Fátra - 2011

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:00

Fátra túra

Idén is nagyon jól sikerült túrát sikerült a ZÖLDSPORT Egyesületnek szerveznie Szlovákiába, ezúttal a Magas-Fátrába. A szokásos május végi időpont immár nagyon jól bevált a kint töltendő 5 napra, s bár kis létszámúra terveztük a túrát végül is 27 zerge/turista töltötte ideális körülmények között a jól megérdemelt aktív pihenő idejét.

Szállásunk remek helyszínnek bizonyult Smrekovicában, amit ezúton is köszönünk Dobrocska Marika szlovák turistatársnőnknek, aki megosztotta ismereteit, tapasztalatait velünk. Szállodánk 1300 méter magasan büszkélkedett a csodálatos hegyek között, közel-távol nem volt lakott település, üdülő, ház, így igazán magunkénak érezhettük a hegygerinc csudaszép panorámáját. Az időjárásra sem lehetett panaszunk annak ellenére, hogy az első napi túránkon nem tudom, hogy maradt-e egy tenyérnyi száraz hely valakin. Ellátásunk remek volt, a bőséges reggeli és a még bőségesebb vacsora mellett igazán csak a megfelelő sörmennyiségre kellett koncentrálnunk. A kiszolgáló két bájos hölgy mindent megtett annak érdekében, hogy ne legyen hiányunk semmiben és jól érezzük magunkat. Kedvesen alkalmazkodtak a korai indulásainkhoz és késői érkezéseinkhez a kiszolgálással. Két-háromágyas szobáink minden kényelemmel el voltak látva, senki nem is panaszkodott.

Az első esős napon túrát tettünk a Velká-Smrekovica csúcsára csak térképen létező úton, bemelegítettük magunkat és sajnáltuk, hogy a temérdek áfonyabokrot a gyümölcsével éretlensége miatt most nem szüretelhettük le. A túra után szorgalmasan szárítgattuk átázott bakancsainkat az étkező kandallóján, még egy hajszárítót is igénybe tudtunk venni, köszönhetően előrelátó Mariannunknak. A szép látványt csak másnap pótolhattuk a közben ragyogó napsütésesre váltó időben.

Másnap kulturális programra cseréltük túraprogramunkat száradó felszerelésünk érdekében. A cél Vlkolinec múzeumfalu volt, ami ma már az Unesco világörökség része. Kiérdemelte ezt a címet, hiszen bájos kis gerenda-házai, faragott szobrai, a falu közepén csörgedező erecske elbűvöltek bennünket. Sőt még két sikeres ládázásban is részünk lehetett. Ezután megmásztuk Likava várát, amit ma is építve ragyogó állapotba hoztak. Igen jól szórakoztunk a szépen kiállított termeiben, nem beszélve a kinzókamrájában történt gyakorlati kipróbálásokon, ahol áldozatos bevállalással deresre húzhattunk és spanyol-csizmába „kényszeríthettünk” 1-2 túratársat. Rózsahegy csudás kis régi városrészét is megcsodáltuk hazafelé jövet. Hazafelé volt, akik a Matejkovo völgyben fényképezték le magukat egy kőomlásnál egy geocaching.com-on elhelyezett láda megtalálásaként.

Harmadnap a csapat két csoportra oszlott és először mindkét csapat a Rakytov 1567 méter magas csúcsának ostromára indult. Innen szétnézve látszott a Magas-Tátra legközelebbi csúcsa a Kriván, az Alacsony-Tátra a Gyömbértől egészen a nyugati lefutásig.

Az erősebbek ezután még a Ploskát érték el. Heves integetéssel drukkoltunk a csúcsról, ebben nagy segítségünkre volt Faragó mamó, aki két túrabotra húzott ruhával hevesen hadonászva adta jelét közös örömünknek, hogy látjuk a következő csúcson pihenő társainkat. Ők meg tükrözéssel adták tudtunkra a Minčol tetejéről, hogy látnak bennünket. Hogy teljes legyen az örömünk, Borsos Gábor levelet hagyott a csúcsládában, amivel a 40 méterre elrejtett geoláda hollétét jelezte. Sikerült is megtalálni! A csapat haladósabb része megmászta a járhatatlan Čierny Kameň szikláit, majd követte a klasszikus gyephavas jellegű, félgömbölyű csúcsú Ploskára feljutó párost a nyeregig. A csúcsot is elérők pedig jól láthatták a Fátra két vonulatának Y alakú összefonódását, a déli Križna és Ostredok csúcsát, a keleti Borisovot és annak lábánál levő közeli Borisov-házat is. Persze a közeli Donovali sípályái és a mögötte kibújó reptér betonja is feltűnt. Az Alacsony-Tátra vonulata innen is monumentális, a Magas-Tátra Gerlachfalvi csúcsa jól kivehető volt. Otthon, szállásunkon megkoronáztuk a jól sikerült napot egy kis szaunázással.

Csodálatos helyszínben tovább sem volt hiányunk, mert a Siprúň 1461 méteres kedves pihenést nyújtó csúcsa volt a másnapi célunk. Előbb a Malá-Smrekovicára kapaszkodtunk fel, majd rövid geoláda-kitérő következett a Hrebionok keresztjéhez. A cél-csúcsra indulás közben szembetalálkoztunk a csapatunk másik részével. Ők hevesen igyekeztek a Malinna nevű céljukat elérni, mely a Rózsahegy feletti sípályák felső állomását jelentette. Mi meg a nem távoli csúcsra menve most már felülről, de jól láthattuk Rózsahegyet, Likava várát és Vlkolinec falvát is. Ez a nap sem telhetett el kényeztetés nélkül, ezennel heves jakuzzizásban lelhettük örömünket. Különösen nagy örömet jelentett ez néhány férfi túratársunknak, mivel csinos túratársnőinkkel együtt ejthették szerét a vidám pezsgőfürdőzésnek.

Utolsó napunkon kocsikkal Podsuchára mentünk, a csoportfotózás után innen indultunk neki a Brankovsky vízesés meredek útjának. A vízesés Szlovákia második legmagasabb vízesése, azonban a vízhozama mindössze 2 l/sec. Ez gyakorlatilag permetezésnek felel meg. Elégedetten indultunk haza, s a Fátra jókora zuhéval, villámással tette próbára a sofőröket. Néhányan útba ejtették geoládázó szenvedélyüknek hódolva Zólyom, Puhy, Bozók várait és Drégelypalánkot is. Estére mindnyájan szerencsésen hazaérkeztünk Budapestre.