Balatoni vitorlázás 2011.

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

Balatoni vitorlázás 2011. 07. 29-31.

 

Azt gondolom, hogy már hagyománynak tekinthető, hogy a ZÖLDSPORT Egyesület www.zoldsport.eu programjában, azt színesítendő szerepel egy nyári vitorlázás a Balatonon. Így volt ez idén is azzal a nem kevés változtatással, hogy most csak három napról szól a krónika, viszont immár két hajóról!

Az eddigi balatonvilágosi bérlés helyett Balatonboglárról indultunk, ugyanis itt honos a kikötőben túratársaink, a Marsovszky család 6 személyes hajója. Természetes volt, hogy itt béreljük a másik hajót is. A dolgok nem alakultak valami fényesen, hiszen Miklós barátunk egy kisebb szívműtéten esett át, így nem tudta vállalni a kapitánykodást.

 

Át kellett csoportosítani erőinket: az eléggé nem méltányolható felajánlás következtében – külön köszönet érte! – Szabó Árpi lett a (munkanéven csak Pénzfalónak csúfolt) hajó kapitánya, míg a 8 személyes Semmi baj (I). bérhajóra a Kékszalag versenyen két hete árboctörést szenvedett (2010-ben kategória győztes!), és a még el nem készült Európa 30-as cirkáló Fétisről Mészáros Gábort kértük fel kapitánynak. Így vághattunk neki a víznek 14-en a két „bödön”-nel!

 

hajó II.

hajó I

Pestről indulva út közben többször kaptunk zuhét. A boglári kikötőben viszont nem esett az eső, a hajók átvétele után előbb becuccoltunk, majd kimotoroztunk a nyílt vízre és vitorlát bontottunk a közepes erősségű ÉNy-i szélben. Badacsony irányába (ne kérdjétek, hogy fél-, vagy háromnegyed szélben – ehhez még mindig nem értek) kreuzoltunk, magyarul cikk-cakkban haladtunk, ismerkedtünk a hajóval. A célzás pontosságát fokozandó némi méz-citrom adalékú itallal is kapcsolatba kerültünk.

A fedélzeten

Próbáltuk a grószt felhúzni a vastag piros kötéllel, csörlőzni, bikára kötni, meg a fokvitorlát, a kis piros kötél kiengedésével kiereszteni, majd a vastag kék köteleket egyik oldalon meghúzni, a másikon megereszteni, lekötni, szorítóval rögzíteni. Közben tanultuk a fogalmakat is: jobb csapás, bal csapás, ejteni a hajót, szélbe forgatni, szívó hatás, szél- és menetsebesség, áramlásjelző fonalak párhuzamossága helyes vitorlaállás esetén és lobogó szalag esetén a vitorla kiengedése, vagy behúzása a dűznihatás elérése érdekében szükséges helyzetbe Aztán beszéltünk még felhajtó erőről, határrétegről, vitorlák közötti kölcsönhatásról, meg be- és kilépő élről, reffelésről, lékocsiról, Bernoulli-egyenletről, csillagok alapján történő helymeghatározásról, hosszú tengeri hullámokról, delfinekről és még sok-sok mindenről. Kiképzést kaptunk a wc használat feltétel rendszeréről, hogy ne süllyesszük el hajónkat felelőtlen, figyelmetlen cselekedetünkkel.

Tátott szájjal hallgattuk kapitányunk kalandjait, tapasztalatait, szinte elrepült az idő amíg átértünk az északi partra. No itt meg a hajó sérülés nélküli kikötésben szereztünk tapasztalatokat és rögzítettük elöl és hátul úgy, hogy nehogy elússzon és puffereket kötöttünk mindenféle ahogy sikerült csomóval, nehogy nekiütődjön valaminek a vendégek számára fenntartott mólónál.

Ezután biológiai szükségleteink kielégítése következett: stilusosan halakat ettünk, melyek persze badacsonyi borban kívántak úszni 

Aztán délután szép kényelmesen visszahajóztunk Boglárra. a kikötő közelébe érve meg heveny vihar tört ki éppen. Volt egy kis harc az elemekkel Este a kockapóker spirituális és valószínűségi rejtelmeiben mélyedt el társaságunk egy része, míg a többiek feláldozva magukat az anyagbeszerzés oltárán egy kerthelyiség lugasában beszélgettek a régi szép időkről és a családok tagjainak viszontagságairól, gyerekeinkről-büszkeségeinkről. Az idő meg változatosságát szemléltetendő hol picit sütött, hol többnyire borult volt, néha szemerkélt is.

Másnap közvélemény kutatás után úgy határoztunk, hogy remek szelünket kihasználva elmegyünk Füredre és megmutatjuk magunkat és saját hajóját a szívszanatóriumban éppen sakkcsatázó Miklós barátunknak! Reméltük, nem szakad meg a szíve, hogy nem hajózhat velünk és inkább örül hajója látványának Szóval a remek szélnek és jó hajóinknak, remek kormányosunknak és jó manchaftjának köszönhetően 4,5 óra alatt abszolváltuk a távot úgy, hogy közben kikerültük az éppen a Sajkod környékén versenyzőket, meg a szorgalmas ingajáratban közlekedő kompokat is!

Aztán a Tihany-Szántód közötti szűkületen, a „csövön” áthaladva kisebb szélárnyékból kijutva belecsöppentünk az idegenforgalmi turizmust bonyolító motorhajó-forgalomba. Előtűnt a Tihanyi apátság, a barátlakásokat rejtő hegyoldal.

Kisebb bizonytalankodás után, míg megtaláltuk a BAHART kikötőben a vendégeknek fentartott helyet, kikötöttünk. Előzetes telefonunk alapján Miklós otthagyta a nyerő sakkpartit a szanatóriumban és buzgón segédkezett a kikötési műveleteknél. És persze egymásra talált a boldog pár is Nem volt viszont boldog, amikor meglátta a saját hajója orrvitorláját: varratni kell az eleresztett rögzítést a csúcson A fiatal legénység már szakavatott mozdulatokkal dobott kötelet a cölöpökre!

A tulaj már nem bírt tovább magával és a taton termett eligazítani a köteleket Vidám csapatfotózás következett a „halászok” között. Majd Mészi kapitány helyismeretére hagyatkozva a Halászkertben dekkoltuk ki az éppen esedékes esőt és ettük meg megkésett ebédünket.

Este aztán váltás történt a nagyhajóban alvóknál, így voltunk páran, akik a füredi korzón végig sétálva az esti forgatagban, a kempingben vertünk sátrat. Szerencsénk volt ebben is, mert az éjszakai eső így nem a hajó nyitott részén, hanem fedett helyen ért bennünket

Másnap reggel kisebb pánikban voltunk, ugyanis alig volt némi szellő. Ezzel visszajutni Boglárra semmi jóval nem bíztatott bennünket, így a lehető legkorábban elindultunk. A tegnapi verseny mezőnye már korábban elrajtolt, voltak, akik már vissazfelé jöttek. Ugyanis feltámadt a szél!

Aztán elkezdődött számunkra a szenvedés. Ugyanis szinte szembeszélben kellett átjutnunk a csövön, miközben a kompok folyamatosan jöttek-mentek. Úgy kellett átslisszolnunk, hogy a szembe jövő mezőnyt se akadályozzuk kivülállóként. Sűrű oldalváltásokkal sikerült megoldani a problémát, de igencsak megdolgoztunk érte! Előttünk haladt egy „egyszemélyes” hajó, melyet irigyeltünk, mert meredekebb szögben tudott fordulni, mint a mi teknőnk, így hamarabb jutott át a kritikus zónán. Itt kell megemlíteni, hogy miután majdnem átértünk a csövön, visszafordultunk Lóci kapitányos sapkájáért, amit a szél a vízbe sodort. Csákjával sikeresen kihalászta. Emlegettük a versenyen büntető beszólást: csinálj 360 fokot és meg van bocsátva a vétek.

A túloldalon is maradt még a verseny mezőnyéből. Igyekeztünk elkerülni a nagyobb zavarásukat. Mivel jó volt a szelünk, jött a telefon, hogy mi lenne, ha tennénk még egy kitérőt Révfölöp felé. Időnk van, szelünk van, belefér! – mondtuk és irányt váltottunk.

Óh Révfülöp! Innen rajtol a Balaton-átúszás mezőnye – már ha ezt a remek próbát az időjárás viszontagságait elkerülendő – meg is tartják. Régóta benne van a proramunkban, de jó ideje nem sikerült úgy az elhalasztott időzítés, hogy ne ütközzön semmilyen túránkkal sem. Idén sem volt-lesz ez másként.

 

Persze a krónikás és még néhány elvetemült társa (egyre több van belőlük!) ha már itt járt, nem tudta kihagyni a kikötőhöz közeli templomromnál eldugott geoláda megkeresését sem! A rejtés szellemes volt, szűz kéz találta meg! Mire visszaértünk, a hekk is elkészült, jóízűen falatoztunk, csak az azt leöblítő folyadék alkoholtartalma volt igen gyászos.

Hiába, már a hazafelé történő autóvezetésre is gondolnunk kellett Egy kis hintázás senkinek sem árt, nekünk se. Így az emésztésünk sem altatott el bennünket. És a 3 nap alatt ilyen még nemvolt: a Semmi baj most először csak széllel-vitorlával indult el a déli part felé!

Az idő javultával a rég áhított fürdés sem maradt el a kb. 18 fokos vízben, így válva teljessé a vitorlás túra A boglári kikötőhöz közeledve még elkaptunk egy kétárbocos vitorlást is, és nem kapott el bennünket a kikötni vágyó motoros katamarán gigahajó sem! A hajókat rendbe tettük, majd búcsúzás után néhányan még megkerestük az M7-es túloldalán fekvő bugai téglagaléria geoládáját, meg a fonyódi földvárat is

Jól éreztük magunkat, remek társaság jött össze, szerencsénk volt az idővel is. Mindenkinek KÖSZÖNJÜK, hogy itt lehettünk! Találkozunk jövőre is a Balatonon!

 

További képek itt láthatók még.

http://vitorlazas2011.arpadfoto.fotoalbum.hu/, http://1107balaton.zergi.fotoalbum.hu/

 

Álló sor balról jobbra: Szabó Árpád hajó és túravezető, Paulik Attila tájékozódó, Marsovszky Miklós föld- és hajóbirtokos, szívbajos, Mészáros Gábor másodállásban a Semmi baj kapitánya, főállásban a Fétis spinakkerese, Gärtner Imre főkormányos, Gärtner Áron főerő1, Borsos Gábor almatróz és krónikás, Geiszer Vince főerő2.

Ülő sor: Lesták Loránd jóreménység, tehetség, Filep Józsefné vitorlamester és hajóács, Marsovszky Miklósné tulaj féleség, Benedekné Bodnár Katalin hajószakács, Győri Erzsébet szunyog, reffelő, Szenthe Ildikó fázós anya és delfin, Lesták Ferenc gondoskodó atya, kötélmester.