május 8. - mátrai buszos túra
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00
Gyalogtúra a Mátrában
Régi hagyományainkat felelevenítve újra buszos túra szervezésével próbálkoztunk. A megadott első határidőre két kocsira való sporttárs jelezte részvételi szándékát. Az újabb határidőre jelentkezettekkel már egy közepes buszt sikerült megtöltenünk. Persze most is voltak későn ébredők, sajnos rajtuk már nem tudtunk segíteni a megrendelt busz nagyobbra cserélésével.
Itt kell megjegyezni, hogy a viszonylag kevés kedvezményre jogosult résztvevő sporttárs miatt a rendelkezésre álló keret annak ellenére sem került felhasználásra, hogy nekik ez az 1%-os SZJA felajánlásokból fizetett buszos túra ingyen volt! Lehet, hogy némelyeket a geoláda keresés riasztott vissza a jelentkezéstől? Erre vonatkozóan kérjük szíves visszajelzéseteket!
Fegyelmezett társaság jött össze a Határ úti Íbisz szállónál, 7 órakor – még száraz időben - már el is indultunk! Aztán jött telefonon a jelzés, hogy túráink helyszínén bizony esik az eső, szokása szerint legalább három napig. Forogtak az agytekervényeink, hogy milyen esőprogramot találjunk ki. Erre bizony nem készültünk
Parádóhutára érve az eső szelíd csöpörgésű volt, így nekivágtunk a rövid sétának, bár az út nem kicsit sáros volt. Ez meg is rostálta csapatunkat, többen vissza is fordultak nem sokkal az indulás után. Emlegettük is, hogy rossz idő nincs, csak rosszul öltözött turista Persze nem jár mindenki rendszeresen túrázni, így nem rendelkezik megfelelő felszereléssel az esős időre. A Kétbükk- közti patak szurdoka volt úti célunk. Azon belül is az a rész, ahol kiszélesedett a szurdok és szemünk elé tárult a kanyargós patak a meredek sziklafalakkal. Rövid ládakeresgélés és jelszó feljegyzés után visszasétáltunk buszunkhoz.
A busszal rövid idő alatt átmentünk Parádfürdőre, ahol a már alábbhagyni látszó eső elől először a Cifra Istállóban látható kocsi múzeumba mentünk be. Néhányan felidéztük gyerekkori élményeinket, amikor még nagyszüleink kocsiján, szekerén utaztunk. Az épület másik szárnyában megnéztük a kocsikhoz tartozó lovakat is. Majd a régi Gyógyfürdő és Kórház előtt elsétálva lementünk az Ősparkba is. Páran a kávé-szünetben felsétáltak a Timsós-tóhoz is.
Ezután buszunkkal a keskeny, de aszfaltozott erdei úton elhajtottunk a Szent István csevicekútig. Az itt található esőházra már nem is volt szükségünk, mert elállt az eső, hogy Kivés Hajni vendégszeretetét élvezve jóféle túrós sütiket kóstolhassunk és csapathassuk ki a lenyelteket egy kis pálinkával. Ezúton is köszönjük!
Csapatunk túra szempontjából nagy létszáma miatt kettévált. Kezdetben még együtt haladtunk a csodás gesztenyefasorban, és a lépteinkre is különös gondot kellett fordítanunk, nehogy rálépjünk a rengeteg szalamandrára! Majd megkerestük a nagyméretű faládát, melynek oldalára fel volt írva, hogy tulajdonképpen hova, merre is kell tovább mennünk. Nem túl sokára már el voltunk kápráztatva az Ilona-vízesés magyar viszonylatban ritka méretén is. Fotózások hosszú sora következett
A sétálós csapat innen visszafordult a parkolóba a buszhoz, a többiek pedig az utat folytatva felkapaszkodtak a meredek hegyoldalba a vízesés tetejéhez, illetve a Marhád oldalában lankásan, széles erdei úton emelkedve értük el a négytörzsű fát, mely azokat a kérdéseket rejtette, melyeket meg kellett válaszolnunk ahhoz, hogy ki tudjuk nyitni majd a geoláda spéci számzáras lakatját. Történelmi, számítógépes és más kérdések voltak egy elrejtett üveg fiolában. Nem volt messze innen a Disznókő-őrház sem a közelében levő kopjafával, forrással. Szép lankás volt a vissza-út is a bükkös erdőben, hogy bezáruljon a kör. Kis, rövid kitérő következett a Csiklósd-kúthoz, illetve a körtúra során megtalált multi geoláda részeként feltett kérdésekre helyesen válaszolva ki tudtuk nyitni az Ilona-patak partjánál levő – idefelé már meglelt - fa kincses ládát is! A lakaton levő gombot előírás szerint forgatva kinyílt. A geoláda oldalára általam az alábbi bejegyzés került:
„Ez csodás túra volt, a megfejtés meg igazi csapatmunka! Mint a klasszikus mondókánál: ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, stb. Szóval
- volt, aki elállította az esőt,
- volt, aki elvitt bennünket 29-ed magunkkal,
- volt, aki vendégül látott bennünket az esőháznál,
- volt, aki eltátotta a száját a csodálkozástól a vízesésnél,
- volt, aki mászott és kutatott,
- volt, aki jegyzetelt,
- volt, aki megfejtett,
- volt, aki koordinátát diktált,
- volt, aki túrát vezetett,
- volt, aki megszámolta a megszámlálhatatlanul sok szalamandrát,
- volt, aki diktálta a tekerést és
- volt, aki forgatta a lakat gombját.
És persze mindenki élvezte az egészet! Azért persze jó nagyot csodálkoztunk - legalábbis én nagyon -, hogy a lakat elsőre kinyílt:)”
A busszal az Ilona-völgyi parkolóból elindulva kisvártatva egy Mária emlékhelynél, illetve a fölé boruló óriás fánál megálltunk, hogy felkapaszkodjunk a Mátrát egyébként alapvetően képező vulkáni eredetű kőzettől merőben eltérő üledékes mészkőből álló Vörösvár ormára. A közel 40%-os emelkedőn 100 métert sodrós-murvás, vízfolyásos ösvényen emelkedve megtapasztalhattuk, hogy milyen szép a kilátás a Kékesre, Galyatetőre, talán Ágasvárra is (ez nem biztos – ki kellene szerkeszteni térképen a láthatóságot), illetve a Parádokra. A hegy teteje egy erdőtűz következtében kopaszra égett, a fák pótlása nem sikerült még.
Tovább buszozva a Recski munkatáborig utaztunk. A múlt század ötvenes éveinek eleje, a Sztálin-Rákosi éra a magyar társadalom szovjet igények szerint történő „átalakítása” volt. A „folyamat szempontjából veszélyesnek ítélt” személyeket különböző módszerekkel vonták ki a társadalomból, ezek egyik módja volt az internáló-, vagy munkatábor. A "magyar Gulag"-on elborzadva néztük a kiállított tablókat, a vészterhes idők fogva tartási körülményeit, az embertelenség számtalan nyomát. Soha ne forduljon elő még egyszer ilyen!
Az idő előre haladta miatt a Kanázsvár-romhoz tervezett túrát elhagytuk, inkább hazánk egyik legszebb sziklavárához Sirokra mentünk. A várat nagy valószínűséggel még a pogány avarok építették, majd az idők során a különböző tulajdonosok többször is átépítették. Ma már csak romjai látszanak, színükkel, formáikkal jellemzően egybeolvadnak a sárgásfehér riolittufa sziklákkal, amelyekből a falakat egykor kifaragták. A fellegvár alatt bonyolult, ma is járható kazamatarendszer található, ezek egy része szabadon látogatható. Jó hír: a vár EU-s támogatással, de most már idegenforgalmi látványosságként újra épül
A vár lábánál hazaindulás előtt még készült egy csoportkép is, mely a túra során készült felvételekkel együtt ide klikkelve a http://parad.zergi.fotoalbum.hu/ honlapon megtekinthető.
Hazafelé a buszon jóérzéssel, megfáradva, a gyerekek ugra-bugrálva, egyszóval jókedvűen duruzsolva, elégedetten búcsúztunk a jó programtól és egymástól.
A következő buszos túránk október 15-én a Gerecsébe vezet, melyre mindenkit szeretettel várunk!