberkék igyekeznek a hegyoldalon. Míg egyik társunkra vártunk lent, addig szakértő szemek vizsgálták a fent összegyűjtött kőzeteket. Ne kelljen feleslegesen tovább cipelnie senkinek egyet sem.
2015.07.30 csütörtök
Királykő: Plaiul Foii mh - Grind-nyereg - Pásztor-csúcs - Nagy-Cimbalom - Forrás-nyereg - Diana védkunyhó – Plaiul Foii mh
A szokásostól eltérően egy órával hamarabb indultunk az erdélyi túránk csúcspontjára, a Királykőre. Zernestibe tartva az autóúton birkanyáj haladt el mellettünk. Romániában ez szinte mindennapos látvány, számunkra meglepő csak.
Laci előre figyelmeztetett kemény, kitett túrának nézünk elébe. Négykerekűvel elég hosszan be lehetet hajtani az erdei ösvényen. A pásztorok a teheneket fejték korán kikelve a fadeszkákból tákolt alacsony kalyibáikból. Itt sem maradt el a medvére figyelmeztető tábla. A hely vadságát fokozta, a táblán látható medve egyik veszedelmes példánya.
A fenyvesek takarásából sziklatömeg pereme bújt elő, vele együtt a fényképezőgépek is. Mindenki meg akarta örökíteni, hova lesz az oda. Először csak meredeken haladt a gyalogút a műanyag védkunyhóig, ahol a reggelinket fogyasztottuk el. A pihenő után is folytatódott az izzasztó emelkedő. Ahogy közelebb járultunk a Királyhoz, úgy nőtt magasabbra és vált függőlegesebbé a fala. A növényzet alacsonyabbá változott, utána a kövek és sziklák rendezték át a terepet. A fényképezők és egyéb apró tárgyak a táska mélyére záródtak, hogy a mászásnál ne akadályozzanak. A jellegzetes sziklaablakot előbb alulról vettük észre, jó néhány lánc és szikla érintése után már felülről örültünk a látványának.
A tériszony itt nem jó úti társ. Az alattunk levő mélység fegyelemre intett. Következett egy újabb menet felfelé, már jóval morzsalékosabb részen. Minden irányból kőfal emelkedett, körülölelt bennünket. Meglehetősen jó idővel tartottunk a nyeregre, volt még szint, de közeledtünk. Felnézve egyszer csak egy zerge körvonalazódott ki a nap sugarában. A kicsinye szintén vele szökellt.
Ezt is megcsináltuk. Euforikus érzés pacsizni a hegytetőn. Akkori pihenőre mindenkinek szüksége volt, az újratöltődés miatt. A csoportképen, büszkén feszítettünk. A láda gyorsan meglett a Pásztor-csúcs 2238 m közelében. Azt hittünk innen már csak lefelé folytatódik a túra és a nehezén túljutottunk. A gerincen végignézve hosszan, nem ez látszódott. Sok, kisebb-nagyobb csúcs gyöngyszemként fűződött a hegy láncára. Azokat a sziklákat meg kell mászni a lefelé vezető úthoz. Elől és hátul a csúcsok, jobb és baloldalon a mélység tátongott. A világ tetején érezte hirtelen magát az ember.
A csapat egyik fele előre sietett, a másik fele bevárta a lassabbakat. Délutánra esőt jósoltak. Szerencsére még nyoma sem látszódott, de ez a magashegyen egyik percről a másikra hirtelen megváltozhat. Igyekeztünk lefelé. Mikor az utolsó taréjt is átléptük már néhány cseppet éreztünk magunkon. Feleslegesnek véltük felvenni az esőkabátot, de egyre jobban esett, kitartónak bizonyult. A felfelé emelkedő pára a látásunkat akadályozta, a vizes sziklák, esőtől megindult morzsalék sem hiányzott. Egy részen a hatalmas sziklák oldalához kellett tapadni, hogy ne csússzunk meg. Az egyik felfestést eléggé benőtte a növényzet, pár métert feleslegesen tettünk meg. Szerencsére hamar feltűnt, hol a hiba. Dörgött, hátunk mögött a nyergen csapkodtak a villámok. Csak ezt ne! A borsónyi méretű jég nehezítette a haladást. Mindenünkről folyt a víz, a bakancsból önteni lehetett a megjósolt égi áldást. Fénykép sem sok készült ebben az időben. A törpefenyők gyökerei segítségünkre voltak. Beértünk a fenyvesbe, köves talajon szedtük a lábainkat.
Haladni kellett, hogy megelőzzük a sötétedést. Diana védkunyhóban néhány perc pihenőre betértünk tudatni a társaság másik felével merre járunk. Innen a lejtő folytatódott egészen a Medvék völgyéig. Fél óra múlva sötét lesz. Egyszer csak száraz ág reccsenése hallatszódott a közelben. Megtorpantunk egy másodpercre, mindenki a hely névadójára gondolt. Hangosan beszéltünk, hátha nem találkozunk össze vele. A mezőre kiértünk és szürke fátylát borította a tájra az ég. Távolban sziklának, nem inkább mégis birkanyájnak látszó fehér foltokra lettünk figyelmesek. Elővettük túrabotjainkat, hogy a kutyák megtorpanjanak. A pásztor idejében észrevett minket és visszahívta az ebeket a nyájhoz.
Pont az utolsó percben értünk ki az erdőből a sötétedés előtt. Az autó ázott utasokkal telt meg. Szállásunkra érve rövid élménybeszámolót tartottunk a Kis-Királykőt megjárt csoportnak. Mesélt nekünk a társaság másik fele, hogy az ő túrájuk is kerekre, főleg nehézre sikeredett. Mindenki fáradtan, de örömmel tért nyugovóra.
2015.07.31 péntek
Esőnap: Prázsmár, Szászhermány, Brassó
Öt nehéz túra után nem is bántuk, hogy ma pihenőnapot tarthatunk. Minden előrejelzés esőt jósolt, és ez igaz is lett. Néhányan a szálláson maradtak pihenni, a többség a kisbuszokkal elindult megszemlélni a barcasági erődtemplomok két illusztris példányát. Sok érdekeset és szépet hallottunk már ezekről, most végre saját szemünkkel is láthattuk őket. Számtalan fotó készült a várfalakról, templomról, lakó- és raktárterekről. A geoládák is megkerültek. Eközben az eső is kieshette magát. A délutánt Brassónak szenteltük. Mire a buszaink kitettek minket a főtéren, az eső is elállt. Kedvünkre járhattunk, kelhettünk az óváros szépen helyreállított utcácskáin és a várost övező, most helyreállított várfalak, bástyák mentén. Délután még a nap is kisütött egy kicsit, hogy szebb fényképek készülhessenek. A megbeszélt időre megjöttek értünk a kisbuszok, hogy hazaszállítsanak minket, és az eső is újra rákezdhetett, hogy az esőnap tényleg esőnap legyen.
2015.08.01 szombat
Bai-havas: Doiftana patak völgye – Piciorul Predelus (nyereg) – Paltiun-csúcs – Neamcului-csúcs – Azuga völgyi parkoló
Az előző napi és éjszakai eső után reggel még ködös, párás, csepergős időben szálltunk be a kis buszunkba. Mára már csak hat főre olvadt a hegyjáró csapat. Tatrang felé indultunk, majd onnan tovább a Doiftana patak völgyében igyekeztünk minél följebb jutni. Sofőrünk elég bátran kapaszkodott velünk felfelé a kővel szórt úton, sok szintet és távot spórolva meg nekünk. Kiszállás után még esőkabátban vágtunk neki a völgyben felfelé vezető út hátralévő részének. Ezt a tájat alig járják, a jelzésekre is csak a nyeregtől számíthattunk, de az út egyértelmű volt, a völgyben távvezeték oszlopok kísérték utunkat. A nyeregben megleltük a jelzést is, ahol ennek örömére egy kis pihenőt tartottunk. Tovább már a hegygerincen vezetett az utunk. A jelzések hol megvoltak, hol nem, de a GPS segített. A sejtelmes ködben való túrázásnak különös hangulata van. A ködből kutyák és birkanyáj hangjai szüremlenek felénk, de látni nem látjuk őket. Igyekszünk megbirkózni a terep adta tájékozódási nehézségekkel, ami nem mindig egyszerű. A Palatin csúcsra is csak azért kapaszkodtunk fel, mert így egyértelműbb volt, hogy merre járunk és nem kellett derékig vizes fűben keresni a nyoma veszett jelzést. Hol jobbra, hol balra kezd szakadozni a köd, már néha lelátunk az alattunk lévő völgybe, néha a következő hegyig. Mire felértünk a Bai-havas főcsúcsára a Neamcului-csúcsra, már kilátásunk is lett. Ebédszünet, csúcs csoki, lélegzetvétel, aztán lassan búcsúzunk a hegyektől. Még egy jókora ereszkedés vár ránk az Azuga völgyig, de ez már nem igazán kihívás. Lefelé menet gyönyörködünk a tájban, a havasi legelőkben, fenyves erdőkben. Menet közben jóleső érzéssel gondolunk vissza az elmúlt napok szép túráira. Milyen jó volt. Hétfaluból hat havasra: kihívó vállalkozás, és nekünk sikerült. A szállásunkon egy kis esti beszélgetés közben megtudtuk, merre jártak ma a többiek. Hétfaluban néztek alaposabban körül, mindenki talált magának valami érdekes és emlékezetes látnivalót.
2015.08.02 vasárnap
Hat órakor indult Budapestre vonatunk Brassóból. Az utazás nappal kényelmesebben telt. Fáradtak voltunk, de nem az álmosságtól, hanem az egy hetes kirándulástól. Szerencsénkre a vonat félig üresen zakatolt. A tájat most csodálhattuk. Időben érkezett a szerelvény a Keleti pályaudvarra. Szeretteinknek volt mit mesélni az elmúlt napok kalandjairól.
Számunkra pedig örök emlék marad, mert nincs nagyobb érték, mint az ÉLMÉNY maga.
Borsos Gábor képei:
2015-07-27 - Csukás
2015-07-28 - Nagykő-havas
2015-07-29 Bucsecs
2015-07-30 Királykő
2015-07-31 Prázsmár, Szászhermány, Brassó
2015-08-01 Csernátfalu
Pásztor András képei:
2015-07-25 - Hétfalu szállás
2015-07-26 - Keresztény havas
2015-07-27 - Csukás
2015-07-28 - Nagykő-havas
2015-07-29 Bucsecs
2015-07-30 Curmatura ház
2015-07-31 Prázsmár, Szászhermány, Brassó
2015-08-01 - Bai-havas
Video
Csukás: https://www.youtube.com/watch?v=n3IKMc2nZLU
Hétlétra: https://www.youtube.com/watch?v=LqGjZ7WxliU
Szabó Árpád képei:
Bai havas: https://picasaweb.google.com/
Keresztény-havas: https://picasaweb.google.com/
Nagykő-havas: https://picasaweb.google.com/
Csukás-hegység: https://picasaweb.google.com/
Bucsecs-hegység: https://picasaweb.google.com/
Királykő-havas: https://picasaweb.google.com/