Egyesületi találkozó beszámoló - Eger

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

2011-es EGYESÜLETI TALÁLKOZÓ - Eger

http://www.zoldsport.eu/reszletes-kiirasok/198-egyesuleti-talalkozo-eger

 

2011. 09. 23-án, pénteken reggel Eger vasúti pályaudvaron találkoztunk. Ki-ki telekocsival, vagy vonattal érkezett. Sikerült megoldanunk a pályaudvar külön helyiségében a csomagok megőrzését, így nem kellett a 3 napi csomagot magunkkal cipelni! Ezután kis piros Bz motorvonattal elzötykölődtünk Mónosbél vasútállomásra. Innen már gyalog vágtunk neki a hegynek a Fehér patak völgyén felfelé. Az emelkedő leküzdése után felértünk a Szent Anna/Gilitka kápolnához (GcStan), ahol megettük szendvicseinket. Kis kitérővel megnéztük a közeli forrást is.

Megunhatatlan panoráma

 

 

Valamikor Egerből erre haladt az országút a bélháromkúti (ma Bélapátfalva) monostor felé. A völgy nevét II. Kilit egri püspökről kapta, aki 1232-ben itt alapította meg a cisztercita rend bélháromkúti apátságát. A Gilitka szó a név becéző, népies változata.
A forrás közelében épült meg a kápolna, amit az 1700-as évek közepén Androvics Miklós, az egri szeminárium rektora barokk stilusban újíttatott fel, és titulusaként a Szent Anna nevet kapta - Szűz Mária édesanyja után. A kápolnát az Egri Érsekség megbízásából renoválták és a 2007. évi Szt. Anna búcsú alkalmából újra felszentelték. Szent Anna tisztelete 1750 táján honosodott meg ezen a vidéken a szerencsés szülés és a helyes gyermeknevelés példaképeként. Az újszövetségi szent könyvek szinte semmit nem közölnek Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták. A keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl az érdeklődés Jézus szülőföldje és rokonsága iránt. Szent Anna ünnepe a 13-14. században terjedt el Európában. A magyarországi Szent Anna-kultuszról Bálint Sándor néprajzkutató a következőket írta: ,,Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők". Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése e mesteremberek feladatai közé tartozott és a barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.

 

Már a gerincen, az Országos Kéktúra útvonalán haladva a Köves-bérc, a Tardos-bérc következett. Utóbbiról feledhetetlen kilátásban volt részünk! Leereszkeve a következő állomásunk Szarvaskő várromja volt (nem kereshető GcSzrk).

 

Szarvaskő a Bükki Nemzeti Park határán fekszik, az Eger patak szűk medrében. A nevének eredetéről egy monda maradt fenn. A történet szerint egy vadászat alkalmával a kutyák egy szarvast vettek üldözőbe, az a sziklagerincre menekült, ahol később a vár is felépült. Mivel menekülni tovább nem tudott, a szikla tetejéről a mélybe ugrott. A meredek sziklaszirt tetején, a Keselyű-ormon áll az ősi szarvaskői vár, amely valamikor Eger elővára, úgynevezett tarisznyavára volt. A hely további nevezetessége a Szarvaskői Földtani tanösvény.

 

Fényképezkedés után a lankásabb ösvényt választva Szarvaskő vasútállomásra értünk. Emlékezetünkben megelevenedett az a túránk, melyen itt aludtunk az állomásépületben kialakított szálláson. Rövid pihenő, aztán meredek, apró kövekkel „felszórt” ösvényen bizonytalankodtunk fel a Major-tetőre (GcMajo), melynek csúcsán jó gyakorlatként 2004-től egy gsm átjátszó toronnyal egybeépített fa kilátótorony található. Innen is, mint korábban a Tardos-bércről, vagy a várromtól, mint egy terepasztalt felülről szemlélve néztünk le a falura, a vasúti pályára, az alagútra, a közútra. A gyönyörű kilátásban nem csak Szarvaskőt és a szarvaskői várat csodálhattuk meg, de a Bükki Nemzeti Park délnyugati részét, sőt Eger városát is láthattuk. Lefelé már itt is a lankásabb lejtésű utat részesítettük előnyben. Leérve még kis frissítő sörözésre is tellett idő a vonat indulásáig. Egervár megállóból néhány perc sétável értük el szállásunkat, a Servita utcai Neumann Kollégiumot. 11/550.

Résztvevő 24 fő: Benedekné Bodnár Katalin, Benyeda József, Bolobás Zsuzsa, Borsos Gábor, Ceglédi Zsoltné, Faragó Sándorné, Iszlai Ágnes, Kapuy Jánosné, Kerekes Zsolt, Koromházi Bea, Korompai Ákos, Mátéka László, Mihályi Márta, Pádár Éva, Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Lászlóné, Dr. Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Szilvi, Szabó Árpád, Szabó Lászlóné, Szenttornyai Mária, Tompa Mihály, Tömpe László, Tömpe Lászlóné.

 

Este a Török-fürdőben, lazulás, wellnes, úszás volt a program kiegészítés.

 

24-én, szombaton megint vonatra szálltunk, de most Szilvásvárad-Szalajkavölgy vm-ig utaztunk. Onnan a már többünk által ismert, gyakran felkeresett Szalajka-völgyben 4,2 km hosszan sétáltunk felfelé érintve a Nagy-tavat, a Szikla-forrást, a Fátyol-vízesést (GcSzvo). Keresztül mentünk a jelenleg átalakítás maitt lezárt Szabadtéri Erdei Múzeumon is a Horotna-völgy torkolatánál. Idő hiányában kihagytuk az Erdészeti Múzeumot (a hajdani bányagrófsági, majd erdőmérnöki iroda épületében), de kimerítő ismertetőt hallgattunk meg a pisztráng füstölés technológiájáról.

Bél-kő

Ezután következett a tulajdonképpeni túra a Horotna-völgyben felfelé a katonasírokig, majd a Péter- és Kásás úton a - Bél-kő cement előállítása érdekében lefaragott - hegyből megmaradt csúcsáig (GcBelk). Gyönyörű körpanoráma látható a Bükkre, a Tarna-mentére és a Mátrára, a felhagyott bánya nem mindennapi látványával fűszerezve. Aztán a Bél-kői tanösvényen ereszkedtünk le 7 állomáson keresztül, fordított sorrendben: Bél-kő csúcsa, Szász-bérc, Pala-bánya, Vasbánya-oldal, János-hegy, Bükkerdő, Ciszterci apátság (GcBeko). Laza sétável Bélapátfalvára értünk be, ahol kisebb bonyodalmak és sörözés után az Egerbe közvetlenül menő autóbuszra szálltunk 18/650.

 

Mónosbél után föltűnik a Bükk hegység előretolt bástyája a 786 méter magas Bél-kő mészkőorma. A diadémjától megfosztott, a robbantásoktól tépdesett csúcs sziklái szinte vakító fehérek. Bélapátfalva határában, a múlt emlékei várják a turistát, olyan élmény, amelyre érdemes időt szánni. Az apátsági templom épülete, s a monostor romjai letűnt századok üzenetét tolmácsolják. A festői völgyet nyaranta dús lombú erdők koszorúzzák. A fák között bújik meg az egykori ciszter-templom, s itt találhatók a szebb napokat is látott monostor maradványai is. Itt van Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma. Valaha aligha tévedt ide ember. Ez érthető is, hiszen távol esett a forgalmas utaktól, a gazdagon termő földektől, a kincsesnek címzett városoktól, a nagyúri fészkektől. Aki itt megtelepedett, az jól tudta, hogy csak két keze munkájával keresheti meg kenyerét, s verejtékével fizet minden falatért.

A bencés rendből sarjadt ciszterciták mégis idejöttek. Messze frankföldről a számukra idegen tájra. S ezek, a korukban polihisztornak számító szerzetesek - írtak, olvastak, szántottak, vetettek, építőmesterként is tevékenykedtek - ott folytatták, ahol Franciaországban abbahagyták. Idegen volt számukra a papi arisztokráciára annyira jellemző fényűzés és hivalkodás. Kerülték a tivornyát, a dőzsölést, a pompát, s a maguk módján igyekeztek mások számára is hasznossá tenni életüket. Tapasztalataikat, ismereteiket tovább adták azoknak is, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: az egri püspökség kisemmizett, adókkal sanyargatott parasztjainak.

Meghonosították a szőlőművelést, s a völgyben halastavat létesítettek. Nem dolgoztattak, maguk végeztek minden munkát. A gondok már az első években jelentkeztek: az ország és a nép létét fenyegető tatár hordák ide is felvágtattak, a megriadt építők valószínűleg elmenekülhettek, s csak IV. Béla visszatérése után folytathatták a munkát. Fortuna később sem kedvezett a cisztereknek. A monostort 1285 előtt barbár módon kirabolták és felégették az egymással viszálykodó főúri frakciók csapatai. A szerzetesek azonban nem adták fel, kitartottak, s rezignáltan tűrték az egymást váltó kegyurak szeszélyeit. Nemzedékeik évszázadokon át serénykedtek itt, Mohács után azonban már nem hallani róluk, a török veszélytől tartva valószínűleg szétszéledtek, elhagyták a Bélkő lábánál megbúvó menedéket. Tettük mégis nagy horderejű, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása.
Az egykori monostor romjait 1964-65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak maradványainak konzerválásáról, így aztán az érdeklődő - némi fantáziával - képet kaphat a teljes épületről, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremről, ahol valaha a felolvasásokat és a közös meditációkat tartották az unalmat nem ismerő, a folytonos tevékenységben tartalmat találó papok. A belső udvaron levő kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelőtt és a monda szerint fiatalít!

 

Résztvevő 18 fő: Benedekné Bodnár Katalin, Borsos Gábor, Ceglédi Zsoltné, Faragó Sándorné, Iszlai Ágnes, Kerekes Zsolt, Koromházi Bea, Korompai Ákos, Mátéka László, Mihályi Márta, Pádár Éva, Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Lászlóné, Dr. Pathy-Nagy László, Pathy-Nagy Szilvi, Szabó Árpád, Tömpe László, Tömpe Lászlóné.

2 fő a Szalajka-völgyet járta be: Szabó Lászlóné, Tompa Mihály.

 

A rövidebb, Tama-túra útvonala: Eger – Almagyar-dűlő – Pajdos (kaptárkő) – Nyerges (kaptárkő) – Mész-hegy (kaptárkő) – Nagy-Pajdos-dűlő – Eger 14,5/370.

Résztvevő 10 fő: Kapuy Magdi, Szenttornyai Mária, Bolobás Zsuzsa, Benyeda József, Marsovszky Miklósné, Ordasi Jánosné, Csiszárik Imréné, Szádeczky-Kardoss Tamás. Cstlakoztak ehhez még: Koszovácz Erzsébet, Oláh Timea.

 

A szálláson este vetítés volt a nyári élményekről. Az össztánc, a buli fáradtság miatt elmaradt És 43 év után bár csak rövid időre, de megszólalt Töpe Évi hegedűje is .

 

25-én, vasárnap Eger és Hereg-rét között telekocsikkal közlekedtünk. A Hereg-réti parkolóból a K+ majd a Z végül a K jelzésen kissé szokványos erdei kirándulásként vezetett utunk a Tar-kő alján keresztül a Tar-kőre (GcTark).

 

A perem-bércek, melyek a Bükk-fennsík határkövei, leglátványosabb tagjai az ún. "kövek". Valamennyi ott alakult ki, ahol a Bükk-fennsík szegélye mészkő-pala kőzethatárral esik egybe, s e határ azon szakaszain, ahol a csaknem merőlegesen álló mészkőrétegek rétegfőikkel tekintenek a pala térszínek felé. E rétegfejeken és a hozzájuk tartozó, majdnem függőleges, sőt túlhajló réteglapokon jött létre a kövek magas, hosszú, világosszürke-fehér homlokzata. Ezen kövek egyike és talán legszebbike a Tar-kő. A délre tekintő, 20-60 m magas mészkőhomlokzatát számos kürtővályú és kürtőközi orom tagolja. A Tar-kőről csodálatos panoráma nyilik főként dél felé, de a szomszédos kövekre is rálátni.

 

Rövid, mintegy kilométeres „ugrással” a másik nevezetes kőre, a Háromkőre értünk. Ez a Bükk egyik legszebb panorámáját adó csúcsa! Itt ebédeltünk, ejtőztünk, ládáztunk (Gc3ko). Utána feledhetetlen túraként a fennsík karsztforma kincsvilágát felvonultató réteken, a Keskeny-réten, a Zsidó-réten, az ún. Király úton mentünk, így közelítve meg a Köröslyuk barlangot (GcKoly). Közben igen-igen óvatosan kellett lépkednünk, mert néhol mindent elborított az őszi kikerics!

Barlangban aludni jó! - hisz tudjátok. A füstelvezetést és az eső elleni védelmet a természet megoldotta – írják vonós3asék (Merkl fiúk) ládaleírásukban. A turista atlasz így említi a barlangot: "Hazánk legmagasabban nyíló, a Bükk legidősebb, romosodó, felszakadt mennyezetű (hajdani forrás)barlangja. (A barlangban medve és oroszlán csontokat találtak!)"

Lefelé a Kis-Virágos-hegyalján és a Tar-kő-lápán, az idefelé vezető úton ereszkedtünk le a Hereg-réti parkolóba 16/600.

Résztvevő 6 fő: Benedekné Bodnár Katalin, Borsos Gábor, Iszlai Ágnes, Mihályi Márta, Pádár Éva, Szenttornyai Mária.

 

Mátéka Laci „kisebb” túrát vezett a Hereg-réttől a Háromkőig az előzővel azonos útvonalon. Hereg-rét – Tar-kő alja – Toldi-kapu – Tar-kő – Három-kő – Ilus-kút – Hármas határ – Török út – Hárs-kút – Hereg-rét 15/650.

Résztvevő 5 fő: Mátéka László, Pathy-Nagy László, Dr. Pathy-Nagy László, Szabó Lászlóné, Tompa Mihály.

 

Tama-túra: Felsőtárkány, Szikla-forrás – Kőbánya-lápa – Kövesdi-kilátó – Vár-hegy – Várkúti-th. – Bikk-bérc – Nagy-Eged – Almagyar – Eger vasútállomás 18,7/680.

Résztvevő 7 fő: Faragó Sándorné, Kerekes Zsolt, Koromházi Bea, Korompai Ákos, Koszovácz Erzsébet, Oláh Tímea, Szádeczky-Kardoss Tamás.

 

Árpi-„túra” : gyalogos séta volt az egri várban és annak környékén.

Résztvevő 4 fő: Bolobás Zsuzsa, Ceglédi Zsoltné, Kapuy Jánosné, Szabó Árpád, Tömpe László, Tömpe Lászlóné.

 

Marsovszky Erzsike szervezésben Egerszalókon is volt fürdés a nem kicsit meleg vízben.

Résztvevő 3 fő: Csiszárik Imréné, Marsovszky Miklósné, Ordasi Jánosné.

A csapat

A szerző felvételei a neten itt láthatóak: http://eger.zergi.fotoalbum.hu/

További fényképalbumok:

Szabó Árpi képei: http://egrituratalalkozo.arpadfoto.fotoalbum.hu/

 

Borsos Gábor