Beszámoló a VTSZ 2007-évi külföldi túrájáról

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

Beszámoló a VTSZ

2007-évi külföldi túrájáról

Bihar-hegység,

Pádis, 2007. július 25�31.

A Vasutas Természetjárók Szövetsége 2007-évi külföldi túráját az erdélyi Bihar-hegység Pádis-fennsíkjára szervezte sátras szállással. Ekkor 54 fő jelezte előzetesen részvételi szándékát. Később alakult úgy, hogy sikerült házas szállásokat foglalnunk, de ekkor már többen jelentkeztek komfortosabb franciaországi túrára. Így 21-en maradtunk.

1. nap (július 25): Budapest � Nagyvárad � Biharfenyves � Vasaskőfalva � Pádis

Budapestről egy nagyváradi vállalkozás menetrend szerint közlekedő buszával mentünk Nagyváradig. Sajnos út közben elromlott járművünk futóműve, így az utolsó 40 km-t már csak jó negyvenes sebességgel �repesztettük�.

Nagyváradon így átszálltunk egy utánfutós kisbuszba és indultunk tovább. Úticélunk a Bihar-hegység, illetve azon belül a Pádis-fennsík, mely egy tál alakú, hegyekkel övezett gyönyörű karsztmedence. Belényes (Beius) után elhagytuk a főutat és hamarosan megérkeztünk Biharfenyves (Bradet) faluba. Mivel buszunk csak eddig tudott eljutni a következő rossz út és a hegyi kaptató miatt, ezért itt csomagjainkkal együtt átszálltunk egy rönkszállító teherautó platójára, amivel egyre keskenyebb erdészeti utakon haladtunk tovább. Lassan magunk mögött hagytuk a civilizációt, és egyre beljebb hatoltunk az őstermészetbe. Viszontagságos zötykölődés után megérkeztünk a fenyvesekkel övezett Nagy-Pádis-rétre, ahol szemben a Pádis menedékházzal hordókból kialakított faházakban illetve egy kis Bradet-panzió tetőterében, valamint annak udvarán sátrakban szálltunk meg. A metsző hideg szél miatt további programot nem terveztünk.

2. nap (26): Boga-vár (1436 m) � Pádis-barlang � Mócok temploma

A Szamos-bazár irányába indulva átvágtunk a Kis-Pádisi-réten, majd egy erdei ösvényen kapaszkodtunk fel a Boga-kő hegygerincére. Felérve északnyugati irányban egy meredek sziklafal engedett remek kilátást a Boga-patak forrásvidékére, északra pedig az Istenek-havasára, a Horgas-havasra. A Boga-vár/Boga-katlan maga az alattunk elterülő sziklahasadék, melyet több kilátópontról is megcsodálhattunk, az egyiknél begyűjtöttük az itt eldugott geocaching ládát is. Az utolsó kilátótól igen meredeken leereszkedve megnéztük a Boga-csűr barlangot is, mely alig párszáz méter hosszú és kissé sáros. Onnan a hegy túloldalán leereszkedtünk a Varasó-házhoz, ahol a kánikulai meleget jó hideg sörökkel enyhítettük. Utána még felmentünk a Pádis-barlanghoz, mely egyetlen nagy teremből áll. Érdekességét az adja, hogy a barlangkutatók mind a mai napig nem tudták eldönteni, hogy vízrendszere a Fekete-Körös vagy a Meleg-Szamos vízgyűjtőjéhez tartozik-e. Innen visszafele indultunk táborunkhoz, ahonnan rövid pihenő után az egykor szebb napokat látott Pádisi turistaháztól (1280 m) a nyeregig �országúton�, majd jelzetlen ösvényen kapaszkodtunk fel a Mócok-temploma kilátóhoz (1466 m). A fennsík nyugati oldalán található kilátóból szép kilátás, gyönyörű panoráma fogadott bennünket. Innen némi térerő segítségével megnyugtattuk otthon maradottjainkat, hogy rendben megérkeztünk. A kilátóból meredeken leereszkedtünk szállásunkra. Fürdővíz hiányában felfedeztük a közeli patakok által nyújtott jéghideg-vizes fürdés égbekiáltó előnyeit. Aztán este még elsétáltunk a tavalyi geokesser-tábor nagysikerű palacsintás nénijéhez a palacsintát hirdető ajándék táblájával.

14/300

3. nap (27): Eszkimó-jégbarlang � Flóra-rétek � EKE-forrás (680 m) � Galbina-szurdok � Galbina-vízkelet � Porcika-jégzsomboly (1220 m) - Csodavár galériák

Szállásunkról, a Nagy-Pádis-rétről a hatalmas fennsíkot átszelve indultunk a víznyelők felé, majd meredek erdei ösvényen ereszkedtünk le a Glavoi-rétre. Rövid pihenő és vízvétel után meredeken kapaszkodtunk fel az Eszkimó-jégbarlanghoz, mely két teremből áll. A különleges mikroklímájú barlangban még nyáron is több ezer köbméter jég látható. Két különböző pontról is betekintettünk a barlang jéggel teli belsejébe, néhányan le is ereszkedtek a belsejébe. No persze az itt eldugott �kincses�-láda megkeresése sem maradt el! Majd jókora szintvesztéssel lementünk a Felső-Flóra-rétre. Áthaladtunk a Középső-, majd az Alsó-Flóra-réten, ahol az EKE-forrás (680 m) mellett megebédeltünk. A kaszálórétek nevüket csodaszép virágszőnyegükről kapták. Láthattuk innen a Rozsda-szakadékot, ahol pünkösdkor jártunk a geokesserekkel. Ebéd után a Galbina-szurdokba indultunk, ahol az első 200 métert néhol láncokon lógva tettük meg. A kaland mindenképpen megéri! Tovább már egy keskeny és helyenként meredek sziklaösvényen haladtunk, itt-ott fémkábelek segítették haladásunkat. A vége felé már csak szikláról-sziklára lépkedve közlekedtünk, mert alacsony volt a vízállás. A csodásan zubogó Eminenciás-vízesés szájánál kezdődő Látogató-barlangjáraton haladtunk néhányan, a többiek a kinti párhuzamos utat választották. A szurdokban számos vízesést (Bújdosó, Najád, Tomboló, Ruzicska, Minerva), alagút-barlangot és örvényüstöt láthattunk. Csoportunk a Galbina-kitörésnél gyülekezett. Mosdás, fényképezgetés után hosszú és meredek kaptató következett. Az első elágazásnál a ládászok elsétáltak a Galbina szurdokra néző kilátóhelyhez, ahol megleltük a ládát is. Innen visszatérve folytattuk a meredek emelkedőt többszöri pihenővel a Porcika-zsombolyig (1220 m). Letekinttettünk a 30 m mély zsombolyba, majd a Csodavárra néző sziklás ösvényen túráztunk vissza a Glavoi-rétre. Az út utolsó szakaszán néhány rozoga kilátógaléria tetejéről megcsodáltuk a Csodavár barlangrendszer mély, beszakadt dolináit, a később felkeresendő barlang ablakán keresztül hallottuk a barlangi patakot is. A frissülés után hátra volt még a 300 méteres szintemelkedéssel járó hazafelé vezető út is.

19/1100

4. nap (28): A Meleg-Szamos forrásvidéke: Aragyásza-alagútbarlang � Fortuna-liget � Belvedere-csúcs (1342 m)

Ma nem a megszokott köves úton, hanem a Kék-Magura lábán átvezető erdei fakitermelő úton indultunk útra, átvágtunk a Kis-Pádisi-réten (1225 m), ahol számos feltöltődőben lévő dolinatavat láthattunk. Elhaladtunk a Varasó-tó mellett, átkeltünk a Fekete-Körös és a Meleg-Szamos vízválasztóján, majd leereszkedtünk a Meleg-Szamos kis forráságaihoz. A források területének �bazár� elnevezése onnan ered, hogy ezen a vidéken szinte az összes karsztjelenség megtalálható a forrásoktól és búvópatakoktól kezdve a dolinákon át az alagútbarlangokig. A patak folyását követve izgalmas kis mászások közepette átkeltünk a Babilon-kapun, bejutva az Aragyásza-alagútbarlangon, a Medúza-zugon, majd a Fortuna-ligetben, egy vízesés közelében álltunk meg ebédelni és persze ládázni is. Ezután a gerincen a Három-patak találkozása érintésével felkapaszkodtunk a Belvedere-csúcsra, ahonnan remek kilátás nyílt a völgyre, majd ugyanazon az úton visszatértünk a Fortuna-ligetbe. Kihagytuk a meredek omladékos lejtőt a nyolcas alakú út alsó bezárásaként. Innen kalandos medertúrán vehettünk volna részt, ha a napsütés hatására keletkező algáktól nem lett volna fokozottan balesetveszélyes a túra a rendkívüli csúszásveszély miatt. Jó darabig, pontosabban a Moloch-barlangból beömlő kitörésig így is eljutottunk a Meleg-Szamos szurdokvölgyében. Visszamentünk a Fortuna-ligetbe, majd innen indultunk vissza az Aragyásza barlang felett szállásunkra.

16/600

5. nap (29): Csodavár barlangrendszer

Ma is a Nagy-Pádis-fennsíkot átszelve indultunk a Ponor-rét felé, ott megnéztük a tavaszi olvadáskor a kis keresztmetszetű víznyelők következtében keletkező tó vízszintjének nyomait is. Majd átmentünk a Csodavárat övező hegykoszorúhoz. A Csodavár egész Erdély egyedülálló, óriási méretű karsztjelensége, méltán híres szerte Európában. Három �várudvarból�, azaz hatalmas beszakadt dolinából áll, melyeket a szinte hihetetlen méretű Csodavár-barlang köt össze. A Csodavár vezeti le a zárt Pádis-fennsík minden csapadékvizét mélyen a felszín alatt. A barlang főbejárata, a Portálé 78 m magas és 30 m széles, benne valóságos földalatti folyó dübörög. Mi az 1-es dolinán ereszkedtünk le, majd a főbejárat előtt átvágtunk a 3-as dolinából nyíló hátsó bejárathoz. Innen jutottunk le kőomláson keresztül a barlangba. A Vár-patakban vízfolyással szemben a föld alatt tettünk meg egy 400 méter hosszú, kalandos túrát kőről-kőre ugrálva. Közben barlang-ablakon keresztül kiláttunk a 2-es dolinára is. A Portálénál kis kúszással jutottunk ki a napfényre. A ládázás sajnos elmaradt, mert a láda a Csodavár körtúra mentén vagy száz méterrel feljebb volt elhelyezve. A Galbina-körtúrán figyelmetlenségből eljöttünk mellette.

A Csodavárból előbb drótkötélbe kapaszkodva, később meredek ösvényen jutottunk ki az útra, majd egy erdészeti úton indultunk tovább, hogy meglátogassuk a Hamlet-barlang aknáját, mely tulajdonképpen egy állandóan működő víznyelő. Az itt létesített barlangkutató ház melletti füves réten ebédeltünk, pihentünk.

Rövid sétával elértük a Hideg-forrás előtörését, innen kezdődött az Elveszett-világ. Ez a hely a nevét onnan kapta, hogy felfedezésekor teljesen vad és sűrű rengeteg borította. Látnivalója négy különleges zsomboly, azaz aknabarlang. Első a Fedett-zsomboly, melyet mintha lefedne a fölé magasodó sziklafal. Második az Úttörő-zsomboly, harmadik pedig a Fekete-zsomboly, mely hatalmas szájával és 100 méternél nagyobb mélységével tűnik ki. A hatásfokozás eredményeként a negyedik tette fel a látványokra a koronát, ez volt az Iker-zsomboly, melyet egy masszív sziklaív oszt ketté. Természetesen itt is megkerestük az eldugott kincsesládát. Innen visszatértünk a Hideg-forráshoz, majd a táborunkba.

17/800

6. nap (30): Bársza-katlan: Bál-rét - Bársza-barlang � Zápoda-barlang - Fekete-tó � Fekete-barlang

Újra a Nagy-Pádis-réten át indultunk utunkra, innen jelzetlen úton jutottunk a Bál-rétre. Majd kapaszkodás és rövid ereszkedő után érkeztünk a Bársza-katlanhoz (1050 m), mely egy 2,5 km² területű zárt medence, mely minden oldaláról csak meredek gerincen átkelve (1270 m) közelíthető meg. A belsejében hatalmas barlangrendszer található, mivel három nagy barlangja kapcsolatban áll egymással. A barlangok nevei: Fekete-, Bársza- és Zápoda-barlang. A több tíz kilométer hosszú barlangjáratok egy részében az idők során jég halmozódott fel. Mivel barlangász-felszerelés nélkül csak a barlangok eleje járható, ezért mi csak egy rövid szakasszal ismerkedtünk meg. A Bársza-katlan másik látnivalója a Fekete-tó, mely valójában egy eldugult víznyelőben található gyönyörű függő tó. A kisméretű és lefolyástalan függő tó vizének sötét színe a benne felhalmozódott sok szerves anyagnak köszönhető. Nem messze található a Fekete-barlang, ahol megfigyelhettük az erős sodrású víz által létrehozott oldási formákat. A katlan mélyén nagyon magas a páratartalom, ugyanakkor a hőmérséklet alacsonyabb a környék átlagánál. Ezért az egész Bársza-katlan növényzete rendkívül dús és buja. Főleg a hűvöst kedvelő fenyők és dúsan növő fűfélék vannak jelen. A növényzet helyenként olyan sűrű volt, hogy az ösvényt is alig vettük észre. Ez az ősvadon külön hangulatot adott túránknak. Hazafelé lementünk a Glavoi-rétre, ott söröztünk és felmentünk a Nagy-Pádis-rétre, szállásunkra.

10/500

7. nap (31): Pádis � Vasaskőfalva � Kiskoh � Medve-barlang � Nagyvárad - Budapest

Éjszaka a befejezetlen tető miatt jócskán beáztunk. Házigazdánk és segítője a sötétben, illetve villámfénynél próbálta betakarni a tetőt. Így hát nem sokat aludtunk, azt is jócskán fázva. Reggel, mivel kissé kitisztult az idő, ezért nagy merészen elindultunk rönkszállító teherautónkkal elhagyva Isten tenyerét (by Tiponucz Tibi), Pádist. Kihagytuk sajnos az eredetileg betervezett Háromkirályok-vízesés felkeresését és a Csonka-kő mellett elhelyezett geoláda megkeresését a kései indulás és a változékony időjárás miatt. Kalandos-zötykölődős rönkszállító autós ereszkedés után Bogán, Vasaskőfalván és Biharfenyvesen át Kiskohra utaztunk. Két turnusban megnéztük a csodás cseppkövekkel tűzdelt és medve csontvázat is megmutató Medve-barlangot. Ki-ki ízlése és pénztárcája szerint vásárolhatott különféle csecsebecséket, illetve ehetett pisztrángot, palacsintát, vagy más étkeket. Aztán érkezett értünk a kis különbusz, mellyel Nagyváradig hajtattunk. Itt rövid fagyizás és csokivásárlás segítségével csökkentettük lej-készleteinket. A nemsokára induló, menetrend szerint közlekedő buszjárattal este 9-re értünk Budapestre.

Egyik túratársunk autója nem akarta az igazságot, akkumulátort kellett bele venni másnap délelőtt. Tulajdonképpen a hólyagokat és kisebb sérüléseket leszámítva épségben, de mindenképpen a gyönyörű, vadregényes táj csodálatának élményével tértünk haza.

Ezúton is megköszönöm az Erdélyi Kárpát Egyesülettől Tiponucz Tibornak a tábor megszervezésben nyújtott segítségét, valamint Bara Lillának a túrák szakavatott levezetését!

Résztvevők:

Megjegyzés: a túraleírás nem üzleti célú felhasználásához előzetes egyeztetés nélkül hozzájárulok!

Borsos Gábor

túraszervező