ZÖLDSPORT Egyesület - túrák, kirándulások

Beszámoló a VTSZ őszi csillagtúrájáról Nova, 2016. 09. 22-15.

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2017. január 16. hétfő, 08:40

22., csütörtök
Sajnos szerencsétlenséggel indult a program, ugyanis a győriek vonata autóval ütközött. Így a második beszállító busz csak közel egyórás késéssel tudta elszállítani Novára az érkezőket. Ezáltal csúszott az elhelyezkedés, a megnyitó és a kultúra is egy kicsit. Utóbbi során a közel teljes 112 fős csapat elsétált a római katolikus templomba, ahol Gyuri atya megismertette velünk Nova történelmét és a templom látnivalóit. Innen átsétáltunk a Plánder Ferenc helytörténeti kiállításra, megnéztük a paraszti étkezési szokásokból készített kiállítást. Az előállítás, termelés, betakarítás, tárolás stb. színhelyeit és munkáit tablókon, sok információval, archív fotókkal, régi metszetekkel, a munkák elvégzéséhez szükséges eszközök segítségével mutatták be. Majd Horváth Nikolett találós kérdésekkel fűszerezett előadásában további ismeretekre tettünk szert.

Templom látogatás Nován - 2016.

 

Vacsora után Dékányné Kiss Veronka könnyített pénztárcáinkon, beszedte a különjárati buszosoktól a részvételi díjat (az előzetes várakozáson felül is volt lehetőség az 53 fős buszra jelentkezni), illetve az utalásokról számlát adott.

Ezzel párhuzamosan egyesületi és szövetségi túrákon készített felvételekből, illetve az előzetes terepbejárások során készített képekből volt figyelemfelhívó vetítés.

Fényképek: 2016. szeptember 22. (cs) - VTSZ túra, Nova

23., péntek
Jól indult a nap, ugyanis a gondos előkészítésnek köszönhetően minden csoport felfért a túrák kezdőpontjára kiszállító menetrend szerint közlekedő buszokra!

A rövid túra útvonala Koszovácz Zsebi és Hegedűsné Bubuka vezetésével a tervek szerint alakult: Petrikeresztúr, győrfiszegi bejárati út K - Kerek-domb K Pató-hegy K Csőszi-hegy K Csőszi-mező K Zalatárnok, 9 fő, 9/100. A túra során a legmélyebb benyomást a Pató-hegyen található hangulatos szőlők, gyümölcsösök és borospincék tették.

A közép túra Kurinszki Józsi vezetésével zajlott: Ormándlak, Lakihegy S Ormándlak S Lickóvadamos S Cirók-erdő S Baki-szőlőhegy S Bak útvonalon zajlott, 22 fő, 14/220. A résztvevők nagy-nagy ovációval fogadták a szemből érkező hosszú túrásokat! Viszont sajnos lemaradtak arról a borkóstolásról, melyben utóbbiak egy vendégszerető gazda segítségével részesültek.

A hosszú túrát Borsos Gábor és Szádeczky-Kardoss Tama vezette a következő, a csak térképen levő sárga sáv jelzésű útvonalon. Bak (Makovecz-ház), Lickóvadamos (szőlőprés orsóból készített terasztető-oszlop, szép kilátás Vadamosra), Ormándlak (1769-ben épült  szabadon álló, félköríves szentélyzáródású, Ny-i homlokzati tornyos templom), Laki-hegy tetején kereszttel, haranglábbal és jó kilátással. Az itt levő padokon ülve ebédeltünk. Majd újra aszfalton mentünk, az éledő falu, Magyarország huszonhatodik legkisebb településeként a hangulatos, egyutcás Gombosszeg következett (37 fő, köztük Nádas Péter író).  Előbb a Csertán, majd már a valóságos DDK jelzését követve Petrikeresztúr déli felén átkelve értük el a Kerek-dombot és az élő szőlőkkel rendelkező Pató-hegyet. A Csőszi-hegy szőleje már kihalófélben van. A Csőszi-mező végében létrás kerítésmászás következett és tök-, repce-, illetve kukoricatáblák mentén értük el a Kurtai-dűlő erdejének szélét. Itt vált ki csapatunkból négy fő, akik nem kívántak buszra szállni, inkább a zágorhidai erdőn és kb. hat kilométer többlettel (ebből két km-t a 75-ös országúton megtéve) mentek haza Nováig. A többiekkel Rókaháznál fordultunk célgörbébe, innen már látszott a Zalatárnok határában álló volt tsz major. A falu központjában levő kocsma régóta be volt zárva, eladó sorba került. Bélyegezni és szomjat oltani a laposban, a kék jelzéstől néhány száz méterre levő, számunkra eddig ismeretlen kocsmahivatalban sikerült. Kb. egy óránk volt buszunk érkeztéig. 19 fő vett részt, 25 km, 500 m szint. E túra sajnos több, hosszabb szakaszon némelyeknek gondot okozó aszfalton vezetett. A táj változatos képet mutatott: a szőlőhegyektől a tölgyerdőig, az akácostól a kukoricáig, tökig, repcéig, napraforgóig minden látható volt. És a középtúránál említett borkóstolás mellett az éppen érő gyümölcsök is jó ízt adtak a túrázóknak: szilva, dió, szőlő, füge, naspolya, szelídgesztenye, szeder, alma mellett még banánfát is láttunk!


A Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúra Húri Noémi vezetésével jól jelzett útvonalon történt: Zalatárnok K Rókaháza K Csőszi-mező K Csőszi-hegy K Pató-hegy K Kerek-domb K Petrikeresztúr, Győrfiszegi elágazás K Győrfiszeg K Bőrhídi-dűlő K Sólik K Sólik K Barabásszeg K Kereseszeg K Győrfiszeg-Petrikeresztúr, 25 fő 21 km/250.

Izgalmas volt, hogy a túra befejeztével honnan, s hogyan térnek vissza szálláshelyükre a résztvevők. De ügyesen megoldották a problémát, nem volt szükség hazafelé a kétszeri átszállásra!

Urbán Laci képei: https://get.google.com/albumarchive/107727606293506763533/album/AF1QipPjGmdBQ5aBDHvcYHFD8A3U2ZDpvpr3aG1AXK3G
Huri Noémi képei: https://plus.google.com/u/0/photos/103727717186991258673/albums/6337347094335296369?authkey=CK3jjsPhkbWyngE
A kisvonatozást Kalinovits Flóra szervezte, vezette: Lenti – Csömödér – Páka – Csömödér – Lenti. Hogy a zötykölődés ne legyen egyhangú, ezért közben Pákán sétáltak egyet a Becze-hegyi kilátóhoz, Öveges József házához, 32 fő.

Vacsora után a friss, tegnapi és aznapi túrákon készített felvételekből volt vetítés.

Fényképek: 2016. szeptember 23. (p) - VTSZ túra, Nova

24., szombat
A rövid túra kellő számú jelentkező hiányában elmaradt. Egyénileg volt, aki az Alsó-hegyet és a szőlők között található, Novára szép kilátást nyújtó kilátót kereste fel, voltak, akik a hosszú túrásokkal kezdtek, majd róluk leválva Lentibe sétáltak, s voltak, akik szintén Lentiben fürdéssel üdítették magukat.

A közép túra a vadkerítés előzetes előkészítő-preparálásával jól sikerült: Gombosszegi elágazás S Gombosszeg S Cserta-patak K Kerek-domb K Pató-hegy K Csőszi-hegy K Csőszi-mező K Rókaháza – Aszú-völgy - Fastics-tető – Zágorhida, 22 fő, 15/220.

A hosszú túra reggel 8-kor a Hernyéki elágazásból indulva a Zajda-erdő - Kis-híd-egres érintésével jutott el Kerkaszentmihályfára (egykor ide, „Miskafalvára” jártak a Lentiben állomásozó bakák borozni). Ennek határában e napon is volt részünk egy kis borkóstolásban! A bográcsban már főtt a pörkölt, folyt a szüretelés, de bennünket azért nagy vendégszeretettel fogadtak portájukon a gazdáék. Még diós-, mákos-, kakaós kalácsot is kaptunk a bor mellé!  Kerkabarabáson végigsétáltunk, majd következett a szőlő-hegy és a Hompoki-nyiladékon át elértük a kisvasutat. Rövid talpfákon gyaloglással elértük az állomást, melynek egyik kitérője szívét 1916-ban, száz éve gyártották Győrben! Itt áll az egykor talán Sárdi-pusztához tartozó vadászház. Ennek teraszán a puskák helyére támasztottuk túrabotjainkat és jóízűt falatoztunk. A kút vizéből nem mertünk inni, mert sajna nem volt tiszta, látszik, hogy nem használják rendszeresen. Tovább a kisvasút nyomán értük el a Pörkölt-fenyőst és a Kis-bereknél hagytuk el a síneket. A Zsivány-dombon tapasztalhattuk, hogy egyes nyiladékok olyan szélesek és úgy fel vannak szórva murvával, hogy a fát szállító kamionok kényelmesen el tudnak közlekedni rajtuk. A Szalmahídi-erdőn át, a Lóki-nyiladékon értük el a 75-ös utat. Ezt keresztezve az Újmajornál kukoricás melletti kerítés tövében és felszántott, boronált földön caplatva jutottunk fel az Alsóhegyre. A kilátóban fényképezkedtünk, majd az úttól nem messze megkerestük zalajáró Józsi és Bubuka által „ölünkbe hullatott” spéci geoládát is (GcPc), és most már pincelátogatásra hívó szirénhangokat nem meghallva (egyikünk kivételével) beértünk a Csicsergőbe. 9 fő, 26/200.

DDK: Zalalövő K Nagyfernekág K Metringes K Nagy-hegy K Babos-erdő K Kerek-domb K Kecske-part K Dukai-tanya K Kustánszeg K Szabó-hegy K Kislengyel 14 fő, 19 km/300.

Buszos túra: Nova – Szentgyörgyvölgy – Velemér – Gödörháza - Magyarszombatfa – Őriszentpéter – Szalafő – Felsősor - Pityerszer – Pankasz – Nova, (még nagyobb buszt kaptunk) 55 fő.

A Göcsej Szíve Dalkör fellépése a Csicsergőben sajnos elmaradt a fellépők szüreti munkája miatt. Helyette alkalmi saját vegyes karunk „lépett fel”, Borsos Jenőné kezdte szólóban szép dalokkal. Majd a többiek is társulva hozzá jókedvűen nótáztak, dalolva múlatták az estét jófajta zalai borok kóstolásával és Tömpe Éva, Húri Noémi karnagyok vezényletétől, furulyájától kísérve.

Fényképek: 2016. szeptember 24. (sz) - VTSZ túra, Nova

25., vasárnap
Nagy Ottó alelnök úr szervezésében testvéri helyett igazságosan lettek elosztva az első és második Zalaegerszegről hazavivő vonatokhoz szállító buszok utasai. A miskolciak megkönnyítették a dolgát, mivel úgy döntöttek, hogy nem élnek a korai hazaindulás lehetőségével. A rendező egyesület geoládászai a jól végzett munka utáni dicséretektől felvillanyozódva elindultak „kincset keresni”. A pórszombati rokon- és temetőlátogatás után Zalalövő következett: a borosán-völgyi Szent-kút (GcBov) és a Pacsa-pusztai Jakosa-malom (GcJama). Majd a nem messze levő egykori remete által lakott Pusztaszentpéter (GcPszp), onnan már az Őrségben Bajánsenye (GcUser), Velemér a csodás Árpád-kori templomával (a déli beeső napsütésben különösen szépek voltak a freskók!) és vissza Zalába Szentgyörgyvölgy (GcSzmi), át a szomszédos Lendvába (GcLdv2), vissza a bejárások során szállást- és étket adó barátokhoz, túravezetőinkhez – kölcsön kenyér visszajár alapon, Józsihoz és Bubukához egy közös ládarejtés erejéig Bánokszentgyörgyre (GcUser). És persze a boros göngyöleget, a szép formájú üvegedényeket is visszaadtuk.

Fényképek: 2016. szeptember 25. (v) - VTSZ túra, Nova

Köszönjük, hogy mindenki tudta mire képes, olyan túrára jelentkezett, amit gond nélkül képes volt teljesíteni. Megemlítjük, hogy a programok lebonyolítása során nem volt fegyelmezetlenség, katonás rend volt jellemző.
A rendező ZÖLDSPORT Egyesület túravezetői a résztvevők visszajelzései alapján úgy gondolják, hogy a csillagtúra jól sikerült! Jó volt a szállás, az étkezés (finomat, választékosat és eleget főzött a szakács, a kiszolgáló személyzet is gyors, talpraesett volt), a túrák útvonal választása és vezetése, a programok szervezése, a VTSZ elnökségének közreműködése az előkészítésben és lebonyolításban és nem utolsó sorban az időjárás is :).

Köszönet mindenkinek, aki a sikerhez hozzájárult!

Kalinovits Flóra – kiegészítés
22. csütörtök
A reggeli pesti vonatról átszálltunk Ajkán a kisegítő buszra, majd kényelmesen bezakatoltunk váltott vonatunkkal Zalaegerszegre, ahol már várt a különjárati buszunk. Nagy Ottó segítségével felpakoltunk és már indultunk is, közben lestük a tájat, ahol az elkövetkező négy napot töltjük. Innen szemlélve is megnyerő volt a zalai táj.
A Csicsergőben a ZÖLDSPORT-os fogadóbizottság köszöntött bennünket és már kaptuk is kulcsainkat szobáinkhoz.
Lepakolva tüstént felderítő útra indultunk. A település, Nova, gyönyörű, széles utcáján különleges örökzöldek, rózsák és virágok pompáztak. Már messziről köszöntött a templom tornya, s mellette meg is leltük a boltot. A kedves pénztárosnő jó csicsergéssel búcsúzott, amivel elérte, hogy a zalai embereket is szívünkbe zárjuk.  
Amint a buszmegállót is megtaláltuk, a kilátó felfedezésére indultunk. Elhagyva a házakat tökföldek, majd egy patak következett. Meredek kapaszkodó után erdős tájon, majd réteken áthaladva kis nyaralókhoz értünk. Az egyik ház kertjében különleges szobor állt. Fényképezésemet látva megszólított a gazda. Megtudtam, hogy a Fekete Madonnát maga faragta feleségéről, rontáselhárítás volt a célja, mivel a hölgy templom helyett a házukat tarja kezében. Innen már látszott a kilátó, amire felkapaszkodva csodálhattuk a tájat. A kellemes séta után a napsütötte teraszon vártuk társainkat.

23. péntek
A kisvonatos túrára 32-en jelentkeztek, el is indultunk jó korán a távolsági buszhoz, így integethettünk az ellenkező irányba induló gyalogtúrázóknak. Rövidesen Lentibe értünk, s vagy félórai séta után megérkeztünk a kisvasút végállomására. Őszi pompájukban ragyogtak a kertek, leginkább az aszterek lila és rózsaszín méhekkel dús virágait csodáltuk. De mi is láttunk banánfát egy kertben.
 Első utunk Lentiben a múzeumba vezetett, „Göcsej kincsei az erdő és a fa”a kiállítás megnevezése. Mindent, amit a helyi erdőről és fafeldolgozásról tudni kell, itt megtudtuk.  Az erdőből kivágott fa hasznosítása egyidős az emberrel. A fa megmunkálása, feldolgozása kezdetben faragással és hasítással, később kézi fűrészeléssel történt, s csak a nagyobb erdőbirtokok kialakulása után a 18. század elején jöttek létre Magyarországon az első deszkametszők.  A herceg Esterházy hitbizomány lendvai deszkametszője 1716-ban indult. Harminc évre rá az első vízi meghajtású fűrészmalmok, majd jó évszázadnyi idő után gőzüzemű fűrészüzemek jöttek létre. A Lenti Fűrészüzem 1923. május elsején kezdte meg működését.
Az erdei vasút a fananyag szállítására jött létre, 1918-ban még lóvontatású kocsik voltak, 1922-től gőz, majd 1962-től diesel mozdonyok járnak. Jelenleg 109 km-en kanyarog a Csömödéri Kisvasút, de ebből csak 32 km-nyi a személyszállítás Lenti és Kistolmács között.
Az erdő növényeivel, gombáival és vadjaival is megismerkedtünk. A világon Zalában a legmagasabb az aranyérmes trófeák aránya. A régmúlt kéziszerszámai mellett óriás gőzgépek is kiállításra kerültek.
Mire mindent megcsodáltunk, már indult is vonatunk. A csiga hozzá képest száguld, és nem zakatol és dobál ennyire. Hamarosan hozzáedződtünk és kezdtünk a tájra figyelni. Amikor az első szarvasokat is megláttuk, már fel se vettük a zötyögést. A rókát és a vaddisznót se zavarta a nagy zaj. Gyönyörű erdők között kanyarogtunk. Utunkat még érdekesebbé tette pákai származású kalauzunk, aki a környékről mesélés közben fel-le ugrált, váltót kezelt, sorompót eresztett, lámpát kapcsolt, fékezett. Hamar eltelt az egy óra, megérkeztünk Csömödérre, ahol egy bájos állomás fogadott. Az elmaradhatatlan virágok mellett, vasúti kocsik, mozdonyok, játékos térkép, kerthelyiséges büfé, tiszta mellékhelyiség és ajándékbolt fogadott. Fél óra múlva tovább indultunk és 7 perc múlva Pákán is voltunk. Elindultunk kilátónk felé. Többen megkérdőjelezték túravezetői képességemet, mert az út mellett a kálvária állomásaival találkoztunk. Szerintük a beígért másfél km is már rég elfogyott. A meredek lejtő, a kánikula fokozta a kételyeket, a gyönyörű kilátás azért lelkesítő volt. Végre az előőrs meghódította a kétszintes, padokkal bővelkedő objektumot. Gyorsan megebédeltünk, a környék bokrairól még füge is jutott.  Lefelé már gyorsabban haladtunk. A faluban megcsodáltunk egy kedves Szent Flórián szobrot, lángnyelvek jelezték, hogy a tűzoltók védőszentje. A dombon álló szép barokk templomot másodvirágzású vadgesztenyék vették körül. A kertben fából készült Szent Márton szobrát libával, egy kő Szentháromság szobrot találtunk. Sajnos idő híján Öveges József szülőházát is csak kívülről nézhettük meg.
Vonatunkhoz visszatérve a vendéglőt is meglátogattuk, majd visszazötyögtünk Lentibe.  Kedvenc kalauzunk megállította korábban a vonatunkat, hogy biztosan elérjük a hazafelé tartó buszt.
Nován elsétáltunk a templom melletti Tündérkertbe, ahol gyümölcsök tájfajtáit gyűjtötték össze. A fiatal fákon táblák hirdetik a gyümölcsök nevét. A plébános atya elmesélte, hogy a templom adta a területet, ahol igyekeznek a már kihalóban lévő nagyon értékes, a talaj és éghajlati viszonyokhoz évszázadok óta alkalmazkodott növények újbóli meghonosításával, elterjesztésével.
Végre elsétáltam a Csicsergő Szabadidőközpont területén elterülő tóhoz, a parkerdő gyönyörű, a tanösvény ismertető táblái, a fák, a vizes élőhelyek felejthetetlen látvány és sok új ismeret. Az állatok legnagyobb sajnálatomra már hazatértek, csak messziről láthattam őket.
Hazaérve finom vacsora várt, felsorolni is lehetetlen a fogásokat, megszámoltam, 18 féle étket kínáltak nekünk aznap este!

24. szombat
Bőséges reggeli után vártuk buszunk visszaérkezésére, mivel egy túracsoportot már elszállított a kiinduló helyre. Kiderült, hogy 55-en férünk rá, így két útitárssal gyarapodtunk. Sajnos azt állapíthattuk meg, hogy csak a sofőrhöz érő mikrofon van. Az idegenvezetés így a buszon sétálva és a motorzajt túlkiabálva történt.
Első állomásunk Szentgyörgyvölgy volt, a legrégebben épült és a legnyugatibb festett kazettás református templomot néztük meg. Az 1787-ben épült templomot a felújítások után csak 1829-ban festette ki az akkor már hetvenes éveiben járó tanító, Nemes Patkó András. Megemlékeztünk a falu határában talált 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszoborról is, mely a rajta található rovásjelek miatt a legrégebbi olvasható írásos emlék.
Második állomás Velemér, az árpád kori erődtemplomot a Sárgaliliom tanösvényen keresztül közelítettük meg.  Husz perc gyaloglás után megpillantottuk a Pap réten álló egyhajós Szentháromság templomot, mely az ezerkétszázas évek végén épült. Különlegessége az idővel dacoló freskói, melyet Aquila János festett, valamint a fényjelenségek, ami miatt a fény temploma nevet is kapta. A résablakokon besütő nap az év más-más napjain és óráiban, mindig azt a képet világítja meg, amelynek akkor ünnepe van. Így segíti a szegények bibliája a hitbéli dolgokban való tájékozódást. Itt már a nyakunkon voltak a Tökfesztivál miatt a környéket sáskaként ellepő vendégek.
Gödörházán még magunkban nézhettük meg a szoknyás, fazsindelyes haranglábat.
Magyarszombatfán a kedves és kulturált idegenvezető hölgy még elsőként tudta megmutatni az Őrség jellegzetes cseréptárgyait, a különleges balos korongot, a fatüzelésű kemencét. El is igazított a szomszédos fazekasmesterhez, aki bemutatót tartott, hogy gyúrják az agyagot, hogyan korongoznak, miként készül a mintázat. Végül ott állt a kuglófsütő szárításra és égetésre készen. Feleségétől közben megvásárolhattuk a korongozott fazekas-zöld és barna mázas edényeket.
Őriszentpéteren, az Őrség jelenlegi fővárosán csak átutaztunk. Mindenütt faragott tököket, mindenféle érdekes formájú és színű dísztökökkel, tarka kukoricával, madárijesztőkkel, szalmabála figurákkal díszített kompozíciókat láttunk az utak mellett, az utcákon, portákon. És rengeteg embert, közlekedés irányítót. Szerencsére minket tökjáratnak néztek és háborítatlanul tovább engedtek.
Így lassan de megérkeztünk Szalafő Pityerszer nevű szerére. Az Őrség, az őrállók vidéke a honfoglalás idején létrejött, a nyugati végeget védő, csak a király alá tartozó nemesek lakhelye, ahol ezer éve háborítatlanul egyhelyben él a lakóság. A gyepüket létesítő, a dombokra települt lakósok egymástól távol eső telepeket, un. szereket hoztak létre, ahol a lakóhelyiség, és a gazdasági épületek egy egységben helyezkedtek el. Az un. kerített ház egy zsúptetővel lefedett U alakú épület volt. A régi épületek fából készült boronaházak voltak, s csak a 19. sz. végétől jelentek meg a téglából épült cseréppel fedett épületek, az un kódisállású házak. A házak között gyümölcsös volt, távolabb az un. kaszáló gyümölcsösök, melyek szénát is adtak a marháknak. Erdőművelésük is speciális volt, az ún, szálaló erdőművelés. Mindig csak a célnak megfelelő egyetlen fát vágták ki, és rögtön pótolták is. Így megőrződött az erdők, rétek állat és növényvilága, számtalan védett fajjal találkozhatunk ma is.
Pityerszeren az eredeti helyén alakították ki a szabadtéri néprajzi múzeumot, megvásárolva az elnéptelenedett portákat. A lakók eredeti berendezési tárgyai mellett megismerkedhetünk a különféle ház, konyha, kemence, kamra, tároló típusokkal, az ősi füstös háztól, a mászókéményes kemencéig, az emeletes kástuig. Bemutatják az itt élt emberek tápláléknövényeit, láttuk az előző nap megízlelt hajdina magját is. Háziállatokat, gyümölcsfákat, gyógynövényeket is megismerheti az itt járó. A tökfesztiváli sokadalomban mindenki kedvére vásárolhatott az Őrség jellegzetes tökmagolajából, s megkóstolhatta a tökös-mákos rétest, s mindenféle finomságot.
Áttörve a tömegen Pankasz felé vettük az irányt, Szép tájakon, dimbes-dombos erdei utakon értük el az őrségi kis települést, ahol a helytörténeti gyűjteményt mutatta be nekünk a ránk váró kedves fiatal lány. A helyi tanító által létrehozott kiállítás a régi iskolában található, a szövés-fonás, a népi mesterségek tárgyai mellett egy régi iskola szemléltetőeszközeit is láthattuk. Kisétálva a falun kívül találtuk meg a híres szoknyás haranglábat. 1755-ben épült, fa szerkezetű, a szoknya zsuppal (rozsszalma), a harang fazsindellyel fedett. A haranglábakt a református településeken építették, mivel nem volt szabad nekik a templomhoz kő harangtornyot építeni. A harang hívta az istentiszteletre a falu népét, jelzett születéskor, temetéskor, figyelmeztetett tűzre, vízre, ellenségre. A kovácsműhelybe is bevezetett minket kedves kísérőnk, kinek édesapja is kovácsmester volt. Láthattuk a régi szerszámokat, kalapácsok egész sorozatát. Végezetül meglátogattuk a helyi kocsmát, sörrel, borral, kapucsínóval búcsúztunk az Őrségtől.
Hazafelé a göcseji táj az őszi kikerics lila szőnyegével fogadott, már ismerősként üdvözöltük Bakot és Novát. Megköszöntük buszvezetőnk kedves törődését, segítségét, pihenni, fürödni, vacsorázni tértünk.

25. vasárnap
Elbúcsúzva egymástól és a vendéglátóinktól buszunkkal Zalaegerszegre utaztunk, ahol legtöbben hazafele indultak. Én kihasználva a lehetőséget, hogy megspórolok 8 óra vonatozást és még két óra egyéb utazást, meglátogattam a Göcseji Falumúzeumot a város határában. Magyarország első falumúzeuma 1968-ban alakult a Zala folyó partján, egyetlen helyben maradt épülete, a vízimalom köré épülve. Jó volt látni a szépséges zalai táj lebontott és pontosan újjáépített településeit, a gyönyörű használati tárgyait. Többször visszaköszönt a szomszédos Őrség egy-egy jellegzetes épülete, mint az ősi füstös ház, jellegzetes tárgya, mint a fokla, a vékony, fenyőszálka, a szobai fáklya, ősi világítóeszköz. De új volt a házak faragott, festett oromzatainak bemutatása, a szépséges faragott székek és padok, kanalak és dobozok. Fa katolikus temploma és vízimalma is a göcseji táj jellegzetessége. Úgy érzem így teljes számomra ez a felejthetetlen négy nap, ahol számtalan új barátot szereztem.