Beszámoló - Pünkösdi hétvége Sopronból Ausztriába kalandozva - 2014. 06. 06-09.

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02

6-án, pénteken délután a soproni Farkas vendégházban gyülekeztünk, itt volt a szállásunk.

7-én, szombaton a Hohe Wand északi falát céloztuk meg bemelegítés és az „első bálos” résztvevők beszoktatása miatt. Dürnbachban (400) tettük le a kocsikat és a Kleine-Klause völgyében a Naturfraunde steiget másztuk meg. A Waldegger haustól (1000) a gyerekes csapat elment még a Brombergre (1078) és az állatkertbe, illetve felmászott a zergék lakóhelyéül szolgáló karámhoz épített jókora kilátóba is. Mit lehet onnan látni? A hófoltokkal tarkított Schneeberget! Onnan az ő útjuk is megegyezett a korábban szétvált csapat útvonalával: a kék jelzésen lemászott mindenki a Grosse Klause völgyében a kocsikhoz. A csoport mászósabb fele még elautózott Dreistettenbe (550), ahonnan kis sétával elérve – ki tudja hányadszor megmászta a C nehézségű Wahringer steiget az ő eleinte felkapaszkodós, majd kis kőkapun átbújós, létrára átlépős és függőleges létrás falával (700). A kilátás innen nem túlzás: pazar! Padokon ülve lehet megcsodálni a lent elterülő tájat a legelésző tehenekkel, a Starhemberg várrommal és a távolban talán a Fertővel? Vacsora előtt még elugrottunk a Soproni-hegységben, a Tolvaj-árokban levő geoládához is. Vacsora után pedig nagy-nagy érdeklődés közepette még tridominóztunk is!

8-án, vasárnap reggel az éppen 9. szülinapját ünneplő hölgy felköszöntése után a Rax északi falainál jártunk. Az éppen most bezárt Weichtalhaus melletti parkolóból (542) elhaladva, át a Schwarza patak felett épült hídon, majd a műutat keresztezve a Schönbrunnersteig 60 méteres létráján haladtunk a Nagy-Höllental völgy bejáratáig. Az út innen ismét köves ösvényen vezetett. Jobbra és balra hatalmas sziklafalak, törmeléklejtők keretezték utunkat. Kb. félórás gyaloglás után egy fenyőerdőbe értünk, ahonnan nem sokára értük el a Teufelsbadstuben steig - Ördög fürdőszobája felé vezető ösvényt (840). Csapatunk egyik fele a fiatalabb korosztállyal és segítőikkel ezen folytatták a gyerekek által is élvezetes mászóútjukat. Ők egy jókora pihenő után (1260), délután a Wachthüttl-klammon ereszkedtek vissza a parkolóba. Az út jól kijárt és a beszerelt eszközök is biztonságosak voltak. Azért a fáradtság miatt is óvatosan közlekedtek a gyakran síkos köveken. A túrabotok jól könnyíttek az ízületek terhelésén.

A csapat másik fele a sárga jelzésen folytatta az utat. Majd törmeléklejtőn szerpentineztünk fölfelé. A kiindulóponttól a Gaisloch ferrata beszállásáig (1400) kb. 900 m volt a szintkülönbség! A leginkább élvezetes mászáska ezután következett. Egy meredek sziklafal alatt, csúszós, köves, biztosítás nélküli szakaszt magunk mögött tudva értünk el egy ferde rámpához. mely akár egy kémény is lehetne. Itt a falból kiálló szögeken, kapcsokon lépdelve, néha a fentről permetező vízfolyás alatt jutottunk át ezen a szakaszon. Legutóbbi itt jártunkkor bőven csurgott, esőztetett volt a fal és a létrák is tocsogtak a vízben. Most megúsztuk néhány cseppel. A fölénk boruló barlangnál elhelyezett steigbuch-ba nem tudtunk beírni, mert olyan állapotban volt… Felérve az út tetejére, éppen dél volt, szendvicseztünk, csokiztunk. Nem sokkal később bal felé egy útelágazástól indult a B fokozatú Gustav Jahn steig. Csapatunk tovább osztódott. A mászást méltán keveslő csapat nagyobbik hányada erre ment, a gyalogosok pedig további szerpentinezés után értek fel a Höllental-kilátóponthoz (1620 m). A kilátóról ragyogóan végigkövethető volt a megtett útvonal. E mellett a rekkenő kánikulában gyönyörű kilátásban volt részünk a szomszédos Schneeberg csoportra és csúcsára, a Klosterwappenra (2074) is.

A két nem mászó gyalogos innen a nyaka közé kapta a lábát és eliramlott a lehető legrövidebb úton a Neue Seehütte (1643) közelében levő Raxeishöle jégbarlanghoz (1613). Simogató hűs levegőben tértünk kissé magunkhoz a bejáratot borító „hómezőn”. A jégcsapok által „lakott” barlangba való leereszkedést nem kockáztattuk meg, hogy ne várakoztassuk meg az Ottó házban (1644) randevút adó mászócsapatot. Persze a jókora rohanás dacára, no meg a létre nem jövő telefonkapcsolat miatt lekéstük őket. Igaz, a Seehüttében még hűsítettük magunkat egy kis sörrel-radlerrel. Az Ottó haustól volt, akik a parkolóba a Wachthüttl-klamm felé vezető piros jelzés mellett sikeresen ereszkedtek vissza – ugyanis figyelmetlenségből elhagyták a jelzett utat (542). A térdüket fájlalók és az idővel takarékoskodók levonóztak a kabinossal. Szállásunkon megint tridominóztunk, illetve kockapókereztünk.

9-én, hétfőn eleve kétfelé indultunk. A gyerekes csapat a Gutensteini Alpokban a Myrafälle vízesés feletti Karperwirt parkolóból sétált fel a Jagasitz vadászházba, majd innen előbb leereszkedve a Steinwandklamm lépcsőin, létráin kapaszkodtak fel, persze érintették a Türkenlochot is!

A többiek pedig a „Kis-Hohe Wand”-on, vagyis a Flatzer wandon másztak-túráztak. A Neunkirchen mögött „magasodó” domb tövében fekszik Flatz falvacska , és fölötte magasodik az ún. Flatzer Wand, a Hohe Wand kisöccse. A faluban a legszélső utca balkanyarjában parkoltunk le (461). Autóinktól fölfelé indultunk el a klettersteig táblák szerint, majd a széles kavicsos úton balra fordultunk a Neunkirchenerhaus felé. Azonban a gps által jelzett, de türelmetlenségünk miatt mint kiderült, tévesen a Jubileumsteig útra tévedtünk (600). A csapat úgy döntött, ha már itt vagyunk, felmegyünk a létrákon a gerincre. És lőn kis kapaszkodás, csodás kilátás (700). Majd nagyobb séta és lejöttünk a Lochsteigen, mely egy vízmosásos árok sziklakapukkal (600). Aztán beépített lépések és gyűrűk segítségével (A/B) relatív könnyendén fel lehetett jutni a Flatzer Lochba (flacci lyuk), a kis barlanghoz is. Innen már nem volt messze az igazi cél, a sziklafal tövében kis táblával jelzett, éppen hogy fellelhető fölfelé tartó drót, a délkeleti fekvésű E60-kletterseig beszállása (650). Nevét Franz Eigner 60. születésnapja apropójából kapta. A mászás elvileg 10-20 perc kb. 50 m szinttel, közepesen nehéz útvonallal. Két különálló sziklafal van: az egyiken függőlegesen, a másikon vízszintesen haladtunk. Az elindulás volt a legnehezebb, egy-egy ügyesebb mozdulatra, a vízszintes részen karizomra is szükség volt! A beszállófal (B/C) nagyon meredek, de jó fogások vannak, utána egy könnyebb (A/B) szakasz következik, csak egy helyen van egy komolyabb lépés benne. Az első szakasz után van pár méter séta a második biztosított szakaszig, mely egy kisebb sziklafal felső részében oldalazik, ez alapvetően (A/B) kivéve egy rövidebb szakaszt, ami kitettebb és kevésbé vannak jó fogások, erőlködni kell az átakasztással, és nincs megfelelő lépés hozzá (C). A steig-könyv egy kis fülkében található, mely után néhány méterre elértük a kiszálló pontot. Az út szerencsére végig erdőben haladt. Innen már csak "pár lépés" volt a Neunkirchner Haus (720). A szép kilátás helyett most, a 35 fokban inkább a gyöngyöző korsókkal szemeztünk A leereszkedés után átöltöztünk és a légkondis kocsikkal „hazahúztunk” Pestre.

A túrák során készített felvételek itt megnézhetők:

Fodor Tibor képei>>

Borsos Gábor képei>>

Résztvevők: Avar L, Benedekné BK, Borsos G, Fodor T, Kalinovits B, Kalinovits F, Mátéka D, Mátéka L, Pádár B, Pádár E, Pádár É, Perepatics M, Rákosi D, Rákosi L, Rákosi V, Rákosi Vné, Szabó Á.